Beszélgetés Bernhard Vošickyvel, a tapasztalt és sokak által keresett ciszterci gyóntató atyával
A pandémia pontosan megmutatta, hogy milyen sokan érezik magukat szorult helyzetben. A pszichoterapeuták arattak, ugyanakkor mégis kevesen tévedtek be egy paphoz, hogy lerakják a terhüket. A szentgyónás már jó ideje kezd kimenni a divatból, pedig milyen felszabadító tud lenni egy jól végzett gyónás! Erről beszél az ismert gyóntató atya.
Tulajdonképpen miért létezik a gyónás?
Már az iskolában megtanultuk, hogy az Isten adta nekünk a tízparancsolatot, azonban az ember folyamatosan próbál ezektől szabadulni. Attól, ami Isten akarata, amit Isten megkíván tőle, és ezzel követi el a bűnt. A tízparancsolat, amit Mózes az Ószövetségben a Sinai-hegyen kapott, az Istennek azon követelményeit és elvárásait tartalmazza, amelyek betartása az életünk megfelelő szervezéséhez legalább szükséges. Ha ezeket nem tartjuk be, ha ezeknek nem felelünk meg, akkor beszélünk bűnről. A bűnt pedig fel- és be is kell ismernünk, be kell vallanunk, hogy Istentől eltávolodtunk. És ekkor lehetséges csak az Istennel való kibékülés, a vele való újraegyesülés.
Továbbadhatja a gyóntató, amit meggyóntam neki?
A földkerekségen a legszigorúbb titok, ami csak létezik, az a „sigillum”, azaz a gyónási titok. Ezt a titkot minden körülmények között meg kell tartani, senki nem törheti meg. Az utóbbi időben ugyan sokan felvetették, hogy a meggyónt visszaéléseket mégiscsak ki kellene adni, de nem, a gyónási titkot magától értetődően nem szabad megsérteni.
Köteles a pap feloldozni engem a bűneim alól?
A feloldozás megtagadható, hiszen ezt a Szentírás is megengedi. Jézus alapította a bűnbocsánat szentségét, mégpedig érdekes módon a feltámadása után, amikor rálehelt az apostolokra, és ezt mondta: „vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek nem bocsátjátok meg, az bűnben marad!” (Jn 20,22-23) Ez azt jelenti, hogy ők dönthetik el, kit oldozhatnak fel, kit nem. Előfordul, hogy világosan látom, hogy nincs meg az igazi akarat a bűnbánatra, az újjászületésre, a megtérésre, amikor az igazi bűnbánat nem a szívből jön. Az alázatos és bűnbánó szív döntő fontosságú. Ha ez hiányzik, akkor nem adhatok feloldozást. Vagy, ha a gyónó makacsul ragaszkodik a bűnéhez.
Mikor jó a gyónás?
Ha a lelkiismeret megkönnyebbül, a szó legszorosabb értelmében tehermentesül, és a gyónó a terhe nélkül lép ki a gyóntatószékből. A tehermentesülés azt jelenti, hogy belül nyugodtnak és felszabadultnak érzi magát. Ez sokszor érzékelhető abból, amikor a hívő azt mondja, hogy úgy érzi magát, mintha 100 kilót leadott vagy éveket fiatalodott volna. Mindig azt mondom, hogy a gyónás a Római Katolikus Egyház szépségszalonja. Egy jó gyónás után a nők fiatalabbak és szebbnek, egyszerűen megkönnyebbültnek látszanak, és ez észrevehető a mosolyukon, az arckifejezésükön is. A megbánás könnyei, a bűntudat fájdalma elmúlt, és amikor a bűn okozta lelki megrázkódtatás elmúlik, az valóban megkönnyebbülés. Humorosan azt is mondhatnánk: olyan, mint amikor lomtalanításkor minden felesleges holmitól megszabadulunk, ugyanolyan megkönnyebbültek és boldogok vagyunk.
És ha mégsem érezzük ez a megkönnyebbülést?
Akkor nagyon fontos, hogy imádkozzunk a gyógyulásért. A lelki gyógyulás ezen módjáról az utóbbi időben még tudományos publikációkban is újfajta megközelítésben olvashattunk. Érdekes módon a II. Vatikáni Zsinat és a Katolikus Egyház Katekizmusa is a gyónást és a betegek kenetét a gyógyítás szentségeiként említi. Erről felismerhető, milyen hangsúlyt nyert ez a szentség: amit megsebeztek, azt meg kell gyógyítani, hiszen az Ő sebei szereztek számunkra gyógyulást (1Pt 2,24), mi is az Úrjézus sebeibe helyezhetjük sebeinket és sérüléseinket, ahol azok begyógyulnak. Ott minden sebünk átlényegül, és begyógyul, amikor Jézus az Atya elé viszi őket.
Milyen gyakran kellene gyónnunk?
Az mindig attól függ. Aki magasabb hivatalt visel, például a pápa, azokról azt tartjuk, hogy akár naponta. Aki a világegyházért, több, mint egy milliárd katolikusért viseli a felelősséget, és akinek ebben a minőségben kell döntéseket hoznia, annak a lelkiismerete sokkal nagyobb kihívásoknak van kitéve, mint egy átlagos keresztényé. Az átlagemberek közül pedig sokan mennek gyónni Jézus Szent Szíve ünnepén, azaz első pénteken. Ha aznap nem tudnak, akkor is pár napon belül az ünnep körül, tehát ez a havonta gyónás gyakorlata. Mások negyedévente mennek, Karácsonykor, Húsvétkor, Mária mennybemenetelekor, és még valamikor az év folyamán. Az Egyház az évi egyszeri gyónást írja elő, aminek lehetőleg hamvazószerda és Húsvét közé kell esnie. Ez a legkevesebb, ami kötelező.
Van-e olyan, amit még nem hallott a gyóntatószékben?
Mindig meg kell tapasztalnom, hogy még messze nem hallottam mindent. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy mi minden létezik a világon! És sajnos megrázó dolgok is. Karl atya gyakran tanácsolja az embereknek, hogy hozzám jöjjenek, mert engem semmivel nem lehet elborzasztani. És igen, semmi felett nem szabad szörnyülködni. A szép a dologban viszont az, hogy gyóntatóként nemcsak a bűn borzalmát és rettenetes mivoltát tapasztaljuk meg, hanem Isten kegyelmének és irgalmának dicsőségét is: amikor nagyon nagy a bűn, akkor a kegyelem még nagyobb. És ekkor látni kegyelem nagyságát, hiszen mindig Isten dicsősége az, ami fényesebben ragyog.
Mit kell tudni a bűnbánatról?
A bűnbánat szó latinul “reparatio”, azaz javítás, tehát lehetne jóvá tevésnek is fordítani. De használhatjuk rá a penitencia szót is, ami megbánást jelent. Megbánhatom a hibáimat, bevallhatom, elismerhetem, majd megpróbálhatom jóvá tenni őket. Ez a jóvátételi kísérlet a bűnbánat. Tulajdonképpen azt kellene mondanunk a gyónónak, hogy amikor súlyosan vétkezünk valaki ellen, akkor ezt próbáljuk meg úgy jóvá tenni, hogy gyakrabban imádkozunk érte, esetleg a gyerekeinkért, a feleségünkért. Vagy: misét is mondathatunk az illetőért, és meg kell próbálnunk a vétket szeretettel jóvá tenni. A nagyböjt időszakában többször is előfordul, hogy penitenciaként a nyelv böjtjét adom, azaz, hogy az illető kevesebbet beszélhet, és ha meg is szólal, akkor is csak jót mondhat. Ez hatásos. Amit a sok beszéddel tettünk tönkre, azt szeretetteljes hallgatással tehetjük jóvá. A legszebb, amikor veszekedéskor a vezeklő a megbékélés jeléül egyszerűen odanyújtja a kezét a másiknak.
Hogyan készüljek fel a gyónásra?
A legjobb lelkiismeretvizsgálat a korinthusiakhoz írt 1. levél 13-ban áll: a szeretet nem kevély, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem kérkedik, mindent eltűr, mindent elvisel, mindennek ellenáll… Ha a szeretet szót a nevemmel helyettesítem be, akkor tudom megítélni, hogy én még ez a szeretet vagyok-e, avagy nem. Akkor tudom megítélni, hogy hol állok. Jézus azt mondja, hogy maradjunk az ő szeretetében. Ez a maradás jó módja annak, hogy kiderüljön, Jézus szeretetében vagyok-e még. Én ezt nevezem lelkiismeretvizsgálatnak. De természetesen használhatom a Tízparancsolatot is. A Gotteslob (Istendicséret) c. énekeskönyvben is több lelkiismereti tükör is van.
Volt már olyan, hogy valakit terapeutához irányított?
Ha valaki a gyanúm szerint valamilyen pszichikai betegségben szenved, akkor mindig megkérdezem, hogy kezelés alatt áll-e. Ilyenkor gyakori válasz, hogy igen, és ez és ez a diagnózisom. Az orvos kezeli ezt a betegséget. Nekünk, papoknak azt kell néznünk, hogy a lelket szabadítsuk meg a bűnöktől – és a Gonosztól is. És ezzel elérkeztünk egy külön fejezethez: a gonosz ellenségtől való megszabaduláshoz. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ott van az Ördög és ott vannak a démonok, akik abban érdekeltek, hogy az ember lelke egyre jobban elszakadjon Istentől. A sötétség urai és erői befolyással vannak az emberi lélekre. És ha a lélek gyenge, például valamilyen mentális betegség miatt, amelyet terapeuták kezelnek, akkor nagyon nagy a veszélye annak, hogy ezt a lelket is befolyásuk alá veszik a démoni erők. Ilyenkor a terapeuta mellett a pap részéről is kezelésre van szükség. A pap az ördögűzéssel elűzheti a sötétség erőit és hatalmait a gonosztól való megszabadulásért és az ellene való védelemért mondott imájával.
Tart-e a gonosszal való találkozástól?
Maga az Ördög létezése az, ami bennünk félelmet kelt. A Gonosz úgy veteti észre magát, hogy megfélemlít minket, félelmet kelt bennünk. Ezért szerepel 365-ször is a Szentírásban, hogy ne féljetek, csak higgyetek! A hitnek és az Istenbe vetett bizalomnak mindig nagyobbnak kell lennie a félelemnél. Érthető persze, ha az ember időnként megijed. Amikor az emberek hangosan kiabálnak vagy durva dolgokat mondanak, amikor valaki szorult helyzetben van, vagy ha akár megszállott, akkor előfordul, hogy természetfeletti erők vannak jelen, amelyek hangokat adnak és tárgyakat dobálnak. Érthető, hogy az emberek ilyenkor megijednek.
Mit szeretne mondani zárszóként?
Azt, hogy mindenkit szeretnék bátorságra buzdítani, hogy menjen gyónni. És még egy fontos dolog: aki a gyónást hallgatja, aki a gyóntatószék másik oldalán ül, ő maga is bűnös ember. Ha nem az lenne, nem lenne a bűnökkel szemben megértéssel sem. De mivel maga is követ el bűnöket, ő maga is tudja, hogy a lélek készséges, de a test erőtlen, ezért megérti a bűnöst, együtt tud érezni vele.
A teljes beszélgetés Bernhard Vošicky atyával itt tekinthető meg.
Fordította: Frick József
Forrás: vision2020.at
