200. nap: Asszíria és Izrael

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, minden nap dicsőítünk és magasztalunk téged. Urunk, ma ismét felmagasztaljuk neved. Hirdetjük hatalmas tetteidet. Magasztalunk jótéteményeidért. Urunk, legyen ez a nap olyan, mint az összes többi nap, amikor hirdetjük művedet, dicsőíthetünk téged és magasztalhatjuk nevedet. A te nevedről beszéljünk a körülöttünk élőkkel, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal is, akik még nem ismernek. Ismerjenek meg téged, mert te vagy a megváltó Isten, az irgalmas Isten! Te olyan Isten vagy, aki le tudsz szállni ebbe a megtört világba, és gyógyulást hozol. Urunk, Istenünk, Jézus nevében kérünk, hozd el nekünk a gyógyulást, gyógyítsd meg a mi szívünket ma és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Izajás mai fejezeteiben, a 18.-tól a 20.-ig, van egy számunkra rendkívül lényeges mozzanat, amelyet érdemes kiemelni. Egy bibliamagyarázat szerint Izajás 18. fejezete a leghomályosabb és legtitokzatosabb az összes fejezet közül. Izajás könyve 66 fejezetből áll, de azt írják, hogy ebben az egyben, a 18. fejezetben nem teljesen világos számunkra, mi történik, annyit azonban tudunk, hogy Etiópiáról van szó. A 19. és 20. fejezetben pedig azt olvassuk, hogy Izrael szövetségre lép Etiópiával és Egyiptommal Asszíria ellen. Ennek rendkívüli jelentősége van, mivel eszünkbe juttatja a 18. fejezet Etiópiára vonatkozó próféciáját, illetve a 19. fejezetben elhangzó jóslatot Egyiptomról. Majd ismét felhangzik a felhívás: Szabaduljatok meg bálványaitoktól, mert be fog teljesedni az Úr szava: „Akkor fellázítom egymás ellen az egyiptomiakat” (Iz 19,2). Harcolni fognak. „Harcolni fog testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, a város a város ellen, ország az ország ellen” (Iz 19,2). Meg kell szabadulniuk bálványaiktól, vagyis az egyiptomiak hamis isteneitől. Le kell őket győzni, egy bizonyos ponton ez elkerülhetetlen. Ezért Isten ismét magához hívja őket. 

A 19. fejezet végén hirtelen váltással Isten csodálatos megváltó művéről olvashatunk. Szinte felkavaró, olyan erőteljes az itt elhangzó ígéret: „Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén” (Iz 19,24). Erről az Egyiptom, Asszíria és Izrael között létrejövő szövetségről Isten azt mondja, hogy valami jót fog ebből kihozni. Majd így folytatja: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael” (Iz 19,25). – Várjunk csak, ez most komoly?! Hogyan mondhatja az Úr, hogy áldott legyen Egyiptom? Egyiptom, amely az ő népének elnyomója volt? Hogy is nevezné a keze művének Asszíriát, mind közül a legrosszabb, leggonoszabb hódítót?

Egészen megdöbbentő, milyen kegyetlenül bántak el ellenségeikkel az asszírok. Isten mégis azt mondja: „kezemnek műve, Asszíria, örökségem, Izrael” (Iz 19,24). Azt gondolhatnánk, ez valami vicc, képtelenség, hogy ilyesmi megtörténhet. De nézzük csak, mit mond erről az Újszövetség: Olyan Istenünk van, aki helyreállít minket. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében azt mondja: „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,6-8). Milyen hihetetlenül nagy dolog az, hogy így engesztelődött ki velünk. Itt azzal az Istennel találkozunk, aki meghalt ellenségeiért, hogy ezáltal barátainak mondhassa őket. Meghalt ellenségeiért, hogy ők is gyermekei legyenek, ahogyan a Rómaiakhoz írt levél 5. fejezetében olvashatjuk. Ezért vannak itt, mint megváltottak, a választott nép ellenségei, Egyiptom és Asszíria, akikről így beszél: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael” (Iz 19,25). 

Ezt követi a 20. fejezet, amely egy nagyon rövid elbeszélő jellegű fejezet, ellentétben a többivel, amelyek prófétai jellegűek. Itt Izajás próféta saját testében tapasztalhatja meg a prófétai szavakat, amelyeket az Úr parancsolt neki: „Eredj, oldd le derekadról a szőrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat!” (Iz 20,2). Ő ezt tette három éven keresztül, felsőruha nélkül és mezítláb járt. És Isten szól: „Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és előkép legyen Egyiptom és Kus számára, éppen úgy fogja az asszírok királya elhurcolni a foglyul ejtett egyiptomiakat és a rabságba jutott kusitákat” (Iz 20,3-4). Mert eljön az idő, hogy Asszíria királya fog uralkodni. El fogja pusztítani Etiópiát, más néven Kust. (Ez nyilván még a korábban meghirdetett nagy helyreállítás előtt történik majd.) El fogja törölni Egyiptomot, persze nem a föld színéről, továbbra is fennmaradnak, de hatalmas vereséget fognak szenvedni.

Egy olyan korszakban történik mindez, amikor Izajás, akárcsak Jeremiás és Ezekiel, úgy kell éljenek, ahogyan azt Ozeás is tette: testükben megélve a prófécia szavait. Miközben azt is látjuk, milyen rettenetes Asszíria és milyen erőszakosan tud fellépni. Tegnap szó volt Joel prófétáról, és arról, hogy a sarlóból lándzsákat, az ekevasból pedig kardot készítenek, és arról, hogy ebben a megtört világban, a mindennapi valóságban, oly sok ember folyamatosan erőszakot szenved. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szükség van a háborúra, sőt! Ugyanakkor a háború, sajnos, mindennapi realitás.

Joel könyvéhez hasonlóan Náhum próféta könyve is rövid, csak három fejezetből áll. Náhum könyve Ninive város bukásáról szól. Isten megjövendöli, hogy egy bizonyos időben Asszíria elpusztul, mert Babilon lerohanja. Amilyen rettenetes csapás volt a népek számára Asszíria, ez még annál is rosszabb lesz. Az erőszak körforgása tárul fel előttünk, amelyről – és ami ellen – Náhum prófétál. Mert arról van szó, hogy Asszíriát követi Babilon, Babilont Perzsia, Perzsiát a görög uralom, a görögöket Róma… Ez az elnyomás, az erőszak örökös körforgása, a birodalmak, az emberek hatalmi vetélkedése. Náhum tulajdonképpen ezt mutatja be: ez fog történni, ha tovább folytatjuk az erőszakos cselekmények sorozatát, és hogy ezáltal nem csak a pusztuláshoz vezető utat választjuk, hanem Istennek is fájdalmat okozunk.

Az Úrnak nem közömbös az ártatlanok halála, az Úr valójában nem akarja, hogy ez megtörténjen.

Isten ítélete el fog jönni azokra, akik erőszakot alkalmaznak arra, hogy másokon uralkodjanak.

És ha azt akarjuk mondani, hogy Náhum próféta könyvének van egy központi üzenete, akkor ez az. Igen, ebben a világban jelen van az erőszak körforgása. Létezik az a vágy, hogy valaki uralkodjon másokon, és ártson az ártatlanoknak. De Isten törődik az ártatlanokkal. Neki nagyon is számít az ártatlanok élete, szenvedése és halála.

Isten pedig elhozza ítéletét azokra, akik erőszakot alkalmaznak arra, hogy uralkodjanak másokon. Igen, ő helyre fogja ezt állítani. És ezt halljuk majd holnap a 3. fejezetben, ahol Isten kijelenti azt, amit mindig is kijelent: hogy az ő ítélete mindig az igazságosságra irányul.

Ezért imádkozzunk! Imádkozzunk az igazságosság uralmáért életünkben, szívünkben, az emberekkel való kapcsolatainkban, a jelen világunkban! 

Ma áttekintettük Izajás három fejezetét és Náhum próféta könyvének két fejezetét a 200. napon. Óriási ajándék, hogy veletek járhatok! Nagyon köszönöm!

Imádkozzunk továbbra is egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! Köszönöm.