„Olyan boldog vagyok, hogy vendégül láthatlak titeket az asztalomnál” – Hamel atya utolsó vacsorája

Olvasóink bizonyára emlékeznek még rá, hogy 2016 júliusában Saint-Étienne-du-Rouvray-ban, ebben a francia kisvárosban két dzsihadista a templomban mise közben gyilkolta meg az idős Jacques Hamel atyát. Noha a rendőrség végzett a terroristákkal, a most február 14-én Párizsban megindult perben családjuk és környezetük tagjai állnak bíróság elé, akiket azzal gyanúsítanak, hogy tudtak terveikről és hozzájuk hasonló szélsőséges ideológiát követnek. A hite miatt megölt Hamel atya boldoggá avatási eljárása Ferenc pápa engedélye nyomán szinte azonnal megindult.

A kihallgatás során, február 17-én a Saint-Étienne-du-Rouvray ban történt merénylet perének tárgyalásán Roseline Hamel, Jacques Hamel atya nővére, beszámolt az utolsó együtt töltött órákról. Megrendítő vallomása világosan bemutatja Hamel atya egyszerűségét és kedvességét.

Roseline Hamel állva maradt a kihallgatás egész ideje alatt. A testvér, akinek tanúvallomására a per negyedik napján, február 17-én, csütörtökön délután került sor, saját szavaival kívánta előadni, hogy milyen ember volt fivére. „Jacques olyan ember volt, mint a többi, voltak kiválóságai és hibái. De egész élete során testvérként viselkedett mindenkivel szemben, akivel csak találkozott”, kezdte meg vallomását, szeretetteljes, gyengéd hangnemben. „Hallgatag ember volt, azt mondták rá, magának való, de nagyon figyelmes, jó meghallgató volt. Egyszerre figyelt a tekintetével és a fülével. Vigasztaló, megbékítő és türelmes volt”.

Rosaline hat családtagjával együtt érkezett 2016. július 25-én fivérének Saint-Étienne-du-Rouvray-ben lévő plébániájára, vakációra. „Ő türelmesen várt minket, mi kicsit késve érkeztünk.”, emlékezik. „Morgolódott és vagy öt percig szemünkre vetette a késést, majd megölelt minket és unokaöccseivel kezdett foglalkozni és friss vizet kínált nekünk.” Visszaemlékezett előzékenységéről, ugyanis az atya előtt érkezésük kitakarított. „Nem tudta elvégezni a bevásárlásokat, és azt mondta nekem, reméli, hogy majd feltaláljuk magunkat.”

Visszaemlékezett arra, hogy Hamel atya megszokta, hogy meglegyen a maga mozgástere, így gyakran legalább két napba tellett, amíg hozzászokott családja jelenlétéhez, hogy „hozzászokjon ahhoz, hogy elfoglalják az ő saját mozgásterét”, folytatta Rosaline. De ezen az estén egészen másként történt. Megterített és azt mondta nekünk: „Olyan boldog vagyok, hogy vendégül láthatlak titeket asztalomnál!” Ezzel nagy meglepetést szerzett családjának! „Hogy ezt mondja, kevesebb, mint két órával megérkezésünk után! Most pedig, hogy már tudjuk, hogy másnap mártíriumot szenvedett, ennek az együtt elköltött közös vacsorának az öröme emlékembe idézte, természetesen alázatosan és szerényen, Krisztus utolsó vacsoráját.”

Este 22 órakor váltak el. Másnap mindannyian hallották, hogy felkelt, de még ágyban maradtak. „Nem akartuk zavarni őt mise előtt, akartunk neki egy kis magányos időt hagyni”, folytatja Rosaline. „Azt gondoltuk, hogy mint rendesen, majd együtt kávézunk, amikor visszatér a miséjéről.” Hangját zokogás törte meg. „Mindent előkészített a reggelihez, a csészék az asztalon voltak, kikészítette a kenyeret…” Nem egészen egy órával később Jacques Hamel atyát meggyilkolták a templomában.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia