Útravaló nagyböjt 1. hetére

Egy révész a csónakján vitt át egy tudóst a túlsó partra. A tudós nagyon gőgös ember volt, így hát az utazást arra használta fel, hogy megalázza az egyszerű, kérges kezű révészt, a következő kérdéseket téve fel neki:

• Tanult számtant?
• Nem – válaszolta a révész.
• Akkor életének negyedrészét elveszítette – okoskodott a tudós.
• Tanult természettant?
• Nem – hangzott ismét a révész válasza.
• Akkor életének második negyedrészét is elveszítette.
• Tanult csillagászatot?
• Nem.
• Akkor életének harmadik negyedrészét is elveszítette.

Ebben a pillanatban vették észre, hogy a csónak léket kapott, és folyt be a víz. Most a lenézett és megalázott révész tette fel a kérdést:

• Tud úszni?
• Nem – felelte ijedten a gőgös tudós.

Akkor életének mind a négy negyedrészét elveszíti, hacsak belém nem kapaszkodik – bíztatta a révész.

Jézust a Lélek viszi a pusztába, hogy megkísértse a Gonosz. Ez a nyitómondata, a címe a mai evangéliumi szakasznak. Sokszor elsiklunk a cím felett, pedig az már utal a lényegre. Jézus a Lélekkel megy a pusztába – és nem Nélküle. Jézusnak küldetéstudata van, hiszen megkeresztelkedésekor elhangzik a tanúság – emlékszünk erre is: Te vagy az én szerelmes Fiam – igen, Jézus nemcsak szeretett, hanem szerelmes is! – akiben az Atyának kedve telik, ezért – mivel ember! – nem maradhat el a megpróbáltatás. Hasonlattal élve: az igazi apa próbára teszi a fiát – de az igazi apa úgy teszi próbára, hogy ismeri fiát, tudja, hogy hol tart az ő gyermeke a fejlődésben, ezért nem ad olyat, amit gyermeke meg ne bírna! Ehhez rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy az igazi apa igazi fia tudja, hogy apja segítségére, jelenlétére, közelségére mindig számíthat még akkor is, amikor nem érzi közelségét. A jól nevelő szülő ismeri a gyerekét, kíséri és megengedi neki a megpróbáltatást! Nemcsak engedi, hanem akarja is, hogy gyereke fejlődjék, mert szereti Őt. S ha veszély van, a fiú belekapaszkodhat apjába! Persze, attól fontosak a tudományok, minden fontos, de másodlagosan! Az elsődleges ugyanis az, hogy van, akibe kapaszkodnunk! Így, és csak így érthetjük helyesen meg a három kísértést, megpróbáltatást!

Első: Jézus negyvennapos böjtölés után megéhezik. Rögtön jön a kísértő gondolat – ami egyébként nemcsak kívülről, hanem legtöbbször belül játszódik le! – megteheted, hogy a kövekből kenyeret teremts. Sokszor akarunk mi is a kövekből pénzt, kenyeret teremteni, de tesszük ezt úgy, hogy közben mi magunk kövesedünk meg! Miért? Mert Nélküle, a Szentlélek nélkül élünk, mert eltávolodtunk Tőle apró megalkuvásokkal. Jézus sokat nem alkuszik, nem elegyedik párbeszédbe, úgyis mondhatnánk még találóbban: nem táplálja magában azt a gondolatot, hogy kenyeret teremtsen, hanem Isten igéjével „oldja meg” a problémát. Amikor nem tudjuk, mitévők legyünk, jó lenne felütni a Szentírást: vajon, mit szól Isten. Ez is lehet böjti gyakorlat: minden reggel egy szentírási részen elgondolkozni, s egy napig vagy hétig gyakorlatba ültetni…

Második: Jézusnak az a kísértő gondolata támad, hogy akár reflektorfénybe is kerülhet. Jó érzés, ha elismerést kapunk – és szükséges is! – de ha ez betegessé válik, akkor bizony az EGO, a hamis én rabjaivá válunk. Akkor már nem Istent szolgáljuk, hanem az embereket – Isten nélkül. Isten nélkül vonulni a pusztába, Isten – a RÉVÉSZ nélkül átmenni az élet tengerén – kockázatos dolog. Hangsúlyozom: fontos, hogy valamit letegyünk az asztalra, fontos tenni, de ne felejtsünk el LENNI. Lenni pedig, különösen Jelen-Lenni mások számára csak úgy hiteles és igazi, ha lelkünk mélyén figyelünk a belső hangra – a Szentlélek hangjára és utasításaira. Ez nélkül is lehet haladni – amíg nem kap léket a csónak!

Harmadik: a hatalom kísértése. A szeretet hatalmának választása helyett a hatalom szeretete kerül. Aki hatalmat kap, akár a legkisebbet is, tudnia kell, hogy akkor él jól – egyébként ISTENTŐL KAPOTT HATALMÁVAL – ha szeretetben gyakorolja, ha szeretetben szigorú és így él – nem pedig Visszaél ezzel. A hatalmat gyakorolni csak szeretettel lehet – ez pedig ismét nem megy hosszú távon Isten Igéje, Lelke nélkül.

Az olvasmányban ott buktak el az ősszülők, hogy kihagyták a Gonosszal való párbeszédből az Isten hangját, ezzel halált – vagyis Istentől való elszakadást! – hoztak magukra. Az ELSŐ EMBER (ÁDÁM) elbukott – engedetlenségből – a MÁSODIK EMBER győzött – engedelmességből.

A nagyböjt szimbolikusan az életet jelképezi. Úton vagyunk, vízen vagyunk. Sok mindent tudhatunk – és tudjunk is, tanuljunk is! – de a Révészre figyeljünk, Ő fogja a kormányt, hagyatkozzunk Rá, s közben tegyük a magunkét. Nem többet és nem kevesebbet!

Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója