„Egy XVI. Benedekhez hasonló reakciós pápa….”. „Az Eucharisztikus Kongresszus, amire talicskával szórták a közpénzt, a Horthy-rendszer restaurációjának fontos állomása….” „Most a Himnuszra gyújtott rá a kórus…” Idézettöredékek a vasárnap megjelent cikkekből. Ne menjünk el mellettük szó nélkül. De ne is háborogjunk, hiszen Krisztust is köpködték, gyalázták a mai gyalázkodók „szellemi” elődei. Csupán regisztráljuk, így működik a világban a Rossz.
Ferenc pápa látogatása volt a vezető téma vasárnap a magyar sajtóban, ez természetes. Várható volt, hogy az antikrisztiánus sajtó mindent be fog vetni, hogy politikával vegyítse a pápa rövid látogatását: az egyházfőnek az állami, valamint egyházi és felekezeti vezetőkkel való találkozását, az ott elhangzott pápai szavakat is igyekeztek a szokásos módon félremagyarázni, kiforgatni. Nincs ebben semmi új. Az azonban meglepő, hogy még a Ferenc pápa által celebrált miséről is olyan hangnemben tudósított egy hírportál, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ahogy azt sem szabad elhallgatni, hogy egy hosszabb cikkben az emeritus pápa is célkeresztbe került.
Prohászka Ottokár püspök 1918-ban a Népszava című napilapot „a magyar nemzet elbetyárosodásának vezető piszoklapja”-ként említette. A minősítés ma is áll, a Népszava most is igazolta a nagy püspök véleményét. Korábban már írtam a Népszava egyik szombati publicisztikájáról, most lássuk a folytatást. A lap rövid cikket közölt az állami vezetők és a pápa találkozójáról, a cikkhez egy fényképet mellékeltek, amelyen a magyar kormányfő és a pápa épp kezet fog. A Népszava kommentárja:
„Ezen jól látszik, hogy a katolikus egyházfő és a közte levő viszony (sic!), vagyis az, hogy Ferenc pápa eredendően nem akart találkozni a magyar miniszterelnökkel.”
A képet maga a miniszterelnök osztotta meg közösségi oldalán. Nézhetjük hosszasan a képet, nem leljük nyomát annak, ami állítólag „eredendő” volt a Népszava szerint. Tudjuk, hónapok óta azt sulykolta olvasóiba az antikrisztiánus sajtó, hogy Ferenc pápa nem akar találkozni a kormányfővel. Hogy ezt a „hírt” honnan vették, nem tudom. Vasárnap találkoztak, s ezt most egyesek nem tudják megemészteni, mert nem az ő elképzeléseik szerint alakult az egyházfő programja.
A Népszavát hagyjuk magunk mögött, térjünk át a lényegre: egy másik médiumból idézünk. Ha Prohászka püspök élne, vélhetően ugyanazokkal a szavakkal „méltatná” a 444.hu hírportált (amelynek több százezer olvasója van), mint egykor a Népszavát. Két írást érdemes röviden szemlézni erről a honlapról.
A pápa által celebrált misét a 444.hu egyik újságírója televízión nézte, s néhány mozzanatát rövid, viccesnek szánt szövegekkel kommentálta. Kettőt ezek közül külön kiemelek.
Az áldozás után hangzott el Piero Marini érseknek, az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága elnökének beszéde. A 444.hu szerzője ezt így kommentálta: „valami bíboros végtelenül hosszú, olasz nyelvű beszédbe kezdett”. Újra megnéztem-meghallgattam Marini érsek beszédét – nem egészen hét (7) percig tartott. De ebben a bejegyzésben nem is ez a fontos. „Valami bíboros” – olvassuk a szövegben. Én nem írom azt, hogy „valami újságíró” írt egy nagyon buta bejegyzést (ez ugyanis eléggé lekezelő), hiszen van neve: Szily László. De ennél is nagyobb baj, hogy Szily úr olyasmiről tudósít, amiről nagyon kevéske tudása van. Aki megnézi a bejegyzéshez mellékelt képet, látja: violaszínű pileolus van a beszélő fején. A pileolus kicsiny, kerek sapka, amely épp a hajkoronát fedi el. A püspököké viola, a bíborosoké vörös, a pápáé fehér színű. Nem baj, ha valaki ezt nem tudja. Az viszont finoman szólva problémás, ha olyasvalaki tudósít katolikus eseményről, aki a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkezik, csupán a gúnyra fogékony. Pedig a „valami bíboros”-ként aposztrofált Marini érsek (és nem bíboros) úr szép beszédéből lehetett volna idézni néhány szót. Például ezt a részletet:
„Ezek az eucharisztikus napok, amelyeket itt, Budapesten átélhettünk, megmutatták az újdonságnak és a megtérésnek ezt az útját, hiszen Krisztus húsvéti titkának ünneplése nem csak a hívek szívét kell, hogy felvidámítsa, hanem meg kell érintenie a világot is, amelyben élünk és dolgozunk. Az üdvösség, amely az Eucharisztiából fakad, ezáltal eucharisztikus kultúrává válik.”
A mise végén fölcsendült a pápai himnusz, majd nemzeti himnuszunk. A szerző szerint „rágyújtott” a kórus. Ez is gúnyos megfogalmazás, a Himnuszról – amely, talán a szerző nem tudja, imádság, fohász az Istenhez; kevés ilyen himnusz van a világon – magyar ember így nem beszél.
A 444.hu hosszabb, még a zárómise előtt megjelent cikkben foglalkozott a pápalátogatással. Címe: Az ünneprontó pápa. Szerzője nem „valami újságíró”, hanem Sárosi Péter. Ebben a szövegben is van bőséges „orbánozás”, ami, ismervén annak a térfélnek a játékszabályait, nem meglepő. A szerző azt írja, a magyar kormányfő szándéka szerint „az Eucharisztikus Kongresszus, a pápalátogatással megkoronázva, jelenthetné a NER megkoronázását – Orbán megdicsőülését. Csak ne ez a fránya Ferenc lenne a pápa, aki belerondít a képbe.” Ezekkel a különös szavakkal indul a cikk, amelyben aztán a hazai katolikus püspökök is megkapják a magukét (ezt a részt az olvasót kímélve nem idézem). Sárosi úr szerint az általa vizionált megdicsőüléshez „csak annyi kéne, hogy egy XVI. Benedekhez hasonló reakciós pápa üljön Szent Péter trónján, aki az egész világ előtt szentesíti mindazt, amire Orbán oly büszke: Trón és Egyház feudális-teokratikus egységét, az iszlamofób és migránsellenes konspirációs teóriák által fűtött agresszív ideológiájával együtt.”
Nem idézem a szöveg többi részét, a színvonal ugyanilyen. A fönti szavakat is csak azért másoltam ide, hogy lássuk: a sztálinista évek sajtójának nyelve, „ízlésvilága” ma is eleven. Rákosi Mátyás uralma idején írtak ilyen hangnemben – akkor XII. Piusz pápa volt „reakciós”. A szerző bizonyára nem ismeri az emeritus pápa beszédeit, írásait, különben nem írt volna le ilyen méretes butaságot „Trón és Egyház” egységéről, aminek természetesen nyomát sem találjuk XVI. Benedek életművében. Szomorú, hogy ma ilyen szavak leírathatnak egy szélsőségesen egyházellenes hírportálon. Ami régen a Szabad Nép című sztálinista pártlap volt, az ma a 444.hu – internetes verzióban.
Háborogni persze nem szabad. Tudomásul kell venni, hogy a Rossz jelen van, működik. De hallgatni sem szabad: a Rosszat néven kell nevezni. Ahogy ezt a magyar katolicizmus nagyjai is tették. Zárásul álljanak itt Prohászka Ottokárnak az antikrisztiánus sajtóról írott találó szavai, amelyek több mint száz év elteltével is érvényesek:
„Mennyi brutalitás tombol e kabátos s nem analfabéta vadakban az ellenkező vélemények letörésére; mennyi türelmetlenség minden más ’hitnek” kigúnyolására! Pedig hát a legjobb esetben nekik is csak a „hitük” van, úgy hívják, hogy materializmus; ugyancsak szerény hit, melyben annyi világosság s eszményiség van, mint amennyi napsugár van a vakond szemében; de hát mindenkinek azt kell hinnie, mert? – mert az erőszak így parancsolja. S hozzá még azt kell vallani, hogy ez felvilágosodottság. /…/ Művelt ember, aki az embermegbecsülés miliőjében nőtt fel, ezt el sem képzelheti.”
Prohászka Ottokár: Kultúra és terror. Bp., 1918, 58. o.
