XIV. Leó pápa: Az igazi máriás lelkiség Jézus evangéliumának szolgálatában áll
Szép őszi napsütésben mintegy ötvenezer zarándok töltötte meg október 12-én, vasárnap délelőtt a Szent Péter teret, hogy részt vegyen a máriás lelkiségű közösségek és mozgalmak jubileumi szentmiséjén, akikhez nagy számban csatlakoztak a különféle női és férfi szerzetesrendek tagjai, akik hét közben ünnepelték az Istennek szentelt élet jubileumát. Leó pápa homíliájában kiemelte, hogy az igazi máriás lelkiség az evangélium szolgálatában áll.
Pál apostol szavait idézte beszéde kezdetén Leó pápa: „Emlékezzél arra, hogy az Úr Jézus Krisztus, Dávid sarja, föltámadt a halálból” (2Tim 2,8). A hitünket tápláló máriás lelkiség középpontjában Jézus áll, akárcsak a vasárnap, amely minden új hetet a halálból való feltámadás távlatában nyit meg. „Emlékezzetek meg Jézus Krisztusról” – ismételte a pápa, mert csak ez számít, hiszen ez különbözteti meg az emberi lelkiséget Isten útjától. Pál apostol bilincseket szenvedve arra buzdít, hogy ne veszítsük el a középpontot, ne üresítsük ki Jézus nevét a történetéből, a keresztjéből. Amit mi túlzásnak és keresztre-feszítésnek tartunk, azt Isten feltámasztja, mert „ő nem tagadhatja meg magát”. Jézus maga Istennek a hűsége, Isten hűsége önmagához. A vasárnapnak kell tehát kereszténnyé tennie minket, mely eltölti érzéseinket és gondolatainkat Jézus izzó emlékével. Minden keresztény lelkiség ebből a tűzből fakad, és hozzájárul ahhoz, hogy mind élőbbé váljon – hangsúlyozta a Szentatya.
Jézus a názáreti zsinagógában tett első fellépése során beszél a szíriai Naamánról, akit a próféta meggyógyított leprájából, mire kiűzték őt a városból. Az evangélista nem tesz említést Mária jelenlétéről, aki pedig ott megtapasztalhatta volna azt, amit az idős Simeon hirdetett neki: „Jel lesz, amelynek ellene mondanak és a lelkét tőr járja át” (vö Lk 2,34-35). Ha ez a Naamán a neki hírnevet szerző fegyverzetével eltakarta volna a betegségét, az a vesztére lett volna – utalt a pápa a mai beteg világ fegyverkezési hajszájára. Ám Jézus nem visel fegyvert, csupaszon születik és így is hal meg. A Jézus gyógyította leprások közül csak az egy szamaritánus ismeri fel, hogy meggyógyult, üdvözült. Minél kevesebb a cím, annál világosabb, hogy a szeretet ingyenes. Isten tiszta ajándék, egyedül kegyelem, de hány hang választhat el minket még ma is ettől a meztelen igazságtól? – kérdezte Leó pápa. A máriás lelkiség az evangélium szolgálatában áll, mikor feltárja annak egyszerűségét. A názáreti Mária iránti szeretet vele együtt minket is Jézus tanítványaivá tesz, megtanít visszatérni Hozzá, elmélkedni az élet azon eseményeiről, amelyekben a Feltámadt meglátogat és meghív minket. A máriás lelkiség elmerít minket a történelemben, amelyre megnyílt a mennyország. Arra buzdít, hogy jóval töltsük el az éhezőket, emeljük fel az alázatosakat, emlékezzünk Isten irgalmára és bízzunk karjának erejében. Az ő Országa valójában úgy jön el, hogy bevon minket, ahogyan Ő is kérte Mária „igenjét”, aki azt egyszer mondta ki, de aztán naponta megújította.
Az evangéliumban szereplő leprások, akik nem térnek vissza hálát adni, arra emlékeztetnek minket, hogy Isten kegyelme elérhet minket is, de lehet, hogy mégsem talál visszhangra bennünk. Meggyógyíthat minket, de lehet, hogy nem tud megszólítani minket. Óvakodjunk tehát az olyan templomba járástól, mely nem vezet minket Jézus követésére. Vannak olyan kultikus formák, amelyek nem kötnek össze minket másokkal és eltompítják a szívünket. Így nem tapasztaljuk meg az igazi találkozást másokkal és így nem tudunk részt venni Máriával együtt a Magnificat örömében. Mária útja Jézus mögött halad, Jézusé pedig minden ember felé, különösen a szegények, a sebesültek, a bűnösök felé. Ezért a hiteles máriás lelkiség jelenvalóvá teszi Isten gyengédségét és anyaságát az Egyházban. Minden alkalommal ugyanis, amikor Máriára tekintünk, újra és újra hinni kezdünk a gyengédség és a szeretet forradalmi erejében. Leó pápa végül azt kérte, hogy ebben az igazságosságra és békére szomjazó világban őrizzük meg a keresztény lelkiséget, a népi áhítatot azon események és helyek iránt, amelyek Isten áldásával örökre megváltoztatták a föld arcát. Tegyük megújító és átalakító erővé, ahogy azt a Jubileum is megkívánja tőlünk. Szűz Mária, a mi reménységünk járjon közben értünk és vezessen el minket újra és mindörökké Jézushoz, a keresztre feszített Úrhoz, mert Őbenne van az üdvösség mindenki számára! – zárta a vasárnapi szentmise homíliáját Leó pápa.
Leó pápa bízik a béke-megállapodás reménysugarában a Szentföldön
A szentmise végén a déli Úrangyala imádság előtt Leó pápa üdvözölte a jelenlévő csoportokat, majd bizalommal szólt a „békefolyamat megkezdéséről a Szentföldön, mely reménysugarat hozott a Szentföldre”. Továbbra is „imádságot kért az ukrajnai háborús áldozatokért”.
Mielőtt befejeznénk az ünnepséget, szívből köszöntelek benneteket, akik összegyűltetek ebben a nagy „Cenákulumban”, itt a Szent Péter téren, hogy Máriával, Jézus anyjával együtt imádkozzunk – szólt a Szentatya. Ti képviselitek a Mária-tisztelet által ihletett egyesületek, mozgalmak és közösségek sokrétű valóságát, amely minden keresztény közösség sajátja. Köszönöm nektek, és arra buzdítalak benneteket, hogy lelkiségeteket mindig a Szentírásra és az Egyház hagyományára alapozzátok. Ezután Leó pápa köszöntötte az összes zarándokcsoportot, különösen is az olaszországi világi ágostonrendieket és a Sarutlan Karmeliták világi rendjét.
Az elmúlt napokban a békefolyamat megkezdéséről szóló megállapodás reménysugarat hozott a Szentföldre – folytatta a pápa. Arra buzdítom az érintett feleket, hogy bátran folytassák a megtett utat egy igazságos, tartós béke felé, amely tiszteletben tartja az izraeli és palesztin nép jogos törekvéseit. A két évnyi konfliktus halált és romokat hagyott maga után mindenhol, különösen azok szívében, akik kíméletlenül elvesztették gyermekeiket, szüleiket, barátaikat, mindent. Az egész Egyházzal együtt közel állok mérhetetlen fájdalmatokhoz. Ma az Úr simogató kedvessége különösen hozzátok szól azzal a bizonyossággal, hogy még a legsűrűbb sötétségben is mindig velünk marad és mondja: „Dilexi te – Szerettelek téged” – utalt Leó pápa a héten ezzel a címmel közzétett apostoli buzdítására. Kérjük Istent, az emberiség egyetlen Békéjét, hogy gyógyítson be minden sebet, és kegyelmével segítsen nekünk elérni azt, ami most emberileg lehetetlennek tűnik, és hogy tudjuk újra felfedezni, hogy a másik ember nem ellenség, hanem testvér, akire tekinthetünk, akinek megbocsáthatunk és akinek felkínálhatjuk a kiengesztelődés reményét.
A pápa szomorúan követi a híreket az újabb, erőszakos támadásokról, amelyek Ukrajna számos városát és polgári infrastruktúráját sújtották, ártatlan emberek, köztük gyermekek halálát okozva, áram és fűtés nélkül hagyva számtalan családot. Szívből együtt érez a lakosság szenvedésével, akik évek óta gyötrelemben és nélkülözésben élnek. Megismétli felhívását, hogy vessenek véget az erőszaknak, állítsák meg a pusztítást, és nyíljanak meg a párbeszédre és a békére! A pápa közel van a számára oly kedves perui néphez a politikai átmenet mostani pillanatában és imádkozik, hogy Peru folytassa a megbékélés, a párbeszéd és a nemzeti egység útját. Végül így szólt a pápa: Olaszországban ma emlékeznek a munkahelyi balesetek áldozataira: imádkozzunk értük és minden munkavállaló biztonságáért! – kérte a Szentatya, majd a hívekkel együtt elimádkozta a déli Úrangyala imádságot.
Forrás: Vatican News
