BIY HU cover 144. nap

144. nap: Dávid utolsó szavai

Dávid végrendelete és halála.

Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta: „Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor, és bizonyulj férfinak! Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz, s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor – azt mondta – sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut.

Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba. A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől. A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal. Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba.”

Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el. Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. Salamon elfoglalta atyja trónját, és megerősítette királyságát.

Adonija halála.

Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához, és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: „Jót jelent jöveteled?” „Igen, jót!” – felelte, aztán így folytatta: „Beszédem volna veled.” „Beszélj hát!” – mondta neki. S ő így szólt: „Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság – egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta. Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el.” Az így válaszolt: „Beszélj!”

S ő folytatta: „Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot.” Batseba azt felelte: „Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal.” Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. Aztán így szólt: „Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el.” A király azt felelte: „Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el.” Erre így folytatta: „Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához.” Salamon király így válaszolt anyjának: „Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!” Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: „Sújtson az Isten ezzel, és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija.” Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta – így halt meg.

Ebjatár és Joáb sorsa.

Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: „Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie.” Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Éli házát megfenyegette.

Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz – Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Salamon oldalára –, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát. Jelentették hát Salamon királynak: „Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál.” Salamon erre azt üzente Joábnak: „Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?” „Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem” – felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: „Menj, és szúrd le!” Benaja elment az Úr sátorába, és így szólt Joábhoz: „Ezt parancsolja a király: Gyere ki!” De az így válaszolt: „Nem, inkább itt halok meg!” Benaja tehát jelentette a királynak: „Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta.” A király erre megparancsolta: „Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le, és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott. Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét. Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!” Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte. A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.

Simi engedetlensége és halála.

Aztán elküldött a király, elhívatta Simit, és így szólt hozzá: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja. Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll.” Simi ezt felelte a királynak: „Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád.” Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben.
Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: „Szolgáid Gátban vannak”, Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment, s hazavitte őket Gátból. Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért.
Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: „Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz, és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz? Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?” Aztán azt mondta a király Siminek: „Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre. Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!” Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt.

Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezer-hatszáz felügyelőt. Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: „(Tégy velem is úgy), mint atyámmal, Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának! Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint.

A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között. De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte? Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett. Azonkívül küldjél nekem cédrus-, ciprus- és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett, hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz.

Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat.”

Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: „Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká.” Majd így folytatta: „Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta!
Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát. Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt. Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért. Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz.”

Salamon robotosai.

Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált. Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.

A templomépítés munkálatai.

Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt. Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.

Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint. A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza – a templom szélességének megfelelően – húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be.
A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette. Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt.

Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett.

Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza – az épület szélességének megfelelően – húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be. A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be. A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal. A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette. A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya – szintén öt könyök hosszúságban – az első kerub szárnyáig ért. Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek. Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá.
Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi. Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket. Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG

(A karvezetőnek, Jedutun szerint
– Dávid zsoltára.)

Lelkem Istenben lel nyugalmat,
segítség csak tőle jön.

Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,
ő az én váram, nem rendülök meg.

Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet,
hogy ledöntitek, mint az omlott falat,
mint a düledező várfalat?

Csupán csalást eszelnek ki,
akiknek hazugság az örömük.
Hazugság van a szájukban,
s kívánják az áldást,
bár szívükben átkot hordoznak.

Istenben keress, lelkem, nyugalmat,
segítség csak tőle jön!

Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,
ő a váram, nem rendülök meg.

Üdvöm és dicsőségem Istentől várom,
ő az én erős sziklám, igen,
Isten a menedékem.

Népem, remélj benne minden időben!
Öntsétek ki előtte szíveteket,
hiszen Isten a mi menedékünk!

Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat,
az emberek fiai csalfák.
A mérlegen gyorsan emelkednek,
együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.

Ne bizakodjatok a hatalomban,
ne dicsekedjetek rablással,
s ha javaitok gyarapodnak,
a szívetek ne tapadjon hozzá!

Egyet szólt az Isten,
két dolgot értettem belőle:

Istené a hatalom és tiéd, ó Uram,
a kegyelem.
Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk téged. Köszönjük neked, hogy te állhatatos vagy a szeretetben és tiéd a hatalom. Te állandó szeretettel szeretsz minket, olyannal, ami soha nem változik. Nem szűnik meg szereteted, mert te magad vagy a szeretet. És köszönjük, hogy te nem a véletlenek, hanem a valóság Istene vagy. Nem az álmok, hanem a realitás Istene. Minden ügyünkben bízunk benned és dicsőítünk téged. Ma, amikor újra szólsz hozzánk, mi újra bízunk benned. Jézus nevében kérünk, halld meg imánk és ismertesd meg magad mindannyiunkkal! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok első könyvében Dávid király életének végéről hallunk, amint utoljára beszél fiával, Salamonnal. Dávid utolsó szavai közt azt halljuk, hogy arra kéri Salamon királyt, hogy bizonyos embereket büntessen meg, mások felé pedig tanúsítson irgalmat. Dávid itt valójában megosztja nagy áron szerzett tapasztalatait Adonijával kapcsolatban. Elmondja, hogy Adonija Salamon ellen és Dávid király ellen fordult és jónéhány embert maga köré gyűjtött, akikkel majd megpróbálkozik Salamon király közelébe férkőzni. Köztük van Joáb, aki Dávid parancsa ellenére személyes bosszúból megölte Absalomot, valamint Ábnert és vetélytársát, Amaszját. Simire is büntetés várt, aki megátkozta Dávidot, amikor épp Absalom elől menekült. Ebjatár papnak száműzetésbe kell vonulnia. Salamon feladata lesz, hogy Dávid halála után ezekkel az emberekkel az igazság szerint járjon el. A fejezet további részében arról olvasunk, hogy Salamon hogyan valósította meg ezt az igazságtételt.

Van itt még egy fontos dolog. Ahogy mondtam, Dávid életének végén tanácsokkal látja el Salamont. Azt hallottam, hogy a gyermeknevelésben sokkal többet számít a példa, amit a szülők gyermekeik elé élnek, mint az elmondott tanácsok. Dávid utolsó szavaival arra kéri Salamont, hogy Isten útján járjon, az Ő törvényeit kövesse – ami a legjobb tanács. De Dávid élete milyen volt? Sok tekintetben megtartotta Isten parancsolatait, de sokszor meg is szegte azokat. Majd persze meg is bánta bűneit: emiatt igaz, hogy Dávid Isten szíve szerint való ember volt. 

Milyennek láthatta Salamon az apját, Dávidot? Leginkább egy távolságtartó apának, aki nem vesz részt és nem foglal állást a család ügyeiben. Szíve Istenhez is tartozik, de megosztott is. Szóval nagyszerű tanács, hogy szeresd az Urat teljes szíveddel és teljes lelkeddel, légy erős, bátor, cselekedj férfiként – ez mind nagyon fontos és jó. Dávid saját szíve mégis megosztott volt. Mi tudjuk, hogy az Úrhoz tartozott, de valahogy erről a családja felé nem sikerült jól tanúságot tennie. Mondhatnánk, hogy nem mentorálta jól a gyermekeit, nem fegyelmezte őket kellően. Más szóval, nem volt jó szülői minta a gyermekei számára. S ahogyan majd a következő fejezetekben látjuk, Salamon is inkább apja példáját, és nem elsősorban a tanácsát fogja követni. Ezt fontos tudnunk és észben tartanunk.

Most viszont térjünk rá a következő jelenetre, amikor Adonija azzal a kis kéréssel fordul Batsebához, hogy kérje meg Salamon királyt: adja neki a sunemi Abiságot feleségül. Ez a rész magyarázatra szorul, mert a kérés egyáltalán nem jelentéktelen. Miért is akarja Adonija feleségnek Abiságot? Mert ő egyike volt Dávid király ágyasainak. A Szentírás ugyan hangsúlyozza, hogy Dávid nem közeledett hozzá, de ez a kérés egy hatalmi játszma része Adonija részéről. Úgy gondolja, ha apja, a király egyik ágyasát feleségül veszi, az jogcím lehet trónigényére ‒ egy utolsó kísérlet. 

Olvastam olyan bibliakommentárt, ahol azt írják, hogy Batseba pontosan tudta, mire irányul Adonija kérése, tudta, hogy mennek a dolgok a királyi udvarban. Ezért is erősíttette meg korábban Nátán prófétával Salamon pozícióját. Mégis bemegy ezzel a kéréssel Salamon királyhoz, hogy biztos lehessen Adonija ármánykodásának lelepleződésében. A felszínen csak az látszik, hogy akaratlanul segíti Adoniját cselszövése végrehajtásában. Pedig sokkal valószínűbb, hogy ez járt Batseba fejében: „Valóban elhiszed Adonija, hogy segítek ezt a piszkos trükköt véghezvinni? Persze, a király elé viszem a kérésed, de ezzel Salamon bölcsességére és ítéletére bízlak.”

Van még egy fontos dolog, amire fel kell figyelnünk. Az előző fejezetben, amikor Batseba Dávid király elé járult, hódolattal leborult férje előtt, és csak akkor emelkedett fel, amikor Dávid erre kérte. Itt, a fiával kapcsolatban más a helyzet. Amikor Batseba besétál Salamonhoz, a király emelkedik fel és hajlik meg az anyja előtt. Majd leül a trónjára, ami mellé egy széket állítottak Batseba számára. Gondoljuk csak át! Az ókori birodalmakban ki a királyné? Nem a király felesége, mert abból sok van neki. A királynő a király anyja, s anya csak egy van. Talán ezért nem is királynét, hanem királynőt kell mondanunk, ami itt nem azt jelenti, hogy övé a királyi trón, hanem hogy a király mellett van… Szerepe fontos, külön neve, a „gebiráh”, ami a héber nyelvben a király anyját, az anyakirálynőt jelenti. 

Ami itt történik, az történik az új királyságban, az Újszövetségben is. Sokan kérdezik, miért tiszteljük mi, katolikusok Máriát, Jézus Krisztus édesanyját? Több okból is, amelyek közül az egyik, hogy az Úr így készítette elő az ő szerepét már az izraeli királyságban. Az Egyház az új földi királyság, a mennyei királyság megjelenítője, Izrael ősi királyságának beteljesedése. Jézusban jött el a beteljesedés. Az új királyságban Jézus az örökkön uralkodó király, és anyja, Mária a királynő. Az Ószövetség rámutat Dávid királyra, mint Jézus előképére, de Salamon király, aki a templomot felépíti, szintén Jézus előképe. Salamon király anyja anyakirálynő. A Jelenések könyvének 12. fejezetében, amikor Szent János apostol a mennybe tekint, egy napba öltözött asszonyt lát, kinek lába alatt a hold és fején tizenkét csillagból álló koronát visel. Az Egyház mindig úgy értelmezte János látomását, hogy a királynőt látta a mennyben. Természetesen a királynő nem ugyanazon a magaslaton áll, mint a király, hatalma nem egyenlő a királyéval, mert a mi királyunk Jézus, aki Isten – Mária viszont csak ember. Mégis, ahogyan Salamon felkel édesanyja üdvözlésére, meghajol előtte és maga mellé ülteti, úgy az Újszövetségben is Urunk, Jézus Krisztus, az Isten, tiszteli édesanyját, Máriát, a királynőt. Nem imádat, de tisztelet illeti őt ezért a részünkről is. Máriát ezért Regina caeli-ként, mennynek királynéasszonyaként is szólítjuk. Minthogy Jézus a világmindenség királya, így édesanyja az ő fia királyi méltóságában részesül. 

Ma hálát adhatunk azért, hogy bepillantást kaphattunk a királyság fejlődésébe. A királyságéba, ami hamarosan kettészakad itt, az Ószövetségben. De addig is tanulhatunk Salamontól. Megláthatjuk, hogyan alakul a templom építése és láthatjuk majd, hogyan bánik a bölcsesség adományával, de ezt csak holnap fogjuk látni.

Addig is továbbra is imádkozni fogunk egymásért. Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.