Nem hajlott meg, amikor szembenézett a Gonosszal – A holland bíboros ellenállt a náciknak

Most kapta meg a Világ Igaza kitüntetést Johannes de Jong holland bíboros, akiről elismerték, hogy személyes kiállásával mentette meg zsidó családok és gyermekek százait.

Amikor a náci hatalom félelmetes hulláma elöntötte Európát, sokan úgy érezték, nincs értelme ellenállni. Úgy tűnt, hogy egy legyőzhetetlen kegyetlen erő marcangolja kontinensünket, és a lakosság – világiak és papok – nagy része úgy érezte, hogy nem lehet mást tenni, csak hallgatni.

Voltak azonban, akik úgy döntöttek, hogy a “non possumus non loqui” (nem hallgathatunk) szavak értelmében cselekszenek. Köztük volt Johannes de Jong holland bíboros, akiről elismerték, hogy személyes kiállásával mentette meg zsidó családok és gyermekek százait. Ő éppen most kapta meg a Világ Igaza kitüntetést, amelyet Izrael adományoz olyan nem-zsidó személyeknek, akik a holokauszt idején életük kockáztatásával zsidókat mentettek meg.

Johannes de Jong 1885-ben született egy fríz szigeten lévő faluban Észak-Hollandiában, kilenc gyermekes családban (két fivére utóbb szintén pap lett). A rijsenburgi szemináriumban, majd Rómában a Gregoriana Pápai Egyetemen tanult, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1908-ban szentelték pappá.

Papi teendői mellett De Jong az egyháztörténet professzoraként is működött. A New York Times egyik cikke szerint diákjai szeretettel emlékeztek kedvességére éppúgy, mint nagy tudására és arra, hogy jellegzetes „szórakozott professzorként” viselkedett.

Miután 1936-ban utrechti érsekké szentelték, nehéz időkben kellett helytállnia magas hivatalában. A Hollandiánál jelentősen nagyobb szomszédos országban, Németországban a nemzeti szocialista (náci) mozgatom fenyegető irányba fordult.

Amikor kitört a II. világháború, Hollandia hivatalosan semleges maradt. 1940 májusában a nácik megtámadták és megszállták az országot.

A megszállás ideje alatt (amely Németország fegyverletételéig, 1945 májusáig tartott), De Jong érsek hatékonyan dolgozott azon, hogy a holland katolikus szakszervezetek ellenálljanak a náciknak, és határozottan kitartott abban, hogy tiltsanak el a szentségektől minden holland katolikust, aki a nácik helyi fiókszervezeteihez csatlakozik.

De Jong érsek leveleket is írt, amelyekben leleplezte és elítélte az ország zsidó lakosainak üldözését és deportálását, és arra ösztökélte a klérus más tagjait is, hogy óvják híveiket a nemzeti szocializmus veszélyeitől.

E tevékenysége oda vezetett, hogy a Gestapo (a német titkosrendőrség) tisztjei felkeresték, és megpróbálták hallgatásra kényszeríteni. Azonban De Jong érsek nem engedelmeskedett nekik.

Röviddel a II. világháború után De Jong érseket bíborossá avatták, és bíboros maradt haláláig, amely hosszú betegség után 1955. szeptember 8-án, két nappal hetvenedik születésnapja előtt következett be. Halála után egy nappal a New York Times rövid cikke így emlékezett meg róla: „Bátor személyiségének erejével szállt szembe a nácikkal” és „amikor a nácik megfenyegették, szilárd maradt, és továbbra is azt tette, amit kötelességének tekintett.”

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia