A Vatikán előkészíti XIV. Leó pápa csúcstalálkozóját a házasság válságáról
Az októberi római találkozón a világ püspöki konferenciáinak vezetői gyűlnek össze, hogy választ keressenek arra a problémára, amelyet a pápa az Egyház és a társadalom szempontjából egyaránt kulcsfontosságúnak tart.
XIV. Leó pápa tudatában van annak, hogy azok közül az emberi hivatások közül, amelyekre férfiak és nők meghívást kapnak Istentől, a házasság az egyik „legnemesebb és legmagasabb rendű”.
Ezt már tavaly októberben is elmondta, Szent Louis Martin és Szent Zélie Martin – a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Lisieux-i Szent Teréz szülei – szentté avatásának 10. évfordulóján. Most pedig a pápa elindított egy folyamatot, amelynek célja mind a házassági válságok kezelése, mind pedig a fiatalok körében a házasságkötés és a családalapítás iránt tapasztalható, egyre növekvő félelem leküzdése. XIV. Leó októberre Rómába hívta a világ püspöki konferenciáinak elnökeit, hogy közösen keressenek választ egy olyan kérdésre, amelyet nemcsak az Egyház, hanem az egész társadalom számára is meghatározónak tart.
A magas szintű találkozó előkészítéseként a Vatikán április 28-án tanulmányi napot szervezett „A házasság szentsége, a hit és a tanítóhivatal” címmel a Casina Pio IV épületében.
Az eseményt a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma szervezte, és mintegy 75 meghívott vett részt rajta. Köztük voltak a Római Kúria különböző hivatalainak képviselői, egyetemi rektorok, oktatók és mindazok, akik a jövő lelkipásztorainak képzésében vesznek részt.
A központi kérdés így szólt: hogyan tud az Egyház olyan lelkipásztorokat képezni, akik képesek kísérni a fiatalokat, a jegyespárokat és a házastársakat, hogy a keresztény házasságot valódi hitbeli tapasztalatként éljék meg egy olyan kultúrában, amelyet egyre inkább a szekularizáció jellemez?
A felszólalók között volt Andrea Bozzolo atya, a Pápai Szalézi Egyetem rektora is, aki interjút adott az ACI Prensának, az EWTN News spanyol nyelvű partnerhírügynökségének.
Az olasz pap — aki a II. János Pál Pápai Házasság- és Családtudományi Intézetben (új nevén: II. János Pál Pápai Teológiai Intézet a Házasság- és Családtudományokért) tanított házasságteológiát — hangsúlyozta, hogy sürgősen szükség van olyan papok képzésére, akik felkészülten tudják segíteni a fiatalokat, és támogatni őket abban, hogy a keresztény házasságot ne puszta „formaságnak vagy társadalmi szertartásnak”, hanem valódi hitbeli eseménynek tekintsék.
Bozzolo szerint a mai társadalom nagy részében a házasságot már nem tekintik a családalapítás meghatározó pillanatának.
Ebben a környezetben — tette hozzá — egyre elterjedtebbé vált a házasság előtti együttélés, amely sokak számára egyfajta próbaidőszakként szolgál. Sok fiatal úgy érzi, hogy csak akkor tudja komolyan fontolóra venni a házasságot, ha kapcsolatuk szilárdsága már bizonyított a mindennapi életben.
Bozzolo szerint ez a szemlélet vezetett oda, hogy ma széles körben elfogadottá vált az együttélés az esküvő előtt. Az általa „folyékony társadalomnak” nevezett világban az együttélés gyakran első családi tapasztalatként működik, amely később akár stabilabb kapcsolattá is alakulhat.
„Az együttélés a legtöbb esetben nem a házassági szövetség kizárására irányul, hanem arra, hogy kipróbálják, működőképes-e a kapcsolat” — mondta. Hozzátette: a szakítások növekvő száma is ezt a kapcsolatszemléletet tükrözi.
Nem elítélni, de nem is bagatellizálni
Bozzolo szerint erre a helyzetre reagálva az Egyháznak nem szabad elítélnie azokat a fiatalokat, akik együttélés után szeretnének házasságot kötni, ugyanakkor nem szabad jelentéktelennek sem tekintenie a házasság előtti együttélést, mert „nem ez a megfelelő út” az oltárhoz.
Arra is felszólította az Egyházat, hogy szakítson azokkal a sztereotípiákkal, amelyek a szerelmet csupán „egyszerű érzésként” mutatják be.
„A szeretetnek ontológiai értéke van – és nem csupán pszichológiai értéke –, éppen ezért a házasság kiváltságos eszköz Isten arcának bibliai kinyilatkoztatásához.” – mondta.
A házasság nem csupán egy egyszerű társadalmi szertartás
Alapvető fontosságúnak tartja, hogy az Egyház olyan papokat képezzen, akik képesek a fiatalokat vezetni azon a hitbeli úton, amely a keresztény házasságot nem egyszerű társadalmi formalitásként mutatja be.
Bozzolo szerint a cél az, hogy segítsenek a papoknak a házaspárok kísérésében, hogy azok megtanulják felismerni „Isten jelenlétét és működését kapcsolatuk konkrét történetében”.
A mai kapcsolatok egyik problémájának azt nevezte, hogy sokan abszolutizálják a párkapcsolatot, és olyan elvárásaik vannak a házastársi kötelékkel kapcsolatban, amelyeket a másik fél egyedül nem képes teljesíteni.
„Nem helyezhetjük boldogságunk teljes felelősségét a házastársunkra, mert ő csalódást fog okozni nekünk. Erre ott van Jézus, az igazi Messiás” — mondta Bozzolo.
Legutóbb 2019 februárjában hívta össze pápa a világ püspöki konferenciáinak vezetőit, amikor Ferenc pápa az egyházon belüli szexuális visszaélések problémájának kezelésére gyűjtötte egybe őket. Az a találkozó fordulópontot jelentett a probléma globális megítélésében, és lehetővé tette egy hosszú távú stratégia kialakítását.
Az EWTN híréről a rövidített fordítást készítette: Marek Éva.









INRI,
Házasság. Szentsége. A házasság szövetség. Egy férfi és egy nő az élet és a szeretet bensőséges szövetségét fogadja=adja önkéntesen egymásnak a pap elött. A házas felek=két-fél-egy-egész. Házaspár=párban egy helyen=házban. Minden este együtt dicsöitve elalvás elött az Urat. Gyeremekáldás jövetelek után a picikkel együtt “gyertyagyujtás mellett-nekik való énekes imákkal” (lásd youtube). Az egynejü házasság Jézus óta áll fenn. Kb. 2000 éve. Elötte az ember többnejüségben élt. (Harem-poligímiában ahogyan a hegyi gorillák is, ez nem vicc és nem gúnyolodás): A hegyi gorillák családjai egyetlen domináns hímből (ezüsthátú), több nőstényből és azok utódaiból állnak. A hím kizárólagos párzási jogot élvez a hárem összes nőstényével (kb. 3-4 nösténnyel). A többi himet elriasztja a családi-vezérhim fizikai eröszakkal, dübörgö-melldöngetéssel és hangos dörmögö kiáltásokkal is. Az ismert legnehezebb hím-hegyi gorilla 1,83 m magas és 267 kg volt. A nöstények elérik a 70-80 kg-ot is.
Az emberi többnejüség ma is 2026-ban 58 államban (a kb. kétszázból) nem-büntetendö hanem fenálló életmód. Afrika, Ázsia, Közel-kelet országaiban.
A zsidó többnejűséget (poligámiát) a Tóra=Mozes 5 könyve= nem tiltotta a Kr. e. második évezredtöl=kb. 4500 éve, így több prominens bibliai alaknak (pl. Ábrahám, Jákob, Dávid, Salamon) is több felesége volt. Az askenáz (európai) zsidóság körében hivatalosan kb. ezer évvel Jézus után, a 11. században szűnt meg, egy jelentős vallási törvénynek (takánának) bevezetése által. A honfoglalás és a kalandozások idején a magyaroknál, különösen a vezető rétegben (törzsfők, vezérek) még elterjedt volt a többnejűség, és szintén kb. 10. Században szünt meg Szent István Király hatására.
A keresztények Jézus tanitása szerint, az 1. Századtól=kb. 2000 éve egynejűségben (monogámiában) éltek.
Mit mondott Jézus 2000 éve amikor is az emberek erröl a poligámiáról=többnejüségröl, illetve az egynejü házasság felbonthatalanságáról megkérdezték?
Lásd Máté evangelium 19. fejezezet: Ezt kérdezték (az irástudók=teologusok akik az Isteni törvények betartatására ügyeltek a nép körében): „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” 10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
A házasfelek között nagyon lényeges a közös döntéshozatal: A fontos családi vagy anyagi kérdéseket a felek közösen, beszélik meg és döntést megegyezéssel hoznak.. A házimunka, a gyermeknevelés és a karrier terheinek méltányos elosztása csakis folymatos dialogusban és egytertesben lehet szabályozva a házasok között. Mindkét fél igényeinek, vágyainak tiszteletben tartása legyen meg.
Legfontosabb azonban a házasság 60%-ban a közös világnézet=imaélet=szentmiseünnep=vasárnapi szentáldozás együtt és a gyeremekáldás kölcsönös megtrevezése-elfogadása. A házasság 40%-át a háloszobatitok házasélet teszi ki ami csakis rájuk tartozik! Ehez szakirodalom lehet: Dr. Fritz Kahn – A szerelem iskolája (A szerzö több-tizezer házasságot megmentett nögyogyász-szexologus.)
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.