Urunk színeváltozása Jézus végtelen szeretetének fénye – Ferenc pápa Úrangyala imája
A vasárnap déli Úrangyala imára készített szövegében Ferenc pápa közelségéről biztosította a betegeket, emlékeztetve rá, hogy a megpróbáltatások sem akadályozhatnak meg minket az imában és abban, hogy a remény fénylő jelei, Krisztus fényének és békéjének hordozói legyünk.
A Szentatya megköszönte a gondos, odaadó ápolást, amelyben a kórház személyzete részesíti, és köszöntötte a gyermekeket, akik felkeresték a Gemelli-kórházat, hogy kifejezzék közelségüket. A pápa a hívek imáit kérte a szinodális egyházért, valamint a háborútól sújtott országok békéjéért.
hirdetés
Nagyböjt második vasárnapján az evangéliumi szakasz Jézus színeváltozásáról szól (Lk 9,28-36). Jézus, miután Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment egy hegy tetejére, mély imába merül, miközben ragyogó fény árad belőle. Ezáltal mutatja meg a tanítványoknak, hogy mi rejlik gesztusai mögött, amelyeket közöttük hajt végre: ez pedig nem más, mint végtelen szeretetének a fénye – fejtette ki tanításában Ferenc pápa Urunk színeváltozásának ünnepéről.
A pápa azért kívánta megosztani a hívekkel ezeket a gondolatait, mert most ő is a megpróbáltatások idejét éli és csatlakozik sok beteg fivéréhez és nővéréhez, akik, hozzá hasonlóan törékenyek. „Bár szervezetünk gyenge, semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy szeressünk, hogy imádkozzunk, hogy önmagunkat adjuk másoknak, hogy a remény fénylő jelei legyünk egymásnak a hitben” – írta beszédében a Szentatya, majd így folytatta:
„Mennyi fény ragyog ebben az értelemben a kórházakban és az egészségügyi intézményekben! Mennyi szerető gondoskodás világítja meg a szobákat, a folyosókat, az orvosi rendelőket, azokat a helyeket, ahol a legszerényebb szolgáltatásokat végzik! Ezért szeretnélek ma arra kérni titeket, hogy csatlakozzatok hozzám, és dicsőítsük az Urat, aki soha nem hagy el bennünket, és aki a fájdalom idején olyan embereket helyez mellénk, akik szeretetének egy sugarát tükrözik”.
Ferenc pápa mindenkinek megköszönte imáit és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik olyan odaadással ápolják őt. Tudja, hogy sok gyermek imádkozik érte, néhányan közülük a közelség jeleként ma eljöttek ide a „Gemelli”- kórházba. „Köszönöm nektek, drága gyermekek! A pápa szeret benneteket, és mindig várja, hogy találkozzon veletek” – fordult hozzájuk ezekkel a szavakkal a Szentatya.
Ferenc pápa nagyböjt második vasárnapján is kérte, hogy imádkozzunk továbbra is a háborútól sebzett országok, a meggyötört Ukrajna, Palesztina, Izrael, Libanon, Mianmar, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság békéjéért.
A pápa kérte imáinkat az egyházért is, amely arra hivatott, hogy a legutóbbi szinódusi közgyűlésen elfogadott megkülönböztetést konkrét döntésekben valósítsa meg. Köszönetet mondott a Szinódusi Főtitkárságának, amely a következő három évben elkíséri a helyi egyházakat ebben az elkötelezettségben.
Ferenc pápa végül a Szűzanyához fohászkodott az Úrangyala elimádkozására írt szövegében:
„Szűz Mária oltalmazzon bennünket és segítsen minket, hogy Őhozzá hasonlóan mi is Krisztus fényének és békéjének hordozói legyünk”.
Forrás: Vatican News
INRI,
Jézus szine-változása.
Lásd kivonulás könyve 34. Fejezezet: „29Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. 30Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni. 31De Mózes odahívta őket.“
Èrdekesség a szarvakkal ábra´zolt Mozes szobor Michelangelótól. A szarvakkal ábrázolt Mózes szövegfélreértésen alapul: a Kiv 34,29-34 Mózes sugárzó arcáról beszél, mely az Istennel való találkozástól ragyogott. Szt Jeromos bibliafordító Kr.U. 400-ban a qaran ‘ragyog’ szót qeren-nek, ‘szarv’-nak olvasta: „Cumque descenderet Moyses de mont Sinai, tenebat duas tabulas testimonii, et ingorabat quod cornuta esset facies sua ex consortio sermonis Domini” (34,29). Az eredetiben: „nem tudta, hogy ragyog az arca”, Jeromosnál: „nem tudta, hogy szarvak nőttek az arcán”.
Lásd Máte evangeliuma 17. Fejezezet: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” 5Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” 8Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.“
Èrdekeség, hogy Jézus arca is ragyogott, amikor Mózesel és Illéssel beszélt a földi valóságos ember Jézus. Mózes bátorította a valóságos ember Jézust a reá váró szenvedések elött. Söt feltárhatta neki ujfent a harmadnapi felt´madása titkát is egyedüli és elsöként az emberek között. Mert csodákat tettek már embrek az Isten szavára, de Jézus feltámdása nem egy ember általi csoda lett-volt. Ez a mennyei Jóteremtö-atya onnan-die iranyuló nem evilági, hanem külsö tette lett-volt.
Illés pedig azért jött a Tábor hegyre, mert a messiás eljövetele elött Ö fog eljönni…Lásd Malakiás könyve 3 fejezetét: „23Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 24Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.“ (Lk 1,17)
Mi is amikor a tekintetünket felelemeljük nem látunk mást csak egyedül a valóságos ember Jézust a Jóteremtö fiát Mirjamtól a zsidó hajadontól…Mert Istent még nem la´tta soha senki (a hangját már hallották ugyan) …
Lásd János apostol elsö levelét: „18A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. 19Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.“
Mi keresztény hívek nem félünk semmitöl és senkitöl. Mi emberek vagyunk az Isten Jókedve. Határtalan bizalommal adjunk neki hálát mindenért ami itt és most velünk megtörténik. Ujjong és táncol a lelkem megváltó Isteneben.
Lásd szent vagy uram 257-es éneket: Örvendezzünk, jertek, áhítatos lelkek, Istenünk oltáránál! Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk: Mi Urunk mireánk vár. Fiát adta értünk, őbenne remélünk, Főpapunk ő lett nékünk. Áldozatunk ő lett s érte, Uram, tőled Reméljük üdvösségünk. Szent, szent, szent az Isten, énekelje minden, Ég és föld imádjátok. Közeleg az égből, dicsőséges fényből, Szent neve legyen áldott!
Osli Mosolygos Madonna könyörögj érettünk.