Vasárnapi ráhangoló: Az alázat titkos ereje
A Vasárnapi ráhangoló legújabb részében Heiter Róbert Gottfried atya az alázat és szerénység fontosságáról elmélkedett, Sirák fia könyvének szavai nyomán. Az olvasmány világosan figyelmeztet: „Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet, és jobban szeretnek majd, mint ha adakoznál.”
Az atya szerint ez az üzenet különösen időszerű, hiszen ma szinte minden társadalmi inger azt sugallja, hogy „álljunk ki magunkért”, „legyünk sikeresek”, „valósítsuk meg önmagunkat”. Ám a Szentírás más értékrendet tár elénk: nem a zajos önérvényesítés, hanem a csendes alázat az út, amely Isten kegyelméhez vezet.
Gottfried atya felhívta a figyelmet arra is, hogy a gőg sokszor alattomosan, észrevétlenül férkőzik be még a legjobb tetteinkbe is. Szent Ágoston gondolatait idézve rámutatott: a gőg azért a legveszélyesebb bűn, mert belülről rontja meg a jót.
„Pont az a sajátos többlet, ami a jó tettekben van, vész el abban a pillanatban, amikor üdvözült mosollyal nyújtod a vállad: na, tessék veregetni, mert én csináltam.”
Az atya szerint a valódi alázat nem tétlenség vagy önfeladás, hanem annak felismerése, hogy minden jó forrása Isten. Amikor ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk attól a kényszertől, hogy mindig elismerést várjunk.
Gottfried atya szomorúan jegyezte meg, hogy manapság ritkán adunk útravalóként olyan tanácsot gyermekeinknek, mint: „Légy szerény” vagy „Légy alázatos”. Pedig temetéseken, búcsúbeszédekben gyakran pont ez a legnagyobb dicséret, ami elhangzik egy emberről: hogy kedves és szerény volt.
Az atya arra buzdított mindenkit, hogy tudatosan gyakorolja az alázatot, és ne önmagát dicsérje, hanem mindig Istenre mutasson.
A ráhangoló zárásaként Heiter Róbert Gottfried atya emlékeztetett:
„Honnan a csodából jutott volna nekem az eszembe? Mindenért Ő a felelős. Őt tessék dicsérni.”
Az atya gondolatai arra hívnak, hogy vizsgáljuk meg szívünket: vajon jó tetteink mögött valóban a szeretet és Isten dicsősége áll, vagy titkon a saját elismerésünket keressük?
