Andreas Laun, a korábbi salzburgi segédpüspök nagyon személyes hangúnak ítélt könyvében az állatokhoz való viszonyunkat vizsgálta etikai és teológiai szempontból.
Az állatokat Ausztria szerte megáldják október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján.
A korábbi salzburgi segédpüspök, Andreas Laun meggyőződése szerint Isten az állatokat is szereti. A morálteológus a Kathpress hírügynökségnek adott interjújában beszélt erről az október 4-ei Állatok Világnapja alkalmából. A püspök kitért a tavaly októberben e címmel megjelent könyvére (Gott liebt auch die Tiere: Tiergeschichten eines Bischofs, Be&Be kiadó, 2019. 146 p.) is, melyben nem csak az állatokkal kapcsolatos etikai és teológiai kérdésekkel foglalkozik, hanem elsősorban a saját, püspökként megélt, állatokkal kapcsolatos történeteit írja le.
A Katolikus Egyház október 4-én világszerte megemlékezik Assisi Szent Ferencről, aki a környezetvédelem és az állatok védőszentje is. Ebből az alkalomból vasárnap a plébániákon sokfelé áldják meg az állatokat, például Bécsben a Stephansdom előtt 17 órakor a dóm plébánosa, Toni Faber, Klagenfurtban pedig a St. Hemma plébániatemplomnál 16 órakor, majd az August-Jaksch-Straßén 17 órakor Peter Allmaier plébános oszt állat-áldást.
Oldalunkon korábban már foglalkoztunk az állatok megáldásának kérdésével, és ismertettük egy amerikai pap homlokegyenest ellentétes álláspontját is:
Andreas Laun teológusként, de püspökként mindig is elkötelezett állatvédő volt. Már 1997-ben kezdeményezte, hogy a pápa az állatvédelemről adjon ki enciklikát, mivel, amint azt akkor a KathPressnek adott interjújában kijelentette: „éppen ideje, hogy a Katolikus Egyház bevesse az erkölcsi tekintélyét”, hogy „megszüntesse a lelkiismeret vakságát az állatok szenvedésével szemben”. Ebből Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában több dolog is megvalósulni látszik, ahogy az a három éve nyugdíjba vonult segédpüspök állatos könyvéből is kiderül. A könyvben így vall: „Szeretném, hogy a pápa egyszer kifejezetten az állatokról írjon, mert az nektek, állatoknak jó lenne.”
Állatszeretet és az állatok Mennyországa
Isten a zsidó-keresztény hit szerint „az állatok teremtője”, hiszen „Isten akarta, hogy legyenek állatok és akarta, hogy legyenek emberek”, ahol az állatok és az emberek a sok közös vonás mellett mégis csak különbözőek, idéz szerző a Szentírásból. Mivel Isten szereti az állatokat, gondoskodik is róluk: „az állatoknak csaknem joguk van zsákmányra és élelemre”. Szent Ferenc és más szentek élete a példája annak, hogy az állatokat lehet kedvelni, „de nem szabad olyan szeretettel fordulni az irányukba, mint ami csak az ember számára van fenntartva” – figyelmeztet könyvben a püspök, hogy az olvasót a helytelen állatszeretettől megóvja.
Günter Nenning, az azóta elhunyt újságíró egy cikkében „állatkedvelő püspöknek” nevezte Launt, aki nagyon személyesnek tartott könyvében kitér az állatok Mennyországának kérdésére is, amit a gyermekek gyakran tesznek fel. Hittanárként erre mindig azt válaszolta, hogy „amikor a Mennyországba érkezel, Isten bizonyára észreveszi, hogy a kedvenc állatod nélkül nem lehetsz igazán boldog, és megadja őt majd neked.”
A Szentírásban nincs világos válasz arra, hogy létezik-e az állatok számára Mennyország, de Laun szerint megvan arra a remény, hogy létezik, amint Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében olvashatjuk (Rom8,19-21). Ezt erősíti meg szerinte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű tanítása is, aminek végén ezt olvashatjuk: „Az örök élet közös ámulat lesz, amikor minden – ragyogóvá átalakult – teremtmény elfoglalja helyét, és lesz valamije, amit a végérvényesen felszabadított szegényeknek adhat.”
Forrás: kath.net
Fordította: Frick József
