Megújulás? Ne találd ki. Csak tedd, amit Isten kér. – Puskás Antal a Zarándok podcastben

Egy tavaszi napon, amikor a mandulafák virágba borulnak, a fű újra sarjad a kertekben, Puskás Antal pálos tartományfőnök atya a Zarándok Podcast vendégeként ült mikrofon elé a pécsi stúdióban. A beszélgetés túlmutatott egy szokványos interjún: őszinte tanúságtétel, lelki mélységek és az egyház jövőjét érintő gondolatok bontakoztak ki előttünk.

Puskás Antal 1978-ban született a felvidéki Hellenbán, egy apró, teljesen magyar lakosságú faluban. Gyermekkora a természet közelségében telt: halászat, földművelés, kalandos éjszakák a mocsarakban. „Ez volt, ami így egy nagy hatással volt rám, hogy nyitottá váltam mindenféle kalandra… a megoldókészség talán itt fejlődött ki.”

A papság gondolata először kamaszként, egy iskolaújságba írt fogalmazás során vetődött fel – félig tréfásan. De az osztályfőnöke komolyan vette. A fiatal Antal pedig hamarosan a természetfeletti világ felé fordult. Először csillagászat, majd ezoterikus könyvek vonzották. A Szentírás először elriasztotta: „Beleolvastam, azt mondtam, na jó, akkor ez nem az, amire gondoltam.”

De Isten nem tágított.

A valódi fordulat egy sötét, zavaros szilveszter után következett be.

„Valahogy kimentem bóklászni a faluba, és ott a templom keresztje mellett találtam magam… Azt hiszem, hogy ott imádkoztam először életemben őszintén. Mondtam Istennek, vagy a kereszten Jézusnak: ha vagy, akkor most már mutass valami újat, mert ez eddig elég unalmas, és nem látom, hogyan folytatjuk így az életet.”

A meghallgatott ima után a katonaságnál történik a megtérés: két evangélikus bajtárs, egy ifjúsági közösség meghívása, alma, ének, ima – és egy új világ.

„Elmentem velük… Fantasztikus volt. Almával fogadtak. Volt gitár, meg énekeltek. Hát, én fiatalokat még nem láttam így együtt, hogy azért vannak, hogy Istenhez imádkozzanak.”

Ezután következett a bérmálkozás, majd egy biciklitúra, amelyen Antal atya átsétált a határon – és véletlenül (vagy inkább gondviselésszerűen) megérkezett a márianosztrai pálosokhoz. Az ottani találkozás Borsos József atyával sorsfordító volt:

„Azt mondtam, minek keresnék én tovább, hát itt vagyok. Ez teljesen jó.”

A rendbe való belépés után Pécs, majd teológiai tanulmányok, külföldi tapasztalatok, papszentelés – és aztán 16 év Pálosszentkúton.

„Azt tanultam ott az emberektől, hogy nem kell túl sokat gondolkodni. Többet kell cselekedni. Ez nagyon mélyen belém égett.”

A tanyavilág, a libatenyésztők, a nagycsaládok mind formálták hivatását. A lelkipásztori tapasztalatokból kirajzolódik egy egyszerű, de radikális tanítás:

„Egy hivatásban élni nem azt jelenti, hogy magam körül forgok, hanem hogy másokért való életet élek.”

A rend rendszerváltás utáni újjáalakulásának idején csatlakozott. „Mintha mindent az alapoktól kellett volna kezdenünk” – emlékezett vissza. Azóta Antal atya lett a magyar pálos rend tartományfőnöke, de továbbra is ugyanaz vezeti: megújulás, Istenre figyelés és az egyház pereméről való újrakezdés.

„A szeretesség, vagy egyáltalán a hívő élet kiszorult így a peremre. De éppen itt kezd jelentőssé válni. Mert újra meg kell keresnie az alapjait.” Szerinte nem a stratégiák vagy programok hozzák a megújulást, hanem az Isten jelenléte.

„Elhatároztam, hogyha bárhova elhelyeznek majd, azzal fogom kezdeni, hogy kiteszem az oltáriszentséget.”

A pálos rend ma nemcsak a remeteségre hív, hanem a közösségi élet megteremtésére is – erről tanúskodik a pécsi Pálos Lelki Központ virágzó szolgálata.

„Még meg kell tanulnunk összehangolni a dolgokat, de tényleg, néha párhuzamosan három program is zajlik. És ez annyira jó – érezni, hogy élet van!”

Antal atya hisz abban, hogy ha élő közösségek formálódnak, akkor azokban új hivatások is születhetnek – nem asztal mellett, hanem megérintettségből, mint ahogy vele is történt.

A beszélgetés végén így fogalmazza meg élete fő küldetését:

„A boldog Özsébnek ez a látomása – hogy összegyűjteni a lángokat. De én ezt nem tudom, hogy kell csinálni. Csak azt tudom, hogy mintha erre indítana az Isten. És ezt ő teszi. Ő gyűjti össze, ő küldi azokat az embereket. Nekem csak az a dolgom, hogy itt és most engedjem megvalósulni azt, amit ő akar.”

És talán épp ez a legfontosabb üzenete a beszélgetésnek – és magának a Zarándok Podcastnek is: hogy van küldetésünk. Neked is. Itt és most.

A teljes beszélgetés megtekinthető a Zarándok.ma YouTube– és podcast-csatornáin, az alábbi videóban is.