10 dolog, amit tudni kell XVI. Benedek emeritus pápáról

XVI. Benedek emeritus pápa 2005 és 2013 között szolgált pápaként. 1927. április 16-án a németországi Bajorországban, Marktl városában Joseph Ratzinger néven látta meg a napvilágot. Hamarosan 95 éves lesz.

Az emberről, aki pap, érsek, bíboros, sőt pápa lett, sok érdekeset lehet tudni.

Szereti a macskákat, szeret zongorázni, és rajong Mozartért.

Amikor bíborosként Rómában élt, a kóbor macskáknak tálakon ételt rakott ki. Ha a vatikáni irodáinak közelében élő barátságos macskák valamelyike megsérült, saját maga kötözte be sebeiket.

2005-ben, pápává választásakor Benedek bajorországi otthonában volt egy fekete-fehér rövidszőrű macskája, Chico. De a vatikáni rezidenciába költözésekor be kellett tartania a szabályt: macskát vagy kutyát nem lehetett bevinni a Vatikánba.

A volt pápa érdeklődési köre ezenkívül a zongora, amelyen évekig játszott. A zeneszerzők közül Mozart a kedvence.

„Mozart zenéje még mindig nagyon mélyen meg tud érinteni, mert olyan fényes, és ugyanakkor olyan mély” – vallott erről Peter Seewald-nak, a „Salt of the Earth” (A Föld sója) című 1996-os könyvében. „Mozart zenéje több mint puszta szórakozás; benne van az emberi lét egész tragédiája.”

Testvére, Georg szintén pap lett, de emellett zenei karriert is befutott: a bajor város, Regensburg Szent Péter-székesegyházában volt kórusvezető.

Fiatalon besorozták a német hadseregbe. A nácik gúnyolódtak azon, hogy pap szeretne lenni.

A későbbi XVI. Benedek a dél-németországi Traunstein nevű kis faluban nőtt fel abban az időben, amikor az ország a nácik uralma alá került.

A Ratzinger család náciellenes volt. Rendőr édesapja előfizetett egy náciellenes újságra, amelynek szerkesztőjét, Fritz Gerlichet a nácik meggyilkolták. Ratzinger 14 éves Down-szindrómás unokatestvérét elvitték a nácik, és hamarosan meghalt. Feltehetően meggyilkolták, ahogyan azt az általuk „hibásnak tartott emberek” elleni embertelen kampányukban hangoztatták is.

A fiatal Joseph Ratzinger szembe szállt a Hitlerjugend-ben való kötelező részvétellel. Néhányszor sikerült kibújnia, erről később a „Mérföldkövek” című emlékiratában írt is. Nővére azért nem volt hajlandó tanárként dolgozni, mert akkor arra kényszerítették volna, hogy nácibarát tananyagot oktasson.

A második világháború idején Ratzingert besorozták katonai szolgálatra. Ő a testvérével, Georggal együtt szeminarista szeretett volna lenni. Amikor egy SS-toborzó elvitte Ratzingert és más katonákat egy toborzásra, elmondta, hogy minden vágya, hogy pap legyen. Ezért kigúnyolták és sértegették, de mégis megúszta, hogy a keményvonalas náci katonai szervezetben kelljen szolgálnia. A háború utolsó hónapjában dezertált, ami halálbüntetést vont volna maga után.

A New York állambeli Yonkersben található St. Joseph szemináriumban tett 2008. áprilisi látogatása alkalmával Benedek a náci Németországot olyan „baljós és sötét rezsimnek nevezte, amely azt hitte saját magáról, hogy mindenre van válasza”.

„Befolyásuk egyre nőtt – beszivárgott az iskolákba és a civil szervezetekbe, valamint a politikába és még a vallásba is –, mielőtt felismerték volna, micsoda szörnyeteggel állnak szemben. Száműzte Istent, és ezáltal áthatolhatatlan lett minden igaz és jó dologgal szemben.”

Noha a nácizmus vereséget szenvedett, Benedek figyelmeztette hallgatóit, hogy még mindig rendelkezik romboló erővel. Jézus Krisztus azonban mindettől a rettenettől megszabadít.” – mondta. „Ő, aki megmutatja nekünk, hogy van élet a halál után, ugyanaz, aki megmutatja nekünk, hogyan győzhetjük le a pusztítást és a félelmet. Tehát Jézus az élet igazi tanítója.”

Mivel átélte a nácizmus gonoszságát, Benedek számára az igazság szükségessége a hiteles szabadságban rejlik.

Óva intette az amerikaiakat a szív sötétségétől. Ilyenkor „a szív közönyössé, érzéketlenné válik, ezért először figyelmen kívül hagyja, majd nevetségessé teszi az ember Istentől kapott méltóságát”. Az elmének egy „különösen baljós” sötétsége is van – mondta –, amely manipulálja az igazságot, eltorzítja a valóságról alkotott képünket, és bemocskolja képzeletünket és törekvéseinket.

„De mi célja van annak a »szabadságnak«, amely az igazságot figyelmen kívül hagyva csak azt nézi, mi hamis, vagy mi helytelen?” – kérdezte. „Hány fiatallal fordult elő az, hogy a szabadság vagy a tapasztalat nevében kaptak olyan segítséget, amely aztán szenvedélybetegséghez, erkölcsi vagy intellektuális zűrzavarhoz, bántásokhoz, önbecsülésük elvesztéséhez, sőt teljes kétségbeeséshez vezetett, akár olyan tragikus és szomorú következményekhez, mint saját életük kioltása?”

„Kedves barátaim, az igazság soha nem jelenthet kényszerítést. És nem is csak szabályok összessége. Inkább fel kell fedeznünk Őt, aki soha nem hagy cserben minket; akiben mindig megbízhatunk. Az igazság keresése során eljutunk oda, hogy a hit szerint éljünk, mert az igazság végső soron egy valaki: Jézus Krisztus. Éppen ezért az autentikus szabadság semminek sem az elutasítása. Inkább belépés, részesülés valamiben, ami nem kevesebb, mint önmagunk átadása, és annak engedése, hogy Krisztus magához, lénye bensőjébe vonzzon minket, másokért.”

A pápa a Benedek nevet egy szent tiszteletére választotta.

Nem sokkal 2005. áprilisi megválasztása után, egy szerdai általános audiencián kifejtette, hogy azért választja a Benedek nevet, mert így kapcsolódik XV. Benedek pápához, aki „az egyházat az első világháború viharos időszakaiban vezette”. Elmondta, hogy a név Nursiai Szent Benedek hatodik századi rendalapítóra is utal, akit „az európai kultúra és civilizáció megdönthetetlen keresztény gyökereinek” alakításáért tisztelünk.

Benedek, pápaként gyakran beszélt arról, mennyire fontos az evangelizálás. „Nincs ennél nagyobb prioritás: ismételten lehetővé kell tennünk korunk embereinek, hogy találkozhassanak Istennel. Azzal az Istennel, aki azért, hogy boldogságban éljünk, minden nap szól hozzánk és árasztja ránk szeretetét” – mondta 2010-ben a Verbum Domini kezdetű apostoli buzdításában.

XVI. Benedek jelentős lépéseket tett a gyermekeket bántalmazó papokkal szemben.

Benedek pápasága alatt több száz szexuális zaklatást elkövető papot mentettek fel szolgálatuk alól. Ez tulajdonképpen a Hittani Kongregációnál végzett korábbi munkájának folytatása volt, amelynek 2002-ben megnőtt a tekintélye a papság által elkövetett szexuális visszaélések kezelésében.

Pápai működésének megkezdése után alig két hónappal, Benedek komolyan megfenyítette Marcial Maciel atyát, a Krisztus Légiója karizmatikus és befolyásos alapítóját. Az atyával kapcsolatban régóta keringtek a szeminaristák szexuális zaklatásáról szóló hírek. Később kiderült, hogy a pap botrányos kettős életet élt.

Voltak idők, amikor felmerült, hogy XVI. Benedek München és Freising érsekeként 1977 és 1982 között rosszul kezelt egy ügyet, vagy ami még rosszabb, fedezett egy sorozatos szexuális zaklatót. Ezek a súlyos vádak Peter Hullermann atyával, mint sorozatos szexuális visszaélések elkövetőjével kapcsolatban röppentek fel. A Vatikán és Benedek közeli munkatársa és jobbkeze, Georg Gänswein érsek azonban ezeket határozottan visszautasította.

Ennek eredményeképpen, az akkori általános helynök teljes felelősséget vállalt azért a döntésért, hogy az egyházmegyén kívülről érkező papot minden lelkipásztori korlátozás nélkül kinevezzék szolgálatra egy plébániára. Hullermann azonban ismét elkövette a bántalmazást.

A müncheni érsekség január 20-án teszi közzé az 1945-től 2019-ig tartó visszaélésekkel kapcsolatos valamennyi panasz vizsgálatát tartalmazó, várva várt jelentést. A német sajtó szerint Benedek 82 oldalnyi észrevételt küldött a jelentést összeállító nyomozóknak.

Csaknem 600 év után ő volt az első pápa, aki lemondott.

A 85 éves Benedek 2013. február 11-én sokkolta a világot, amikor latin nyelven bejelentette visszavonulását. Okként előrehaladott korát és erőtlenségét említette, és úgy vélte, emiatt alkalmatlan hivatalának gyakorlására.

Február 28-án, azon a napon, amikor lemondása hatályba lépett, Benedek Vatikánvárosból helikopterrel Castel Gandolfóba repült.

„Nem vagyok más, mint egy egyszerű zarándok, aki megkezdi földi zarándokútjának utolsó szakaszát” – ezek voltak pápaként utolsó szavai. “Induljunk hát előre, az Úrral együtt, az Egyház és a világ javára.”

Szokatlan helyzet alakult ki azzal, hogy a volt pápa, Benedek gyakorlatilag „társszerzőként” írt enciklikát utódjával.

Ugyanis Ferenc pápa beépítette Benedek befejezetlen szövegét 2013-ban megjelent Lumen Fidei kezdetű enciklikájába, és „négy kéz munkájának” nyilvánította.

XVI. Benedek enciklikái: a Deus Caritas Est (2005), a Spe Salvi (2007) és a Caritas in Veritate (2009) a szeretet és a remény keresztény erényeiről szólnak.

Ferenc pápa Benedeket igazi nagyapának nevezte.

Benedek „minden nagyapák nagyapja” Ferenc pápa szerint. A mostani pápa 2014. szeptember 28-án a világ minden tájáról érkezett idős emberek találkozóján – amelyen Benedek is ott volt –, a jelenlegi pápa ezekkel a szavakkal szólt elődjéhez: „Sokszor mondtam már, hogy milyen nagy öröm számomra, hogy itt él a Vatikánban, mert olyan, mintha egy bölcs nagypapa lenne otthonunkban. Köszönöm!”

Benedek mély gondolkodó, aki egyszerre hangsúlyozza a hit és az értelem fontosságát a keresztény életben és a nyugati kultúrában.

A 2005-ös, őt pápának választó konklávé előtt tartott homíliájában Ratzinger a „relativizmus diktatúrájáról beszélt, amely semmit sem ismer el véglegesnek, és amelynek végső célja kizárólag a saját ego és vágyainak kiélése”.

Hangsúlyozta, hogy „az igaz humanizmus mértéke Jézus Krisztus”. Az érett hit és Istennel való barátság az „igazit a hamistól és a hazugságot az igazságtól” való megkülönböztetés kritériumát jelenti.

Könyvei közé tartozik a „Bevezetés a kereszténységbe”, az egyetemi előadásaiból készült összeállítás, és a „Názáreti Jézus”, amely arra törekszik, hogy magyarázatot adjon a modern világnak Jézus Krisztusról. Pápává választása előtt két híres interjút adott Peter Seewald német újságírónak, amelyek „A Ratzinger Jelentés” és „A Föld Sója” címmel jelentek meg.

Pápasága célja a megújulás volt.

Benedek pápaságát a kulturális, szellemi és spirituális megújulásra irányuló erőfeszítések jellemezték, beleértve a liturgikus reformot is. Segítette az egyház megerősödését a Vatikáni Zsinat reformtörekvései nyomán. Benedek maga is részt vett az 1960-as évek ökumenikus zsinatán, amelyen Joseph Frings bíboros, kölni érsek szakértőjeként szolgált.

Benedek elutasította a zsinat azon értelmezését, amely a „törésre és szakadásra” helyezte a hangsúlyt. Szerinte a nagy jelentőségű zsinatot a „folytonosság” és a „reform” szellemében kell szemlélni.

Pápasága végéig mindig mindent megtett a Vatikáni Zsinat helyes értelmezéséért. 2013. február 14-én azt mondta, hogy a zsinatot eleinte rosszul, „a média szemszögéből” értelmezték, mivel az egyházon belüli különböző áramlatok „politikai harcaként” ábrázolták. Ez a „médiazsinat” „sok bajt” és „rengeteg nyomorúságot” okozott, amelyek eredményeként szemináriumok és kolostorok zártak be, a lényeget, a liturgiát pedig „elbagatellizálták”.

Szent II. János Pál közeli munkatársa volt.

Az akkor még bíboros Ratzinger több mint 20 évig szolgálta Szent II. János Pált a Hittani Kongregáció prefektusaként.

„A közelében voltam, és egyre jobban tiszteltem őt” – mesélte Benedek. – Lelkének mélysége és meglátásainak gazdagsága szolgálatomnak óriási erőt adott. Imádságos élete folyamatosan lenyűgözött és rám is építően hatott.”

Benedek részt vett a Katolikus Egyház Katekizmusának elkészítésében és a katolikus tanítás tisztázásában. Nézetei időnként szembe mentek az Egyesült Államok és Nyugat-Európa befolyásos szakadár katolikusainak elképzeléseivel. Ezek később, a pápaválasztás során, negatív reakciókat váltottak ki.

II. János Pál boldoggá avatásán, 2011. május 1-jén XVI. Benedek pápaként elnökölt.

II. János Pált erős, nagylelkű és apostoli hite tette áldottá” – mondta akkor XVI. Benedek. „Hitéről, szeretetéről és apostoli bátorságáról tett tanúságtételével, amelyhez nagy emberi karizma párosult, Lengyelország e példamutató fia szerte a nagyvilágon a hívők támasza volt. Buzdította őket, hogy ne féljenek keresztényeknek lenni, merjenek az Egyházhoz tartozni és az evangéliumról beszélni.”

„Egyszóval: segített nekünk abban, hogy ne féljünk az igazságtól, mert a szabadságot az igazság biztosítja. Még tömörebben fogalmazva: erőt adott, hogy higgyünk Krisztusban, mert Krisztus a „Redemptor hominis”, az ember Megváltója.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: CNA