Vasárnapi ráhangoló: A pokol nem Isten döntése, hanem a miénk
A vasárnapi szentírási üzenet ezúttal a végidők komoly és kijózanító valóságára irányította figyelmünket Heiter Róbert Gottfried atya elmélkedésében. Ahogy közeledünk Krisztus Király vasárnapjához, a liturgia szövegei egyre határozottabban emlékeztetnek arra, hogy földi életünk döntései nem csupán pillanatnyi következményekkel járnak – az örökkévalóságot formálják.
Malachiás próféta szavai nyers erővel mutatják meg a felelősségünket:
„Elérkezik a nap, izzó lesz mint a kemence… a gonosztevők olyanok lesznek, mint a szalma.”
Atya rámutatott: a prófétai figyelmeztetés nem félelemkeltés, hanem tükör. Olyan tükör, amely felidézi: Izrael népe a fogság után sem formálódott át igazán; az emberi szív gyakran továbbra is makacs, elutasító, önfejű. Ugyanez a küzdelem zajlik bennünk ma is.
Az egyik legfontosabb gondolat, amelyet Gottfried atya kiemelt: a kárhozat nem Isten bosszúja, hanem az ember választásának következménye. XVI. Benedek pápa szavaival élve:
„A pokol van. De nem Isten készíti elő nekünk – mi készítjük elő magunknak.”
Nem a tévedéseink miatt veszünk el, hanem azért, mert nem akarunk belőlük felállni. A megátalkodottság, az Isten nélküli élet makacs választása az, ami elszakít az üdvösségtől.
Gottfried atya hangsúlyozta: a pokol valósága az Isten-nélküliség állapota. Egy olyan önként vállalt távolság, amelyet tudatos döntéseinkkel építünk. Az Úr azonban mindig készen áll a kegyelemre – a kérdés az, hogy mi készek vagyunk-e elfogadni, együttműködni, és Isten felé fordítani az életünket.
A gonosztevőkről szóló kép – mint a pejva, amely egy pillanat alatt ellobban – figyelmeztet, hogy az örökkévalóság perspektívájából ez a „pillanat” rettenetesen hosszú lehet. Ezért nem mindegy, hogyan döntünk most. Azok számára azonban, „akik félik az Úr nevét, felragyog az igazság Napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.”
Isten mindig nyitott felénk. A kérdés az, mi készek vagyunk-e hozzá közeledni. Az örök sorsunk nem Isten önkényén múlik, hanem a saját döntésünkön, életvezetésünkön, vágyainkon és irányultságunkon. Ez a vasárnap arra hív, hogy őszintén szembenézzünk választásainkkal – és bátran válasszuk az életet, a világosságot, az Istennel való közösséget.
