Útravaló advent 4. hetére
Boldog vagy, mert hitted, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1,45)
Erzsébet mondja ki ezeket a szavakat, amikor Mária meglátogatja őt. Ezek a szavak az Istenre való ráhagyatkozás titkára világítanak rá. E titok megszületésének több akadálya is lehet. Kettőt nevezek meg:
- Amikor a karácsonyi várakozást összetévesztem az erőltetett készüléssel, és csak a felszínen készülök. Ha nagyon „rágyúrok” arra, hogy minden tökéletes legyen, akkor egészen biztosan nem születik meg a titok. Erőltetett imával, „beprogramált karácsonnyal”, csak a felszínen élve és túlköltekezve, nem születhet meg a titok. Azért nem, mert titok. De azért sem, mert erőltetett.
- A titok megjelenésének második akadálya az elvárás. Ha elvárásaim vannak, akkor már nem teszek meg mindent, ami szükséges a csodához. Ha úgy élem meg a várakozást, hogy nekem „jár az ünnep”, minden ajándékával együtt, akkor elmarad az ünnep. Ünnep ugyanis csak akkor van, ha újjászületik bennem a titok, a csoda. Az evangélista szerint Mária nem azért boldog, mert szült, hanem azért, mert hitt. A szülés is boldoggá teszi, de az a hit következménye. A hit pedig bizalom és ráhagyatkozás arra, aki akkor jön, amikor nem is gondolom.
Az akadályokat a félelem teremti meg bennem. A ráhagyatkozó lelkület is megszervezi a külső keretet, a szertartásokat, de csak egyszerűen és tisztán, túlzások és erőltetettség nélkül. Pontosan ezért van az, hogy az ünnep legtöbbször nem a napjára esik, hanem amikor eljön az ideje bennem. A hátralévő napokban szervezhetem úgy a külső kereteket, hogy belül születhessen újjá a csoda. Van bátorságom így tenni?
Áldott ünnepet kívánok!
