14 dolog, amelyet a nagycsaládok gyermekei megélhetnek
Nyolc testvérrel felnőni áldás volt – még ha akkoriban nem is mindig gondoltam így. Most, hogy negyvenes éveimben járok, visszatekintve gyermekkoromra igazán értékelni tudom szüleim kemény munkáját és áldozatát, és bizonyossággal mondhatom, hogy nyitottságuk egy ilyen népes fészekalja elfogadása iránt volt a legnagyobb ajándék, amit kaptam.
Nos, azon szülők iránti tiszteletből, akik gondoskodtak gyermekeik számára annyi testvérről, hogy saját kosárlabda csapatot tudjanak összeállítani (néhány cserejátékossal kiegészítve!), emeljünk ki pár dolgot, ami miatt különleges és egyedi élmény nagycsaládban felcseperedni.
1. Más néven szólítanak
Amikor anyukád hív, hogy menjél segíteni, minden név elhangzik, kivéve a sajátod. Anyukám általában születési sorrendben ment végig a gyerkőcök listáján, amíg végül eljutott az én nevemhez. Szerencsém volt – ötödikként nem tartott sokáig. A kishúgom azonban, hát, neki jó pár percet kellett várnia, amíg a neve sorra került, és még így is nemritkán a kutya megelőzte őt.
2. Szokd meg, hogy nincs nyugi!
Sosem volt könnyű zavartalanul magadban lenni. Még zuhanyozás közben is várható volt, hogy megzavar vagy egy idősebb testvér, aki sietett elkészülni valamire, amit sürgetőbbnek tartott, vagy egy kistestvér, aki csak üdvözölni akart. Ebben az volt a nagyszerű, hogy felkészített későbbi életemre, amikor anyaként luxusnak számít és egyáltalán nem garantált az egyedül töltött, magamra fordítható idő (bár öt percnyi csend után kezdem magamat magányosnak érezni!)
3. Egy szobában élni mással (legalábbis amíg a legidősebb ki nem repül otthonról)
A hálószoba kérdés mindig kényes téma volt a családomban. Kinek jut melyik szoba és melyik testvérrel? Csak két testvér – a két legidősebb – kapott saját szobát. Én gyermekkorom különböző szakaszaiban idősebb és fiatalabb testvérekkel osztottam meg a szobámat, és mindegyik új lakótársam valami egyedit hozott a szobába. Nemcsak a kötődés kialakulásában segített ez mindnyájunknak, hanem azt is jelentette, hogy bármilyen problémát azonnal kezelni kellett, és néhány titkot is meg kellett osztani.
4. A megörökölt cuccok örömének megtapasztalása
Máig emlékszem nővérem lila kardigánjára, amelyre néhány évig ácsingóztam. Mérhetetlenül elégedettnek éreztem magamat, amikor végül nálam landolt a ruhadarab. Mit bántam én, hogy volt pár molyrágta lyuk benne, vagy hogy az ujjai kicsit kinyúltak. A nővérem kardigánját viseltem!
5. És mekkora öröm saját ruhát kapni!
Karácsony gyakran egyet jelentett egy vadonatúj ruhával. Igen, totál vadiúj, soha senki nem viselte még! Ezek a kis egyedi darabok nagy becsben voltak, és amikor tovább kerültek a kishúgokhoz, szinte olyan érzés volt, mint rájuk bízni egy újszülöttet. Mindenképpen megtanított minket arra, hogy hálásak legyünk azokért a dolgokért, amelyeket értékesnek tartunk az életünkben, és ez máig így van.
6. Folyton valaki testvéreként ismernek
Mint a család negyedik tagja, aki ugyanabba a középiskolába járt, évekig csak „Sian húga” voltam. És mivel a testvéreim nagyon hasonlítanak egymásra, úgy is neveztek, hogy „David húga” meg „Robert húga”, és néha „Jonathan nővére”. Egy dolog biztos: sosem neveztek a saját nevemen. Akkor ez bosszantott, de a bosszúságba erős büszkeség és az összetartozás érzése is belekeveredett.
7. Ritkán érzed megbántva magad
Sok testvérrel együtt jár a sokkal több lehetőség a nevetésre és viccelődésre – nem ritkán egymás rovására. A testvérek nem késlekednek szóvá tenni az összes hibádat, ami viszont megacéloz az életre a nagyvilágban.
8. Kifinomult tárgyalási készség elsajátítása idejekorán
Kezdve attól, hogy cserekereskedelemmel kiügyeskeded magadnak az utolsó sütit, egészen addig, amíg meggyőzöd a szüleidet, hogy neked a testvérednél nagyobb szükséged van az autóra, még egy túsztárgyalónál is lenyűgözőbb készségekre teszel szert.
9. Izgalommal várni azt a 2 alkalmat, amikor te nyithatod ki az adventi naptárat
A sok testvérrel az az egyik probléma, hogy örökkévalóságnak tűnik, amíg az emberre rákerül a sor az adventi naptárnál. Még ennél is sokkal rosszabb az, amikor azon ritka alkalomkor, amikor te nyithatod ki a naptár ablakát a különleges napodon, egy fiatalabb testvéred már megelőzött, így a nap további része a beosztás újra tervezésével telik el.
10. Van elég ember a társasjátékhoz
Ez egy nagy dolog. Ha társasozni akarsz (vagy bármilyen más játékot játszani), általában elegendő ember áll rendelkezésre, akit rá tudsz venni, hogy álljon be. A nagyobb létszámmal azonban együtt járhat egy fokozott sportszerűtlenség, vagy viták alakulhatnak ki arról, hogy tulajdonképpen ki is következik. Mindez azonban hasznos kiképzés a konfliktuskezelés terén.
11. Igazán tudsz örülni a születésnapodnak
Az évnek az egyetlen napja, amikor tényleg te vagy a bálkirálynő, az a születésnapod. Ezen a napon a testvéreid különösen a kedvedben akarnak járni, és megkaphatod kedvenc ételedet és tortádat.
12. Mindig tudod, hogy vannak lelkes támogatóid
Emlékszem egy alkalomra, amikor egy lány vegzált az iskolában azért, hogy én egy nagy ír családba tartozom, és a szokásos sértéseket vágta a fejemhez. Elmondtam ezt a lánytestvéremnek, és másnap a játszótéren négy idősebb testvérem vett körül. Aznap vége lett mindenfajta zaklatásnak.
13. Még egy további különleges indokod van arra, hogy élvezd a szüneteket
A nagycsaládokban a vakációkban nem az volt a legjobb, hogy elmentünk valami különleges helyre, hanem az, hogy végre ismét együtt voltunk az idősebb testvérekkel, akik máshol jártak egyetemre, vagy akár merészeltek elköltözni otthonról. Bár ez azt jelentette, hogy az embernek át kellett engednie a saját szobáját, nem számított, ha ez volt az ára annak, hogy a bátyóval vagy nővérkével együtt lehetett lenni. Végül is az, hogy mindenki együtt volt, azt jelentette, hogy érezted, teljes a család.
És felnőttekként…
14. Végeláthatatlan ünneplések részese lenni
Az esküvők, keresztelők, születések és egyéb különleges családi alkalmak között alig múlik el olyan hónap, amikor ne lenne valamilyen megszervezendő esemény, vagy ne lenne valakinek valamilyen ünnepe. És ahogy növekszik a következő generáció, ezek az ünnepi alkalmak egyre sokasodnak és mindnyájunkat örömmel töltenek el, és újabb futkározó csemetékkel látnak el.
A kézenfekvő keresztszülőségtől kezdve a mentoráláson át egy odafigyelő meghallgatásig, a gyermekeidre mindig gondot fog viselni és mindig szeretettel veszi körül őket a nagynénik és nagybácsik (gyakran fontoskodó, de mindig jót akaró) sokasága.
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia
