BIY HU cover 231. nap

231. nap: A száraz csontok völgye

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén. És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.

Izrael gonoszsága

Így beszélj: Ezt mondja az Úr:
Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra?
És aki eltéved, többé nem tér vissza?

Akkor ez a nép miért tart ki
eltévelyedésében,
megátalkodva a hűtlenségben?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszatérni.

Mekkora figyelemmel hallgattam:
De ők nem mondják,
amit mondaniuk kellene,
egy se bánja közülük gonoszságát.
Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem!
Mindenki rohan a maga útján,
mint a ló, amely a csatába vágtat.

A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét;
a gerlice, a fecske és a daru
pontosan tudja, mikor kell költöznie.
De az én népem nem ismeri
az Úr ítéletét!

A törvény a papok kezén

Hogy meritek azt mondani:
Bölcsek vagyunk,
hiszen mienk az Úr törvénye?
Bizony azt is meghamisította
az írástudók hazug íróvesszeje.

Ezért megszégyenülnek a bölcsek;
rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek,
mert elvetették az Úr szavát.
Mi hasznuk van így a bölcsességükből?

Egy régebbi fenyegetés megismétlése

Ezért asszonyaikat idegeneknek adom,
földjeiket meg új birtokosoknak.
Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig
mindnyájan rút haszonra lesnek.
A próféta éppen úgy, mint a pap,
csalárdságot művel.

Népem leányának sebeit
hazugsággal gyógyítják,
amikor így beszélnek:
„Békesség, békesség”,
noha nincsen békesség.

Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt.
De nem! Ők nem szégyenkeznek,
hiszen már pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek majd, ha minden elesik;
látogatásom idején a földre roskadnak
– mondja az Úr.

Fenyegetés Júda szőlője ellen

Szeretnék szüretelni náluk
– mondja az Úr –,
de nincs szőlő a szőlőtőkén,
sem füge a fügefán,
még a levél is lehervadt róla.
Ezért hoztam pusztítókat rájuk,
hadd pusztítsák el őket.

„Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező!
Menjünk a megerősített városokba,
és pusztuljunk el ott!
Az Úr, a mi Istenünk
átengedett minket a pusztulásnak,
mérgezett vizet itatott velünk,
mert vétkeztünk ellene.

A békességet vártuk,
de nem jött semmi jó,
a gyógyulás idejét,
de lám, itt a rettenet.

Dán felől hallatszik már
lovainak horkanása;
harci paripáinak nyerítésétől
megrendül az egész föld.
Eljönnek és felfalják az országot,
mindent, amije csak van,
a várost és lakóit.”

Igen, mérges kígyókat küldök rátok,
amelyeket nem lehet megbűvölni,
és megmarnak benneteket
– mondja az Úr –,

A próféta panasza éhínség idején

gyógyíthatatlanul.
Fájdalom vesz rajtam erőt,
s szívem kesereg bensőmben,

mert népem leányának jajszavától
hangzik az egész ország.
„Hát már nincs az Úr a Sionon?
Nincs ott többé Királya?”
[Miért ingereltek haragra
faragott képeikkel,
az idegen országokból való
hiábavalóságokkal?]

„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár;
de számunkra nem érkezett el
a szabadulás.”

Népem leányának nyomorúsága
az én nyomorúságom is;
szomorkodom, elfog a rémület.

Hát nincs már balzsam Gileádban,
nincs ott többé orvos?
Miért nem gyógyul be
népem leányának sebe?

Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék,
és a szememből könnyek patakja fakadjon,
hogy éjjel-nappal sirathassam
népem leányának megöltjeit?

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Látomás a csontokkal teli mezőről.

Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva. Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg. Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.

Júda és Izrael egy ország lesz.

Az Úr szózatot intézett hozzám: Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: „Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.” Aztán fogj egy fát és írd rá: „József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.” Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben. Ha akkor néped fiai azt mondják neked: „Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani”, ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben.

A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben, aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra. Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük előtt tartják parancsaimat és teljesítik őket. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre. A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök időkre. Köztük lesz hajlékom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

Jövendölés Góg, Magóg királya ellen.

Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, fordulj Góg felé és Magóg földje felé, Ros, Mesek és Tubal fejedelmei felé és jövendölj ellenük! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubál fejedelme! Idecsalogatlak és kampót teszek állkapcsodba, kivonultatlak egész seregeddel, teljesen fölszerelt lovaiddal és lovasaiddal, pajzsot és vértet viselő és kezében kardot tartó hatalmas seregeddel együtt. Parasz, Kus és Put is velük van, mindegyik pajzsot és sisakot visel. Aztán Gómer a csapataival, és Bet-Togarma messze északról, egész seregével – tömérdek nép van veled. Állj készenlétben, fölfegyverkezve, minden embereddel egyetemben, aki csak köréd sereglett – nekem leszel majd szolgálatomra.

Sok nap múltán parancsot kapsz majd az esztendők végén. Akkor olyan ország ellen indulsz, amely megszabadult a kardtól, és számos nép közül gyűlt egybe Izrael hegyein, amelyek sokáig pusztán álltak. Amióta kikerültek a népek közül, mindannyian biztonságban élnek. Akkor majd felvonulsz, úgy jössz, mint a fergeteg, olyan leszel majd csapataiddal és a veled tartó rengeteg néppel, mint valami felleg, amely az országra borul.

Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon majd gondolatok ébrednek szívedben és gonosz tervet agyalsz ki. Így fogsz beszélni: „Felvonulok egy olyan ország ellen, ahol nincsenek erődök, megtámadom a békés embereket, akik mindnyájan biztonságban érzik magukat. Mindannyian falakkal nem védett városokban laknak, se záruk, se ajtajuk. Zsákmányolok és fosztogatok, ráteszem kezemet a romokra, amelyeket ismét laknak, és a népre, amely a többi nép közül gyűlt egybe, birtokot és vagyont szerez és a föld köldökén lakik.” Seba, Dedán, Tarsis kereskedői és minden fiatal oroszlánja azt mondja majd neked: „Azért jöttél, hogy fosztogass? Zsákmányolásra gyűjtötted össze seregedet? Elhordod az ezüstöt és az aranyat, elhurcolod a nyájakat és a vagyont, és bőséges zsákmányra teszel szert?”
Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nemde abban az időben, amikor népem, Izrael biztonságban él, te majd fölkerekedsz? Idejössz lakóhelyedről, messze északról és tömérdek nép tart veled: lóháton, hatalmas tömeg, nagy sokaság. Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok.

Ezt mondja az Úr, az Isten: Rólad beszéltem a hajdankor napjaiban szolgáim, Izrael prófétái által, akik azokban a napokban megjövendölték, hogy felvonultatlak ellenük. Azon a napon, amelyen Góg Izrael földje ellen vonul – mondja az Úr, az Isten –, haragom fellángol bennem.

Indulatomban, féltékenységemben és izzó haragomban így szólok: Valóban, azon a napon nagy rettegés támad Izrael földjén. Remegnek előttem a tenger halai, az ég madarai, az erdő vadjai, minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki csak él a földön. A hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak, minden fal a földre omlik. Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát – mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja. Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesőt és jégesőt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van. Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az okos ember szívében bölcsesség lakik,
a balgák bensejében azt nem is ismerik.

A népet emeli az igazságosság,
hanem a bűn a népek gyalázata.

Az okos szolga kedves a királynak,
ügyessége folytán nem éri megvetés.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Te jó vagy, te vagy a mi Atyánk, mennyei Apukánk. Köszönjük ezt neked. Megismertetted velünk a szívedet és visszahívtál magadhoz. Te, aki életre tudod kelteni a halottakat, te, aki legyőzted a halált, így a halálnak nincs hatalma legyőzni bennünket. Kérünk, küldd el a Szentlelkedet – azt a Lelket, aki eljött a kiszáradt csontokra, ahogyan Ezekiel megjövendölte. A Lelket, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból. A Lelket, akit az apostoloknak adtál, és akit most nekünk, gyermekeidnek is adsz. Kérjük, hogy Szentlelked hozzon életet belénk – különösen a megtört részeinkbe, a halott részeinkbe, azokba a részeinkbe, amelyek elveszettnek és reménytelennek tűnnek! Azokba, amelyek alkalmatlanná tesznek, amelyekről azt hisszük, hogy kizárnak minket a veled való kapcsolatból. Urunk, Istenünk, engedd, hogy a te Szentlelked leszálljon ezekre a részeinkre! Kelts életre minket! Hozz vissza magadhoz! Hozz haza minket! Mindezt Jézus nevében kérjük. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai kulcsszó: a csontok. Csontokkal kezdtünk – a Jeremiás könyve 8. fejezetében. Ott a papok csontjairól volt szó, a próféták csontjairól, Jeruzsálem lakóinak csontjairól, Júda királyainak, fejedelmeinek csontjairól – ezeket mind kihordják majd a sírjaikból. Ez döbbenetes. De mit jelent ez? Mit akar Jeremiás mondani? 

Jeremiás világosan látja, mi fog történni, mert az Úr szava újra és újra szól hozzá. Ne felejtsük el, Jeruzsálem elpusztítása még nem történt meg. Jeremiás arra hívja a népet, hogy készüljön fel az ütközetre.

Amikor Ezekielt halljuk, az már a pusztulás után történik. Mindjárt rátérünk erre is. De Jeremiás idejében még előtte vagyunk. És elképesztő, ahogy a csontokról beszél: a királyok csontjait, a fejedelmek, a papok, a próféták, a lakosok csontjait – mind kivetik majd a sírokból, és kiterítik őket a Nap, a Hold, meg a csillagok, az ég minden seregének színe elé – azok elé, akiket szerettek, szolgáltak és imádtak.

A nép, Isten saját népe, idegen földek idegen népeinek idegen istenei után járt. És Isten azt mondja: „Ha annyira szeretitek ezeket az idegen isteneket, hát rendben – elviszlek titeket hozzájuk az idegen földekre. Kitéplek ebből a földből, amit nektek adtam, az ígéret földjéről, és idegen népek földjére viszlek, ahol rabszolgái lesztek azoknak a hamis isteneknek, akiket választottatok”.

Mert így működnek a bálványaink: rabszolgává tesznek minket. Tapasztaljuk, hogy ha Istenhez tartozunk, Ő nem rabszolgaként tart bennünket. A Szentírás újra és újra elmondja: Jézus lehetővé teszi, hogy Isten fiai és lányai legyünk. A bálványainknak viszont szolgálnunk kell. Aminek a szívünket adjuk, annak a rabjává válunk – kivéve Istent. Mert Isten kapcsolatot épít velünk, felemel minket, míg a bálványok le- és visszahúznak bennünket.

Jeremiás folyamatosan ezt a kérdést teszi fel: „ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni” (Jer 8,5). Majd ezt a hasonlatot hozza: „a gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!” (Jer 8,7). Egyébként tényleg rengeteg madárfaj fordul meg Izraelben, ez a költözőmadarak találkozóhelye. Emlékszem, egyszer több ezer gólyát láttam ott március elején. A próféta így folytatja: „Hogy meritek azt mondani: »Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye?«” (Jer 8,8a). De így figyelmeztet: „Bizony, azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje” (Jer 8,8b). Itt persze nem a kinyilatkoztatott szövegről van szó, hanem az írástudók hozzá fűzött torz magyarázatairól.

Jeremiás fejezetekkel ezelőttről ismétli magát, amikor azt mondja a hamis prófétákról: „Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: »Békesség, békesség«, noha nincsen békesség” (Jer 8,11). Úgy tesznek ezek az álpróféták, mint akik egy nyílt csonttörést kis horzsolásként kezelnek. „Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak” (Jer 8,12). Isten erre azt mondja, hogy engednie kell őket elesni, mert egyszerre két irányba sántikálnak, és nem tartanak bűnbánatot. 

Mennyire fájdalmas és pusztító ez a szüntelen visszacsúszás – főleg, mivel felismerjük: ezek az igék akár rólunk is szólhatnak. Mi is adhatjuk a szívünket hamis isteneknek, akik mindent ígérnek, de semmit sem adnak, sőt mindent elvesznek.

De jön a vigasztaló üzenet Ezekiel könyve 37. fejezetében. Ezekiel a pusztulás után prófétál, amikor már nincs otthon, nincs Jeruzsálem, nincs templom, minden romokban, csak halál van, vége mindennek. És ekkor jön ez a döbbenetes látomás: a száraz csontok völgye. Az egész völgy a halálé. Amikor csontokat látunk, azok nem a jövőről, hanem a múltról szólnak. De Isten azt mondja: „Prófétálj ezeknek a csontoknak! Mondd el az én szavamat!” És a csontok összeálltak, testet öltöttek. Amikor eljött a Lélek, „életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg” (Ez 37,10). Isten azt mondja róluk: „Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: »Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van«” (Ez 37,11).

Valóban, azok, akik Babilonban élnek, úgy érzik, nincs lehetőségük hazamenni – és nincs is már hova hazamenni. Mégis, Isten megígéri: „Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr” (Ez 37,14). Isten nem arra használja Babilont, hogy megsemmisítse népét, hanem arra, hogy visszahívja magához. Isten a teljes pusztulás állapotát arra használja, hogy megtérítse a szívüket, hogy megtudják – és hogy mi is megtudjuk –, hogy az Úr az igazi, örök Isten. 

Ennek a képi megjelenítése a száraz csontok, majd a két fadarab: Júda és Izrael. Nemcsak Júda, hanem Izrael is – mindkét ország. Ezekiel kezével összefogja a fadarabokat, annak jeleként, hogy Isten újra eggyé teszi őket. És megígéri: „Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak” (Ez 37,24). Ez az egyik oka, amiért várták a Messiást. 

Amikor a zsidók a Messiást várták, amikor Jézus Krisztust várták – hiszen e kettő ugyanaz: a Felkent –, annak az ígéretnek a beteljesedését remélték, amelyet itt, a 37. fejezetben és más helyeken is olvashatunk. Várták a Dávid házából származó eljövendő királyt, a Felkentet, aki az egyetlen pásztora lesz az egyesített királyságnak. 

Néhány héten belül elérkezünk a következő messiási ellenőrzőponthoz. Máté evangéliumában világosan látni fogjuk, hogy az evangélista mennyire az ő teljességében látja Jézust. Megérti, hogy Jézus ezeknek az ígéreteknek a beteljesítője. Ő a Messiás. Ő a király, aki eljött, hogy visszaállítsa a királyságot. Emlékszünk, hogy ekkorra a független Izrael már nem létezik. Jézus Krisztus az, aki újra megalapítja a királyságot, ahol Ő a király, az örök Dávid. Ő képes minden népet egybegyűjteni és újjáalkotni Izraelt a maga teljességében, az Őbelé vetett hit által. 

Még egy utolsó gondolat: holnap is fogunk még Gógról hallani. Ma a Góg elleni próféciáról van szó, holnap pedig Góg bukásáról. Felmerül a kérdés: ki is az a Góg? A válasz az, hogy ez rejtély. Titok. Nincs túl sok információnk arról, hogy pontosan ki Góg. Lehet, hogy Nebukadnezár. Magóg földje jelentheti Babilont. Ez is egy lehetőség. De jelenleg ez egyszerűen rejtély, amit most nyitva is hagyok. Ha lenne kedvetek alaposabban utánanézni, az nagyszerű lenne. De azt hiszem, mára kifutunk az időből. És ha most nincs valami bölcs gondolatom Gógról vagy Magóg földjéről, akkor mára be is fejezem. Talán annyit, hogy e nevekkel találkozni fogunk még a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében is.

Mekkora ajándék az, hogy Isten igéjében időzhetünk. Néha teljesen világos az értelme, máskor nem annyira, de aztán később egyszer csak azt mondjuk: „Ja, most már értem!” Néha, amikor például a 38. fejezethez érkezünk, és gondolkodunk: „Góg és Magóg? Fogalmam sincs.” – akkor bevallom, hogy én még most sem tudom, kicsoda Góg. Ha valaki tudja, ossza meg velünk! De legfőképp: osszuk meg egymással Isten kegyelmét – azt a kegyelmet, amiről Ezekiel beszélt. Amit hirdetett, amiről prófétált. És Isten Lelke leszállt a száraz csontokra…

Arra kérjük az Urat, Jézus Krisztus nevében és hatalmával, hogy küldje el Szentlelkét életünk kiszáradt, élettelen területeire. Oda, ahol úgy gondoljuk, hogy végünk van, mindennek vége, és már nincs semmi remény.

Ahol azonban jelen van az Úr, ott van remény. Mindig, mindig van remény. Az Úr pedig jelen van a te életedben és az én életemben is, ezért van remény is.

Ezért imádkozom érted, és arra kérlek, te is imádkozz értem! Hiszen mindannyiunknak szükségünk van rá.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.