Vajon hányszor áldozhatunk naponta?

„A keresztény élet forrása és csúcsa” az eucharisztia, ami a hívek számára létfontosságú. De vajon milyen gyakorisággal áldozhatunk?

„Vegyétek és egyétek, ez az én testem”,

Mt 26, 26

olvashatjuk a Bibliában.

Jézus mindenkit meghív a szentáldozásra, arra, hogy befogadjuk az életet. A szentáldozás nem valami jutalom a jó viselkedésért, hanem „létfontosságú szükséglet”, emlékeztet jogosan Szent X. Piusz pápa. És ezen felül szükséges ahhoz, hogy erőt kapjunk „a szenvedélyek elfojtásához, a kisebb hibáktól való megtisztuláshoz és azoknak a súlyos hibáknak az elkerüléséhez, amelyeknek emberi gyarlóságunk ki van téve”.

A katolikusok kötelességei közé tartozik, hogy évente legalább egyszer, húsvétkor szentáldozáshoz járuljanak. De ha lehetséges szentáldozás nélkül is részt venni szentmisén, akkor vajon az is lehetséges, hogy egy nap többször áldozzunk? Az Egyház így válaszol erre az Egyházi Törvénykönyvben (917. kán.):

„Aki a szent Eucharisztiát már magához vette, ugyanazon a napon ismét megáldozhat, de csak olyan eucharisztikus ünneplés keretében, amelyen részt vesz.”

Egy hívő naponta tehát kétszer áldozhat, erre a korlátra emlékeztet a Vatikán 1984. júniusában kiadott feljegyzésében. Azok, akik életveszélyben vannak, szentmisén kívül is áldozhatnak újból (921.kán. § 2). Ezt hívja az egyház viatikumnak. (Szent útravaló, betegek kenete – A szerk.)

Az eucharisztia mindenekelőtt Krisztus áldozata, aki saját testét és vérét adja. A hívek a szentáldozásban magukba fogadják Jézust, merítenek a forrásból, hogy az élet kenyerével táplálják magukat, ami átformálja szívüket, hogy készek legyenek jót tenni.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: fr.aleteia.org