221. nap: Tarts a bölcsekkel!
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Hálát adunk neked. Semmi mást nem tudunk adni, mint a szeretetünket feléd. Köszönjük, hogy elvezettél minket eddig a napig. Tudjuk, hogy jó vagy, tudjuk, hogy irgalmas vagy, és tudjuk azt is, hogy szeretsz minket. Nem is mondhatunk többet, csak köszönetet azért, aki vagy, és azért, amit értünk tettél. Köszönjük, hogy sosem hagysz el minket, hanem mindvégig velünk vagy. Segíts, hogy veled járhassunk! Küldj mellénk társakat, akikkel együtt járhatunk az úton, hogy olyan keresztények lehessünk, amilyeneknek megálmodtál minket. Legyen meg a te akaratod! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Elmélkedésünket a Példabeszédek 13,20-szal kezdjük. Az egész könyv bölcsességtől áthatott, de ez a vers különösen is: „Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.” Olyan dologra világít ez rá, amit könnyen el szoktunk felejteni. Sokszor válogatás nélkül töltünk időt emberekkel. Évekkel ezelőtt egy szerző azt mondta, hogy idővel annak az öt embernek az átlagává válunk, akivel a legtöbb időt töltjük. Jézusra szeretnénk hasonlítani, de bűnösökkel és adószedőkkel kell időt töltenünk… Ez igaz. Mégsem vagyunk tehetetlenek. A Példabeszédek könyve emlékeztet minket, hogy aki a bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz. Ha szentekkel járunk, magunk is szentek leszünk. Ha tehát olyan emberekkel veszem körbe magamat, akik vágynak az Úr után, akkor én is felzárkózhatok hozzájuk. Igyekezhetünk tartani velük a lépést, ahogyan Istent és az ő akaratát követik.
Ha viszont szándékosan olyan emberekkel töltök időt, akik közömbösek Istennel vagy az embertársaik helyzetével kapcsolatban, akkor annak lesz meg a hatása az életemre. Néha talán túlértékeljük magunkat, amikor azt hisszük: bárkivel körbevehetjük magunkat, akkor is tudjuk az Urat követni. Lehet, hogy ez igaz ránk, és mi vagyunk milliók közül az egy, akinek ez sikerül, de a legtöbbünknek igenis szüksége van a barátok segítségére. Szükségünk van a testvéreinkre, akik velünk járnak. Aki a bölcsekkel tart, bölccsé válik, aki szentekkel tart, szentté válik, aki Istent szeretőkkel tart, maga is istenszeretővé válik. A társak megváltoztatják szívünket, gondolkodásmódunkat, céljainkat. Ha olyan emberek között vagyunk, akik folyamatosan az egészséget tartják szem előtt, nekem is könnyebb így tennem, míg ugyanez fordítva is igaz. Könnyű azt mondanunk, hogy „végül is mindenki így él”. De erőteljes emlékeztetőt kapunk a Példabeszédek könyvéből: „Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel”. Majd a negatív részt is olvashatjuk: „aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár”. Fontos ezt mindannyiunknak észben tartani. A kérdés csak az, hogy aki velünk tart, az bölcs lesz-e, illetve, aki velünk tárgyal, az rosszul jár-e…
Izajás jövendöléséből a mai olvasmányok után már csak két fejezet marad a könyv végéig. Emlékezhetünk, hogy már nem az „ítélet” vagy jajok könyvében járunk, a 63. fejezetben mégis az ellenségekkel szembeni bosszúról olvasunk. Isten igazsága jelenik meg, ahogy jön és maga tapossa a sajtót (Vö. Iz 63,3). Isten kijelenti, hogy mi történik majd, hogyan ítéli meg a népeket. Ez befejeződik a hatodik versben. Miután Isten azt mondja, hogy „a bosszú napja volt szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje” (Iz 63,4), azt is mondja: „Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre” (Iz 63,6). A következő vers viszont már így szól: „Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket mérhetetlen irgalmában és szeretetében” (Iz 63,7). Ezek az egymást követő versek megmutatják nekünk, hogy Isten irgalma és igazságossága nem állnak szemben egymással, hanem teljesen összeillenek egymással. Isten az igazság, Isten az irgalom. Nem áll ellentmondásban önmagával. Vannak napok, amikor az igazságosságára van szükségünk és vannak napok (tulajdonképpen minden nap), amikor pedig az irgalmára. Megérdemeljük az igazságát, és ingyenes ajándékként kapjuk az irgalmát. A fejezet elején az ítéletéről olvasunk, a végén pedig már kegyelmének tisztaságáról és szépségéről. A 64. fejezetben pedig egy imát olvasunk Isten irgalmáért.
„Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19). Ez elismerése annak, hogy bűnösök vagyunk, Isten viszont jó. Vétkeztünk, ezért Isten irgalmát kérjük, ami egészen hihetetlen és szép, mégis a miénk. Isten jelenléte kívánatos a számunkra.
Végül nézzük Ezekiel könyvét. Ezekiel itt nem ad semmilyen performatív próféciát, nem művel jelképes cselekedeteket, csak egyszerűen kijelenti az Úr szavait. Jeruzsálemhez szól a fogság második hulláma idején. Most érkezik majd a harmadik hullám. Láthatjuk Jeruzsálem vétkeit. Felebarátaikat, az árvákat, az özvegyeket mind-mind igazságtalanul bántják, nem foglalkoznak a szegényekkel, megszegik a szombatot, a papok a szent tárgyakat hétköznapiként kezelik. Bűnt bűnre halmoznak. Az igaz vallásosság viszont – ahogyan Jakab apostol is megfogalmazza levelében – magába foglalja Isten imádását, de ezzel egyidejűleg a rászorulókról való gondoskodást is. Az Úr itt Ezekiel prófétán keresztül szól arról, hogy Jeruzsálemben egyiket sem teszik meg. Nem csak, hogy nem imádkoznak helyesen, de nem is élnek helyesen. Ezekiel 22. fejezetének a végén Isten emlékeztet, hogy bizonyos próféták hamis látomásokat közvetítenek, amikor ő nem is szólt. Minden tanítónak, prédikátornak, papnak figyelnie kell arra, hogy Isten „postása” legyen, ne pedig „szerkesztője”. Közvetítsük az üzenetet, ne változtassuk meg, akkor sem, ha úgy „jobban hangzik” vagy „szerintünk így kellene lennie”. Arra kaptunk meghívást, hogy Isten szavát a lehető leghatékonyabban eljuttassuk az emberekhez.
Az utolsó dolog mára az Ezekiel 22,30-ból szól hozzánk: „Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam.” Ábrahámra, Mózesre és legfőképp az eljövendő Jézusra emlékeztet a résbe álló ember képe, igaz? Ők ott álltak a résben. Isten itt azt mondja: „Jeruzsálem minden vétke a szemem előtt van, de ha csak egy valaki is itt lenne közbenjárni, visszafordulnék, és nem hoznék semmilyen katasztrófát rájuk” – de nincs senki, így az ítélete el fog érkezni.
Mi is, saját életünkben sokszor gondolhatjuk, hogy a világ tele van problémákkal, a világ szétesőben van. Ilyenkor tegyük fel magunknak a kérdést: én odaállnék a résbe az országért? Gyakran odaállok Isten elé, hogy közbenjárjak, mint Ábrahám, vagy Mózes? Ha szülő vagy, esetleg nagyszülő, vagy van bárki az életedben, akit szeretsz és akiért aggódsz: odaállsz Isten elé közbenjárni érte? Ha vezető pozíciót töltesz be, mint apa és anya, nagynéni, nagybácsi, nagyszülő vagy éppen pap, tudod ezt mondani: látom, mi történik mások életében, szóval ideállok a résbe és közbenjárok értük?
Egymásért imádkozni azt jelenti: odaállunk egymásért a résbe. Nem csupán annyit, hogy „mondok érted egy imát” – persze ez is jó. De mi lenne valami még komolyabb? Mi lenne a böjttel, a böjttel és imádsággal? Így odaállni a résbe.
Ha tudnád, hogy ez az ima az egyetlen dolog aközött a személy között, akit szeretsz – és akiért felelősséget viselsz –, és az őt érő ítélet között, akkor hogyan állnál az imához? Egyszerűen imádkoznunk kell érte. Nem ítélkezünk senki fölött. Nem kárhoztatunk senkit. Éppen az ellenkezőjét tesszük: azért imádkozunk, hogy az Úr irgalmat adjon neki, hogy az Úr megváltoztassa a szívét, hogy az Úr hazavezesse őt.
Ezért imádkozzunk azokért az emberekért, akik az életünkben vannak, és imádkozzunk egymásért is! Hálás vagyok az értem és a Biblia egy év alatt podcast munkatársaiért mondott imáitokért. Én pedig továbbra is imádkozom értetek minden egyes nap.









Kedves Kornél Atya!Olyan világot élünk ,hogy sajnos nem állnak ki az emberek egymásért!Egyre többet kell imádkozni!!Köszönöm hogy imádkozik értünk,mi isezt tesszük!Isten áldja Kornél Atyát!!❤️
Hálásan köszönöm🙏