Háborús napló: A legjobb terápia továbbra is az, ha segítünk

2022. március 6., vasárnap

A háború 11. napja. Lassan, de biztosan mindennapi életünk felett is teljesen átveszi az irányítást ez a szörnyűség. A valuta árfolyama soha nem látott magasságokba szökött. Egyenlőre még mindenkinek vannak tartalékai, de ahogyan telik az idő, úgy kezdjük majd érezni pénztárcánkon is a háború hatását. A 10 nappal ezelőtt külföldre menekült tanároknak egy része már jelzi, hogy rájuk ne számítsanak, ők már nem térnek vissza. Jelenleg még tart az „előrehozott tavaszi szünet”, de már sejthető, hogy az osztályokban a diákok létszáma is drasztikusan csökkenni fog. Aggódva szemléljük az eseményeket, győzködjük magunkat, hogy nem követtünk el hatalmas baklövést azzal, hogy maradtunk.

hirdetés

A béketárgyalás második fordulója sem hozta meg a várt eredményeket. Ugyan a felek egyeszséget kötöttek a humanitárius folyosók megnyitásáról, a hírek szerint nem tartották meg a szavukat. Mariupolban már sem áram, sem víz, sem gáz. Az ártatlanok embertelen körülmények között várják, hogy valahogyan kijussanak. A buszról sem hallottunk semmit, mely a gyermekekért indult vissza Vaszilivkába. A hírek szerint csak egyetlen úton lehet már kijutni onnan. Csak reménykedünk, hogy hamarosan megérkeznek és biztonságban tudhatjuk őket is.

A legjobb terápia továbbra is az, ha segítünk. Ott, ahol tudunk, ahol szükség van ránk. Ma az adományokat fogadó központban próbáltuk hasznossá tenni magunkat. Itt volt az ideje a rendszerezésnek, mert már kezdett eluralkodni a káosz. Hiába, kevesen maradtunk itthon, és ez érezhető is az embereken. Sokan feszültek, fáradtak, kimerültek. És hol van még a vége? Az idő gyorsan repül, ahogy pakolászunk: bébiételek, pelenkák, higiéniai szerek, édesség, száraz étel, konzervek …. Lehetetlen lenne felsorolni azt a sok mindent, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az emberekben nem halt még ki a jóság, senki sem marad közömbös, ha ártatlan emberek életéről van szó. Mi sem állhatunk meg itt. Amire nincsen szükség helyben, azt tovább kell küldeni oda, ahol hasznát veszik. Munka közben több dobozból is előkerül egy-egy papírcetlire írt üzenet: „STAY STRONG”, „DON’T GIVE UP!”. Aranyos kis rajzok, melyeket gyermekek készítettek Európa különböző országaiban. Meghatódunk ezeket látva és melegség tölt el minket. Nem vagyunk egyedül, gondolnak ránk és imáikban hordoznak minket szerte a világon.

Alkonyodik már, amikor a végére érünk. Megpakoljuk az autó csomagterét száraz süteménnyel, édességgel és elindulunk a gyermekotthon felé, ahol 110 árva és állami gondozott talált menedékre. Már túl vannak a vacsorán, sajnos nem találkozhatunk velük. A konyhában ott találjuk az önkénteseket, akik éppen napi teendőjük végére érnek. Megköszönik, hogy nem felejtkeztünk el róluk. Némi unszolás után elmondják, mire lenne még szükségük. Megígérjük, holnap újra jövünk.