169. nap: Joás megkoronázása

5. ÚJABB ARÁM HÁBORÚ

Acháb hadat vezet Ramot ellen.

Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből.” Majd Jehosafáthoz fordult: „Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?” Jehosafát azt felelte Izrael királyának: „Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid.”

Az álpróféták győzelmet jövendölnek.

Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: „Kérj előbb útmutatást az Úrtól!” Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?” Ezt a választ adták: „Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!” Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?” „Van itt egy – válaszolta Izrael királya Jehosafátnak –, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimla fia, Michajehu.” Jehosafát azonban megjegyezte: „Ne beszéljen így a király!” Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét, és azt mondta neki: „Hozd ide gyorsan Jimla fiát, Michajehut!”
Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamária kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának, és felkiáltott. „Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teljes pusztulásig!” S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: „Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!”

Michajehu vereséget jövendöl.

A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: „Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezők a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az ő szavukkal: Jövendölj jót!” Michajehu azonban azt felelte: „Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.” Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?” Azt válaszolta: „Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!” A király azonban megkérdezte: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?” Erre megszólalt: „Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!”

Izrael királya Jehosafáthoz fordult: „Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?” De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, míg végül az Úr elé állt a lélek, és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan? Elmegyek – felelte –, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg! S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el.”

Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut, és így szólt: „Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?” Michajehu azt felelte: „Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységből helységbe futsz, hogy elrejtőzz.” Izrael királya erre megparancsolta: „Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához,
aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!” Michajehu azonban így szólt: „Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam.”

Acháb halála Ramotnál.

Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: „Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét.” Izrael királya tehát álruhát öltött, és harcba szállt. Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: „Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!” Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott. Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: „Fordulj meg, és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: „Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! A király halott!” Szamáriába mentek, és Szamáriában temették el a királyt. Amikor Szamária tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét, és parázna nők mosakodtak benne, az Úr szava szerint.

6. ACHÁB HALÁLA UTÁN

Acháb uralmának vége.

Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerősített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.

Jehosafát uralma Júdában (870-848).

Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában. Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt. Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében. De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken. Jehosafát békében élt Izrael királyával.
Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak. Edomban nem volt király, és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ecjon-Geberben hajótörést szenvedett. Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: „Embereim elmennek a te embereiddel.” De Jehosafát nem akarta. Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.

Achaszja uralma Izraelben (853-852).

Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamáriában; két évig uralkodott Izraelben. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat