Útravaló évközi 2. hétre
„Abban az időben ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust.” (Jn 1,35)
Keresztelő János nem önmagát hirdeti, hanem mindig Jézusról tesz tanúságot. Életével és életében Jézusra mutat rá. Amikor a börtönben kételyek gyötrik, akkor is Jézushoz küldi tanítványait és általuk kérdezi meg Jézust: „te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” (Lk 7,19) A fenti szentírási rész is erre mutat rá: amikor az általa hirdetett Isten Báránya megjelenik, Keresztelő elengedi saját tanítványait.
Az elengedés nem könnyű. Szeretjük magunkénak tudni mindazt, amit elérünk. Szeretnénk kisajátítani azokat az embereket, akiket családtagként kaptunk vagy barátként megszereztünk. Mindaz, ami a miénk, valójában nem a miénk, csak egy időre kaptuk. Az élet sem a miénk. Mindent és mindenkit ajándékba kapunk egy időre. Loyolai Szent Ignác önfelajánló szavaival:
„Mindaz, amim van és ami vagyok, Te adtad, ingyen...”.
Gondolok arra, hogy ha annyi mindent kaptam ajándékba Tőle, akkor én is adjak Neki át és adjak vissza mindent és mindenkit? Egy imával meg tehetem, amelyet aztán rendszeresen megismétlek (és persze komolyan is gondolom!
Ez az átadás az egyetlen biztonság és bizonyosság. Az elmúlt évben is megtapasztalhattam, hogy amit biztosnak hittem, mind bizonytalan.
Át tudom adni magamat az új évben Neki?
Oda tudok másokat is vezetni Hozzá, ahogy Keresztelő János tette?
A többit Ő rendezi…
Áldott Hetet!
