Jezus nagybojt megteres Egyedi

Vegyük fel keresztünket és kövessük Krisztust!

Akit megkeresztelnek, arra kap meghívást, hogy kövesse Krisztust. Arra kapja a meghívást, a lehetőségeket és hozzájuk szükséges kegyelmet, hogy napról-napra fölvegye a keresztjét, és kövesse Krisztust.

A fiataloknak talán el kell magyarázni, hogy mit is jelent fölvenni a keresztet. Egy idősebb keresztényt pedig már arra kell emlékeztetni, hogy ha valaki jól éli keresztény életét, az nem teheti le a keresztjét.

Talán könnyebb volna, ha esténként, a hét végén, vagy akár a szabadság idejére lerakhatnánk, és kiszusszanhatnánk magunkat, de nem lehet. Nem azért, mert a mi Istenünk kegyetlen, hanem azért, mert a kereszthordozás – élet. Az életben pedig nincs szünet. Ha szünet van, az élet meghalt. Az élet megszakítás nélküli folyamat. Igen nagy dolog fölvenni a keresztet, de hordozni és a hordozásában kitartani mindig, az még nagyobb.

Most, a nagyböjt közeledtével jó újra hallani, hogy a keresztény életnek minden változatában megvan az a terhe, amit az ember nem tehet le. A mi keresztünknek három összetevője van: a teendők, a szenvedések és a felebarátok. Hol az egyik nehezebb, hol a másik, hol a harmadik.

Manapság azt mondjuk, hogy a jó keresztény elkötelezetten él. A régiek azt mondták, hogy teljesíti állapotbeli kötelességeit, amiket egyszer elvállalt és azok hozzánőttek. A mai megfogalmazás talán könnyedebbnek látszik, de valójában durvább, az „elkötelezett” szó erősebb, a “kötelet” emlegeti, amivel valami hozzám, én meg hozzá vagyok kötve.

Az Úr Jézus Krisztus, aki a legfájdalmasabb módon hordozta a keresztet, azt mondja: ha utánam akarsz jönni, vedd föl a keresztedet, gyere utánam és úgy kövess engem. Mert ha meg akarod menteni az életedet, és eldobod a keresztet, vagy elvágod a kötelékeket, elveszíted az életedet. Ha pedig mered vállalni, hogy elveszíted az életed, megtalálod. Mert nem elrabolják tőled, hanem odaadod, odaajándékozod.

Ez a krisztusi képmás egy keresztény lélekben. Ahogy az Úr mondta:

„Tőlem senki nem fogja elvenni az életemet, én magam adom oda, a bárányaimért, hatalmam van hozzá.”

A keresztjét hordozó lélek így él: Tőlem nem elrabolják az életemet, én nem erőszakot szenvedek, hanem hiszek az evangéliumban, és a megfeszített Krisztus kedvéért és a Tőle kapott kegyelemmel viselem napról-napra a keresztemet. Illetve nem is viselem, hanem engedem, hogy hozzám nőjön a keresztem.

A nagyböjti idő ezt az “összenövést” tudja segíteni. Meg tudja hozni azt a kegyelmi felismerést, hogy felnövünk oda, hogy a kereszt fájdalmában egyszer csak elkezdjük érezni a kereszt örömének a békéjét. Azt a reményt, hogy megmenekültünk. Attól a pillanattól fogva, hogy vállaltuk a keresztet, megmenekültünk, mert a kereszt a megfeszített Krisztus szeretetéből az üdvösség jele és eszköze.

Ámen.

Dr. Diós István gondolatai nyomán a szentbeszédet tartotta Horváth Zoltán diakónus
Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom, 2025. február 26.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. INRI,
    igaza van az atyának, meg a diakokusnak aki elmondta a szentbeszédet, amit az atya leirt. Igen letezik áldozathozatal egy nagy öröm sikeréért. Olyan ez, mint a 9 áldott állapotu honap nomeg a szülés…Szinte emberfeletti áldozat. Az anya a vele járo szenvedése röpke semmiperc alatt elspörö mindent elsöprö örömre változik pedig még hosszu ideig sok sok fájdalommal is jár. Vagy a nehęz munka. Amiben boldogan kiteljesedik az alkoto ember. Bizony sokszor az értetlenség az überokoskodás is szenvedest okoz. Az én jobban tudom szlogenje alatt. Legjobban azonban Ö tudja a Joteremtö. Azt, hogy mi a jo és hogyan lehet itt és most mindenki egyformán boldog. Brobald ki. Meglátod a misén áldozás után. Osli mosolygos Madonna könyörögjérettünk.

  2. NAGY BÖJT!

    Amikor elérkezem a
    HAMVAZÓ SZERDÁHOZ!

    Ilyenkor, van egy nagyon fúrcsa amolyan “fájdalomféle” érzés, legalábbis, bennem.

    Őszintén meg kell mondanom,
    ez a ” fájdalom” nem igazán;

    NAGYBÖJTI JELLEGŰ!

    Ennek okát, nagyon régen keresem.
    Gyakran arra gondolok hogy a

    sátán az!

    AMI

    mindent tönkre tud tenni.

    Minden évben, pont :

    NAGYSZERDÁVAL KEZDI!

    Kiváncsivá tesz, hogy a holnap kezdődő Hamvazó szerda, minő új kitalációaikkal tukkol elő?

    Rengeteg olyan nagyon apró bosszantó, gyűlölködő gondolatok halmozódnak fel, amikor azok,

    – miket, sohase tud előre senki, –

    egy pillanat alatt meg tudja törni a böjtöt.

    Elég, ha csak egy rossz helyzetben, helyen, kimondott szó, szinte teljesen, ami azután, a NAGYBŐJT végéig végig kísér.

    Ilyenkor, – legalábbis nálam, – nem tudom becsülettel végig beváltani, a nagybőjti felajánlásaimat, mert – nálam, legalábbis -, ez az egy szó, megbénit.

    Hol van az az ilyenkori böjti öröm?

    Sajnos, 85, éves leszek, egy néhány hét múlva.
    Világ életemben, eleddig, -különösen akkor, – ha egy pillanat alatt is csak, lejátszódik előttem, mindaz, a minden, ami rossz!

    El, – el gondolkodom azon, hogy miért is jutottam mára abba az állapotomba, miben vagyok?

    Családos vagyok.
    Unokáim is vannak.
    Három már egyetemista.
    Igaz ez úgy a három gyermekemre, mint a Feleségemre.

    Mára, – legalábbis nekem, – olyan érzéseim vannak, hogy ;

    “hátat fordítottak” nekem!

    Keresem, – kutatóm, ennek az okait, csak éppen ;

    “MINDEN
    CSAK
    HIÁBAVALÓSÁG”!

    Valószínünek tartom,

    – most mialatt itt írógátok, –

    ez lesz, a holnap kezdődő NAGYBÖJTI feladatom.

    Rengeteg olyan ” vádjaikkal” találom szembe magamat, amiket az egom már teljesen elbizonytalanítja!
    Gyakran, képtelen vagyok arra ;

    NEM VISSZA VÁLASZOLNI!

    Már, – ahogy ezeket íróm,

    – három, – valami olyan örömteli belső izgatottság lett bennem úrrá :

    TUDATOSÍTOM MAGAMBAN, HOGY – MÍG EZEN SOROKAT ROVOGATOM –
    MEGTANULOK HALLGATNI!

    Mert, megteszem!

    Ha!
    Vagy majd’ kiss híja, 60, éve, abbahagytam a dohányzást, – mert akkor ez volt a NAGYBÖJTI elhatározásom!

    Nagyszombaton, a minden templomi szertartás végén, meg az “ünnepi lakoma végén”, mégse gyújtottam rá!
    Egyszerű volt az elhatározásom. Nem azért böjtöltem, hogy ;

    ” HOL AZ A SZERTARTÁS VÉGE?
    HOL AZ A HAZAMENETELI ÚT? HOL AZ A VACSORA?
    HOL VAN A VACSORA VÉGE?
    HOL VAN AZ A KOSSÚTH CIGARETTA”?

    Pedig,az Édesapám, még meg is kínált!

    Ugyan oda is nyúltam érte, csak ezek a fenn leírt gondolataimat el is mondtam!

    “ÍGY, ENNEK A BÖJTNEK, SEMMI ÉRTELME NINCS”!

    Azóta, nem dohányzom!

    VELEM EGYÜTT TI IS KÉRJÉTEK A FELTÁMADT URUNKAT,
    HOGY SIKERES LEGYEN AZ AZ ELHATÁROZÁSOM ;

    M-É-G-S-E.
    L-E-G-Y-E-N,
    N-Á-L-A-M
    A-Z.
    U-T-O-S-Ó
    S -Z-Ó!

    Ezzel kívánok Mindannyitoknak, örvendetes szikla szilárd, a
    NAGYBÖJTÖT!

    Imádságos Szeretettel, a :

    vénmiki!