Vasárnapi ráhangoló: A teremtő Bölcsesség és a Szentháromság szeretete
A Példabeszédek könyvéből vett olvasmány nyomán Heiter Róbert Gottfried atya a teremtés előtti isteni bölcsesség békéjét és nyugalmát állítja szembe korunk zaklatott, azonnali megoldásokat kereső világával. Míg az ember ma gyakran ösztönösen, gyorsan, átgondolás nélkül cselekszik, az isteni bölcsesség időt hagy az érlelődésre, tapasztalatra, és az élet mélyebb megértésére. A bölcsesség nem egyszerűen tudás vagy intelligencia, hanem olyan mély belátás, amely az élet megélésén, átimádkozott tapasztalatain és az önátadáson keresztül formálódik ki.
A Szentháromság vasárnapján az atya arra irányítja a figyelmet, hogy Isten – aki maga a szeretet – nem pusztán érzelemből szeret, hanem olyan szeretettel, amely ismereten, tiszteleten és bölcsességen alapul. Az ember akkor tapasztalja meg ezt a szeretetteljes bölcsességet, amikor el meri engedni saját kontrollját, és sorsát Istenre bízza. Ilyenkor nem gyors megoldásokat kap, hanem belép egy isteni rendbe, amelyben ő nem probléma, hanem Isten szeretetének személyes címzettje és hordozója. Ez a teremtés óta jelen lévő isteni bölcsesség az, amely ma is vezeti, formálja és megtartja az embert a Szentháromság szeretetének benső dinamikájában.
„Mi magunk nem problémák vagyunk, és nem az Isten szeretetének a tárgyai – mi a címzettjei és a hordozói vagyunk.”
INRI,
Lásd peldabeszédk könyve 8. fejezezet: “A teremtő bölcsesség–22Alkotó munkája elején teremtett az Úr,
ősidőktől fogva, mint legelső művét.
23Az idők előtt alkotott,
a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.
24Amikor létrehozott,
még ősvizek sem voltak,
és a forrásokból még nem tört elő víz.
25Mielőtt a hegyek keletkeztek volna,
korábban hívott létre, mint a halmokat,
26amikor a földet és a mezőket
még nem alkotta meg,
és a föld első rögét sem.
27Ott voltam, amikor az eget teremtette,
s az ősvíz színére a kört megvonta,
28amikor a felhőket fölerősítette,
s az ősforrások erejét megszabta;
29amikor kijelölte a tenger határát
– és a vizek nem csaptak ki –,
amikor megrajzolta a föld szilárd részét.
30Ott voltam mellette mint a kedvence,
napról napra csak bennem gyönyörködött,
mindig ott játszottam a színe előtt.
31Ott játszottam az egész földkerekségen,
s örömmel voltam az emberek fiai között.”
Ez az idézet eddig nem tünt fel nekem. Ez a harmadik Teremtéstörténet. Isten bölcsessége, amit az emberek közé küld…mindent megelöz(ött). Bátran hagytkozhatunk rá. Igen maguktol jönnek majd az ötletek, lehetöségek a vegidei vándorutunkon. Ha ke´rjük Öt és a blcsessége elöttunk haladván hozzá vezet itt és most. Amitöl a földi békénk és boldogságunk is hozzánk szegödik.
osli mosolygos madonna könyörögj éretünk