215. nap: Hamis próféták

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, és nagyon hálásak vagyunk neked. Köszönjük a te igédet. Köszönjük, hogy szeretsz minket. Köszönjük, hogy nevünkön szólítasz minket. Köszönjük nemcsak igazságosságodat, hanem irgalmadat is. Köszönjük, hogy nem változol, hogy számíthatunk rád, Istenünk. Te igent mondtál ránk. És a te igenedet kinyilvánítottad nekünk. Istenünk, Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mi is kimondjuk az igenünket neked! Segíts, hogy bölcsek legyünk! Segíts, hogy bátrak legyünk! Segíts, hogy mindenek felett, mindenben a tieid legyünk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Mielőtt belevágnánk Izajás és Ezekiel könyvébe, szeretnék rámutatni, hogy a Példabeszédek annyira nagyszerűek! Például az a bölcsesség, amely így szól: „Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát” (Péld 12,23).

Tehát nem kell mindig azonnal kimondanod a véleményedet, gyakran jobb még egyszer átgondolni. Nem kell, hogy ami a szíveden van, rögtön a szádon is legyen. A bolond viszont mindig mindent azonnal kimond, meggondolás nélkül. Az okos ember időnként elrejti, amit igaznak gondol. De ez nem is csak az én véleményem – ez Isten igéjéből van, ami fantasztikus.

Visszatérve Izajás könyvének 51. és 52. fejezetéhez: nemcsak a Vigasztalások könyvében haladunk, hanem ezen belül egy olyan résznél járunk, ahol a közelgő tragédiáról is szó van. Ez nagyon érdekes: Izajás mindig beszél az eljövendő pusztulásról, ami még nem történt meg, de ő már mondja: „Íme, jön az ítélet – de jön a kegyelem is!” Ez lenyűgöző, mert nemcsak azt jövendöli, hogy jön a száműzetés, hanem azt is, hogy jön a Megváltó. És eljön a visszatérés is a száműzetésből. Tehát a közelgő tragédiáról is beszél, de a kegyelemről is. Ezért az üzenete újra és újra így szól az 51. és 52. fejezetben: „Ébredj, ébredj fel, mert nemcsak az ítélet jön, hanem én is eljövök hozzád!” Ez hihetetlenül nagy dolog!

Az 51. fejezet arról szól, hogy ébredjünk fel Isten ítéletének valóságára – erre mindannyiunknak rá kell ébrednünk. De az 52. fejezet elején azt mondja: „Ébredj fel Isten megváltásának valóságára is” – és ez mekkora csoda! Ébredj fel, mert íme, jön az Úr ítélete – de az 52. fejezetben ez áll: „Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan” (Iz 52,1). Tehát ébredj fel, mert a megváltás közel van. Ez gyönyörű: „Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket” (Iz 52,3).

Mivel váltanak meg titeket? Nos, az 52. fejezet végén újabb jövendölést találunk a Messiásról: „Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik” (Iz 52,13). És itt vannak ezek a kulcsfontosságú versek: „Amint sokan megborzadtak láttán – hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata – úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak” (Iz 52,14-15). Holnap pedig elérkezünk az 53. fejezethez, ahol tovább olvassuk az Úr Szenvedő Szolgájáról szóló szöveget, amit ma kezdtünk el – és ez micsoda hatalmas ajándék!

Az egész világ látni fogja az Úr szolgájának megváltását, felmagasztalását és megaláztatását. Még egyszer olvassuk el, annyira szép: „…úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak” (Iz 52,15). Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek még csak nem is zsidók – nem voltak a kinyilatkoztatás birtokában Istenről és az emberi élet titkairól. Mégis meg fogják látni a Szenvedő Szolgát és hisznek majd benne – és ez tényleg megtörtént, hihetetlen! Jézusban ez történt meg. Az olyan emberek, mint én – aki nem zsidó családból származom –, szóval mi, pogányok, akik nem tartozunk Ábrahám vér szerinti leszármazottai közé, olyanokká lehetünk, mint akik – Szent Pál szavával – „beoltattunk” a szövetség népének nemes olajfájába, ahogy a Rómaiakhoz írt levél 11. fejezetében olvassuk (vö. Róm 11,16-24). Annak a népnek a története, amellyel együtt járunk, és amelynek történetét az elmúlt 215 napban követtük – az ő történetük a mi történetünkké vált, és ez egyszerűen elképesztő. Miért? Mert Izajás itt, Jézus előtt évszázadokkal megjövendöli Isten Szenvedő Szolgájának megaláztatását és felmagasztalását – azt is, hogy felemeltetik, és minden nemzet hozzá vonzódik. Ez egyszerűen csodálatos, annyira jó!

És most ismét Ezekielnél vagyunk, aki – mondhatni – „prófétai előadóművészetet” valósít meg: az Úristen azt mondja neki: „Készülj fel, és úgy viselkedj, mint aki száműzetésbe megy, mutasd be, hogyan kerül Júda fogságba!”. Ez érdekes, mert sokan gondolhatnánk, várjunk csak, a 12. fejezetben Ezekiel már fogságban van, már száműzetésben él, és akik látják, azok is Babilonban kísérik figyelemmel ezeket a prófétai cselekedeteit. De miért játssza el a száműzetést, amikor ők már átélték azt? Nos, a helyzet az, hogy volt egy első hulláma a száműzetésnek, aztán volt egy második hullám is. De ekkor még mindig sokan éltek Jeruzsálemben és Júdában, és azt hitték, hogy ők majd kitartanak. Azt hitték, hogy örökre ott maradnak, és talán egyszer a száműzöttek is visszatérnek majd. De Ezekiel világosan kijelenti: Nem, Jeruzsálem teljesen elpusztul a templommal együtt, az ottaniak meghalnak, vagy ők is száműzetésbe kerülnek. Még mindig jönnek csapások, mert még a száműzetésben is lázadó nép vagytok. És emlékezzünk: azok, akik Jeruzsálemben maradtak, Ezekiel látomásában még azon a napon is szörnyű dolgokat, utálatosságokat műveltek az Úr templomában. Ezért azt mondja a próféta: Ami jön, az még rosszabb lesz. Jön a száműzetés – még rosszabb száműzetés, mint amit valaha láttak –, ami borzalmas, de ez a valóság. Ez annak a valósága, amit már átéltek, és amit újra át fognak élni.

Ne feledjük, hogy a 12. fejezetben van egy szólás, amelyet még mindig mondogatnak Izraelben. Ez arról szól, hogy az Úr ítélete késlekedik. Ezért Isten azt mondja: Véget vetek ennek a szólásmondásnak. Ami így szól: „A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra” (Ez 12,22). Ezekiel pedig ezt mondja: „Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik” (Ez 12,23). Ezekiel tehát a közmondással szemben így prófétál: Nem, mindez nem késik, nem a távoli jövőben lesz – ez most történik.

Nagyon fontos megértenünk, hogy az egyik ok, amiért sokan nem hittek neki – ez már a 13. fejezetben van –, az az, hogy voltak hamis próféták, akik vigasztalták az embereket, amikor inkább fel kellett volna rázniuk őket az életre. Vigasztalták az embereket, amikor inkább meg kellett volna győzniük őket bűnösségükről. Azt mondták: „Jó ez így, rendben van, minden rendben van”, amikor inkább azt kellett volna mondaniuk: „Változnunk kell, különben pusztulás jön.” Sőt, az Úr Ezekielen keresztül így szól Izraelhez: „…félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke” (Ez 13,10). Békét mondanak, amikor nincs béke; azt mondják, jól van minden, amikor nincs jól; azt mondják, minden rendben, amikor semmi sincs rendben…

Éppen ez az, amit a hamis próféták tesznek: Azt mondják az embereknek – nekünk –, amit hallani akarunk. Azt mondják az embereknek, amit azok hallani akarnak. De az Úristen azt mondja: nem ez a próféta feladata – a próféta feladata az, hogy Isten szavát hirdesse. Az Ezekiel 13-ban újra elhangzik: a hamis próféták a saját gondolataikból beszélnek, és nem Isten gondolataiból. Ezért fel kell tennünk a kérdést: akiket mi hallgatunk, azok hamis próféták, vagy valódi, hiteles próféták?

Ne felejtsük: már beszéltünk róla, hogy amikor megkeresztelnek, papi, prófétai és királyi felkenetésben részesülsz. Ezért amikor szólunk, csak a saját gondolatainkat mondjuk? Vagy Isten gondolatait hirdetjük? Azt mondjuk az embereknek, amit hallaniuk kell, vagy azt, amit hallani akarnak?

Mi magunk is csak azt halljuk meg, amit hallani akarunk, vagy inkább azt, amit hallanunk kell? Ez nagy kihívás, mert olyan csábító a félrevezető és önigazoló dolgokra hallgatni, igaz? Meg aztán olyan csábító azt mondani, amit az emberek hallani akarnak, vagy csak azt meghallani, amit én hallani akarok. Mégis, Jézushoz tartozni, Istenhez tartozni, szövetségben lenni vele azt jelenti, hogy hajlandónak kell lennünk meghallani, amit hallanunk kell, meglátni, amit látnunk kell, és megtenni, amit meg kell tennünk.

De ez egyedül nem sikerül nekünk. Ahogy mást sem, ezt sem tudjuk a saját erőnkből véghezvinni. Szükségünk van Isten kegyelmére. Ezért imádkozunk egymásért. Ezt köszönöm nektek, ennek a közösségnek – ez annyira jó. Folytassátok az imát egymásért. Én is imádkozom értetek, kérlek, ti is imádkozzatok értem!