BIY HU cover 186. nap 1

186. nap: Küzdelem önközpontúságunkkal

Hiszkija betegsége és fölépülése.

Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámoc fia, Izajás, és így szólt hozzá: „Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben.” Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: „Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” S keservesen sírt Hiszkija.
Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: „Térj vissza, és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.”
Akkor Izajás meghagyta: „Hozzatok nekem fügét!” Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult.
Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít, és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” „Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért – kérdezte Izajás –, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?” „Túl könnyű volna – felelte Hiszkija – az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék.” Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot.

Merodach-Baladan küldetése.

Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna.
Izajás próféta elment a királyhoz, és megkérdezte: „Mi hírt hoztak ezek az emberek, és honnan jöttek?” „Egy távoli országból érkeztek, Bábelből” – felelte Hiszkija. Izajás folytatta a kérdezősködést: „Mit láttak palotádban?” „Mindent láttak – válaszolta Hiszkija –, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Erre Izajás így szólt Hiszkijához: „Halld az Úr szavát! Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava. S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve.” Hiszkija azt felelte Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!” Arra gondolt ugyanis: „Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!”

Hiszkija uralmának vége.

Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében. Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A bálványozás megszüntetése.

Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.

Az istentisztelet rendezése.

Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is.

A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja.

Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be. Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét. Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől. Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét, és tömérdek megmaradt.” Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek, hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére.

Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat. Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, kötelességük és beosztásuk szerint.
A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni.

Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket.

Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IMA A GYŐZELEMÉRT

(Dávidtól.)
Áldott legyen az Úr, az én sziklám!
Ő tanította a kezemet harcra,
az ujjaimat viadalra.

Te vagy nekem az irgalom, a vár,
az erős bástya, a szabadító,
te vagy a pajzsom és a menedékem.
Te tetted alattvalómmá a népeket.

Uram, mi az ember, hogy felkarolod,
az emberfia, hogy megemlékezel róla?

Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat.
Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.

Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le,
érintsd meg a hegyeket,
hogy füstölögjenek!

Szórd ki villámaidat,
s verd szét az ellenséget,
küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.

Nyújtsd ki kezed a magasból,
szabadíts ki a hatalmas vizekből,
s az idegenek hatalmától ments meg!

Szájuk hazugságot beszél,
s jobbjuk hamisan esküszik.

Új éneket énekelek neked, Istenem,
tízhúrú hárfán játszom színed előtt.

Te, aki győzelmet adsz a királyoknak,
és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:

ments meg engem is a végzetes kardtól,
szabadíts meg az idegenek hatalmától!
Szájuk hazugságot beszél,
s jobbjuk hamisan esküszik.

Fiaink legyenek, mint az ültetvény,
amely fiatalon nagyra nő.
Leányaink, mint szegletoszlopok,
amiket palotákhoz faragtak.

Csűreink teljenek meg gazdagon,
mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük!
Juhaink szaporodjanak ezerszeresen,
s tízezerszeresen legelőinkön!

Barmaink is sokasodjanak,
pusztulás és vetélés nélkül.
Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!

Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze.
Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, áldunk téged jóságodért. Boldogok azok, akiknek az Úr az Istenük. Áldottak vagyunk, mert te vagy a mi Istenünk, és jó vagy hozzánk. Köszönjük a te jóságod ajándékát. Nem számít, hol vagyunk, nem számít, milyen napszak van, nem számít, milyen hangulatban találtak ránk ma az olvasmányok, tudjuk, hogy áldottak vagyunk, hiszen ismerhetünk téged. Áldottak vagyunk, mert te itt vagy nekünk. Köszönjük, hogy nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy nem tudunk arról, hogy ki vagy te, és kik vagyunk mi.  Nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy nem tudjuk, hogy minek lettünk megteremtve, hogy kinek lettünk megteremtve. Mi tudjuk, honnan jöttünk, és hogy te magadnak teremtettél minket, Istenünk. Jézus Krisztus hatalmas nevében áldunk téged minden ajándékodért. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok 2. könyvében ma Hiszkija királyról olvastunk, aki egyike volt Júda méltó királyainak. Hiszkija halálos beteg lett, Izajás próféta pedig eljön hozzá, hogy figyelmeztesse: hamarosan meg fog halni. A király szomorúságában sírt és az Úrhoz könyörgött gyógyulásért. Az Úr meghallgatta és csodálatos módon meg is gyógyította őt. Az ilyen csodák nem a múlt dolgai közé tartoznak, ma is léteznek, viszont nyilvánvalóan nem minden esetben történnek meg. A korábban olvasott történetekben mindenki más valamilyen módon meghalt az idős kor, a háború, egy baleset vagy akár egy súlyos betegség miatt. Hiszkija királynak viszont az Isten által megadatott az, hogy 15 évvel meghosszabbodjon az élete. Érdekes, hogy a király jelet kér, ami valahogy bebizonyítja a számára, hogy az Úr meghallgatta őt, és tényleg nem fog meghalni. Végül az árnyék hátrafelé haladását választja, ami be is következik. 

Bábel, azaz Babilon királya ajándékot és üdvözletet küldött Hiszkijának gyógyulása alkalmából. Ő elhatározta, hogy lenyűgözi gazdagságával a babiloni követeket és minden vagyonát megmutatta nekik. Izajás próféta megfeddi ezért a tettéért. Ez után jövendöli meg, hogy éppen Babilon lesz az, aki elhurcolja majd a királyi család tagjait és Jeruzsálem előkelőit, és elrabolja a követeknek bemutatott mesés vagyont.

Babilon lenyűgöző hely volt, többek között itt épült meg a világ hét csodájának egyike: Szemiramisz függőkertje. Másrészt viszont egy rettegett nemzet otthona volt. Babilon egyelőre ugyanúgy Asszíriával szemben próbálja megőrizni a függetlenségét, mint Júda királysága, s a mostani barátkozás hátterében a szövetségkeresés indítéka is ott állhatott. De hosszabb távon Babilon legyőzte Asszíriát, s ő lett az új nagyhatalom, amely Júdát fenyegette. Hiszkija király e hatalmas nép küldötteinek mutatja meg minden vagyonát, minden fegyverét és teljes katonai erejét. Izajás próféta ezért mondja neki, hogy bár ez a nép most békés követeket küldött, de a jövőben vissza fognak jönni, ő pedig éppen most fedte fel előttük minden titkukat és a gyenge pontjaikat is. Ezért lesznek képesek kifosztani Jeruzsálemet és elhurcolni a népet, Hiszkija leszármazottaival együtt. 

A király erre adott reakciója meglepő, hiszen őt különösen jó és hűséges uralkodóként mutatja be a Szentírás. Az utolsó megnyilvánulás, amit hallunk tőle, mégis közönyös hozzáállásáról árulkodik: „Hiszkija azt felelte Izajásnak: »Az Úr szava, amit tudtomra adtál, jó!« Arra gondolt ugyanis: »Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!«” (2Kir 20,19). Bár Jeruzsálem tiszteletre méltó királyai közé tartozott, felszínessége mégis elég egyértelmű. Tudomásul veszi a szenvedést, ami a jövőben érni fogja a népét, de egyben örül neki, hogy ez nem az ő életében következik be… Utolsó lejegyzett szavai tehát arról tanúskodnak, hogy túlzottan önközpontú és önmaga körül forog. Sajnos nem egy népét szolgáló és az Urat tisztelő király szavai ezek. Ezért imádkozzuk a zsoltárokban: „Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!” (Zsolt 146,3). Sosem bízunk meg kizárólag halandó emberekben, helyettük inkább az Úrban remélünk. Bármilyen jó egy király, bármilyen jószívű egy barát, bármilyen jó egy pap, akkor is esendő, egy közülünk. Isten viszont felettünk áll. 

Hiszkija, bár hűséges volt az Úrhoz, élete végén súlyosan önző gondolatai voltak. Ennek ellenére a nép jó királyként emlékezett rá. A Krónikák 2. könyvének mai fejezetében is pozitívan nyilatkoznak róla: „Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt.” (2Krón 31,20) – hiszen ő volt az, aki többek közt újra helyreállítja a templomi istentiszteletet Jeruzsálemben. Lehetővé tette az emberek számára, hogy helyesen imádják és dicsőítsék az Istent. Példájának ezt a felét mi is bátran követhetjük, de ne váljunk hasonlóvá Hiszkijához az önzésében és a közönyösségben.

Igyekezzünk ne csak saját magunkért imádkozni, hanem másokért is! Ahogyan mi most itt, a Biblia egy év alatt podcasttel nyomon követjük ezeket az olvasmányokat, vannak olyan testvéreink is, akik előttünk tették meg ezt az utat, és olyanok is, akik utánunk fogják megtenni. Imádkozzunk most azokért, akik utánunk jönnek majd! Azokért is, akik talán kicsit lemaradtak az eredeti tervükhöz képest. Imádkozzunk értük, ahogyan ők majd az utánuk következő nemzedékért fogják ugyanezt megtenni!

Bárki is hallgatja ezt most: ha te úgy érzed, hogy „egy kicsit le vagyok maradva” ahhoz képest, amikor ezt eredetileg felvettük, akkor tudd, hogy abban a pillanatban, amikor valaki meghallotta ezeket a szavakat – talán egy nappal előtted, talán egy héttel előtted, talán egy évvel vagy még többel előtted –, akkor ő imádkozott érted ebben a pillanatban.

Most tehát rajtad a sor, hogy imádkozz azokért, akik mögötted járnak! Imádkozz azokért, akik majd ezután érkeznek! Mert én imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Imádkozzunk egymásért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.