Valamilyen Úrnak mindig szolgálunk!

Robert Barron amerikai püspök a spirituális válságból kivezető lehetséges kiutakról: Az egyháznak bátran, de szeretetteljesen ki kell jelentenie: „Megvannak a válaszaink.”

„Az autonóm én csupán egy illúzió, valamilyen Úrnak mindig szolgálunk” — hangsúlyozta Robert Barron amerikai püspök Rómában, a National Catholic Registerrel (NCR) folytatott beszélgetésében. A minnesotai Winona-Rochester püspöke a „Word on Fire” médiaapostol-mozgalom bátor és elkötelezett alapítója, nagytudású ember, aki nem riad vissza az emberek véleményétől és rendszeresen, számos médiumban megnyilatkozik.

„Ha valakinek azt mondják, hogy a transzcendens világ csupán illúzió, nincs transzcendens viszonyítási pont, tehát hogy ezen a világon kívül más nem létezik, akkor ez a kijelentés mélyen felkavarja mind szívünket, mind lelkünket” — magyarázta Barron. Az az elképzelés, amely szerint „én a semmiből jöttem és sehová sem tartok”, szélsebesen növeli a depresszióban és félelemben élő, öngyilkossági gondolatokkal küzdő fiatalok számát.

Ezt a spirituális válságot a „materializmus jelenti, amely az embereket egy parányi kis térbe szorítja, kialakítva egy olyan »pufferelt« énképet, ahogyan Charles Taylor fogalmazott”, amelyben a transzcendens világ szerepe teljesen megszűnik. Mindez egy új spirituális vágyódás kialakulásához vezet. Egyszer minden ember megtapasztalja ezt a fajta mély, belső vágyódást, amelyet senki és semmi nem tud kielégíteni.

Barron püspök meg van győződve arról, hogy az egyháznak kihívások elé kellene állítania a fiatalokat. Ő maga egy olyan egyházban nőtt fel, amely mindent „a lehető legkönnyebbé és legfogyaszthatóbbá” akart tenni, levéve a terhet a közösség tagjainak válláról. „Pontosan emiatt hagyták el sokan az egyházközösséget, hiszen ki akarna egy ilyen egyházhoz tartozni?”

Keresztény hitünk felhígítása helyett az egyháznak intellektuális és morális kihívások elé kellene állítania a fiatalokat, szükség van „egy célra, amelyért harcolhatnak” — magyarázta Barron püspök. Loyolai Szent Ignác így fogalmazott: két hadsereg harcban áll egymással. „Az egyik Krisztusé, a másik a Sátáné. Te melyik hadsereghez tartozol, és hogyan fogsz harcolni?”

„Valakinek szolgálnod kell” — idézte a püspök egyik „költőhősének”, Bob Dylan-nek a szavait. Lehet, hogy a Sátánnak. Lehet, hogy az Úrnak. De valakinek szolgálnod kell. Barron szerint a dolog így áll: „Az autonóm én csupán egy illúzió, valamilyen Úrnak mindig szolgálunk.”

A görög „Kyrios” szó „Urat” vagy „Mestert” jelent. „Cézárt is »Kyrios-nak« nevezték” — magyarázta a püspök. „Amikor Pál apostol és tanítványai Jézust »Kyrios-nak«, azaz Úrnak nevezték, akkor nem a császár, hanem Jézus győzelmi zászlaját lengették.” A püspök megemlékezett II. János Pál pápáról is, aki Jézus katonája volt. „Az ellenséges hadsereg nagyhatalmú óriásainak egyikét földbe tiporta oly módon, ahogyan azt senki sem gondolta volna.”

Barron felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy ne elégedjenek meg a „spirituális középszerűséggel”, ehelyett merítsenek ihletet a szentek életéből. „Légy te is egy közülük — légy szent!” Ez nem azt jelenti, hogy világhírűvé kell válnod, van ennek egy „visszafogottabb módja” is, egy „kis út” — ahogy ezt Lisieux-i Szent Teréz példája is mutatja.

Barron püspök felhívta a figyelmet a Pápai Szent Kereszt Egyetem (Santa Croce) aktuális tanulmányára, amely szerint a fiatalok körében jelentős mértében megnőtt az érdeklődés a spiritualitás iránt. „Használjuk ki ezt! Az egyháznak cselekednie kell, bátran, de szeretetteljesen ki kell jelentenie: Megvannak a válaszaink. Megtapasztaltad az éhséget, mi rendelkezünk az élet kenyerével, amely csillapítja azt.”

Fordította: Oberst Olga
Forrás: kath.net