Ukrajna – a Vatikán veszélyes vizeken
Mint minden diplomáciai nagyhatalom, a Szentszék is közbelép az ukrajnai háborúban, hogy megpróbálja megtalálni a béke felé vezető utat. Jean-Baptiste Noé, a “Vatikán geopolitikája” (PUF, 2015) című könyv szerzője a következőképpen magyarázza a vatikáni diplomáciát: a Szentszék pártatlan, nem semleges, és különbséget tesz a népek és az államok között. A politikai és vallási kérdések átfedései miatt azonban az orosz-ukrán konfliktus sajátos és egyedülálló.
Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusban a Szentszék a kezdetektől fogva tartotta magát ahhoz az állásponthoz, amelyet általában követ, ha háborúkról van szó: pártatlan, de nem semleges. Pártatlan, ami annyit tesz, hogy a Vatikán nem foglal állást: nem áll sem Kijev, sem Moszkva mellett. Ezzel szemben viszont nem semleges: úgy vesz részt a konfliktusban, hogy a béke és a háború igazságos rendezése mellett foglal állást. Ezt nyilvános állásfoglalásaival és a helyszínen történő közbelépésekkel mutatja ki. Az ilyen állásfoglalás különösen szembeszökő volt a nagypénteki keresztút során, ahol a tizenharmadik stációnál egy ukrán és egy orosz nő ment egymás mellett, kezükben tartva ugyanazt a keresztet (pártatlanság), felszólításképpen a harcok befejezésére és az igazságos és tartós béke megteremtésére (nincs semlegesség).
Az imádság diplomáciája
Ez a lépés rámutat a Szentszék egyik sajátosságára is: a hitre. A békét persze tárgyalásokkal és diplomáciával lehet elérni, de imával is: a természetfeletti eszközöknek és az emberi eszközöknek mindig együtt kell járniuk. A keresztút nem politikai akció, hanem spirituális. Éppúgy, mint a pápa által a békéért kért böjti nap, vagy ami még látványosabb, Ukrajna és Oroszország felajánlása Mária Szeplőtelen Szívének. Mindkét ország felajánlása megtörtént, a kérés és bizalom imájában, amelyet már XII. Pius és II. János Pál is elmondott. A Szentszék diplomáciájának ez a spirituális dimenziója túlságosan sok megfigyelő figyelmét elkerülte, akik a tisztán emberi logikánál ragadtak le. Minden pápa zarándoklatokkal, misékkel és imákkal kísérte diplomáciáját, a diplomáciáért felelős vatikáni emberek papok voltak, mielőtt diplomaták lettek volna. Ezáltal nyújtja a Szentszék a maga sajátosságát és egyediségét: az ima és a hit fegyverét. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor nem értjük a lényeget és a pápai diplomáciának a természetét.
Késélen egyensúlyozva
A természetfeletti eszközök mellett vannak emberi eszközök is. Először is, humanitáriusak: e téren a pápa két bíboros különmegbízottra támaszkodott, akik segítették a humanitárius szállítmányok eljuttatását a lengyel-ukrán határra, hogy így nyújtsanak segítséget a menekülteknek. Másodsorban, diplomáciaiak: ismételt békefelhívások, telefonbeszélgetések a moszkvai és kijevi pátriárkákkal, a vatikáni diplomácia aktivizálása a tárgyalási lehetőségek megtalálása érdekében. Vlagyimir Putyinnal hivatalosan semmilyen kapcsolatfelvétel nem történt.
A Szentszék mindeddig óvakodott attól, hogy elítélje Oroszországot és állást foglaljon Ukrajna mellett. Nem mintha jogosnak találná az inváziót, hiszen azt törvénytelennek tartja, és elítéli az Ukrajna elleni támadást. De mindig különbséget tesz a kormány és a nép, a nemzet és a döntéshozók között. Ha vannak felelősök a háborús bűnökért, akkor nem az orosz nép a felelős, hanem azok, akik elkövették ezeket a bűnöket. A Szentszék elutasítja azt a moralizálgató irányvonalat, amely minden oroszt felelőssé akar tenni a mészárlásokért. Ezért nem volt hajlandó elítélni például az orosz sportolókat vagy karmestereket. A Szentszék arról is meg van győződve, hogy egy problémát nem lehet az ellenfél sarokba szorításával megoldani, úgy, hogy elzárjuk az összes kiutat, a tárgyalások minden lehetőségét. Akármit is gondolunk Vlagyimir Putyinról, ha az ukrán terület egy részét ő ellenőrzi, tárgyalni kell vele. Az ellenfél megalázása és minden kapcsolat megszakítása sohasem jó dolog. A „találkozók diplomáciájának” és az irgalomnak ezt az irányvonalát követi hűségesen Ferenc pápa.
Messzebb látni, mint a jelen pillanat
Egy olyan háborúban, ahol minden finom árnyalatot eltöröltek, ahol mindenkit arra szólítanak fel, hogy válasszon magának egy tábort, és legyen teljesen az egyik oldal mellett és totálisan a másik oldal ellen, nehéz ezen a késélen egyensúlyozni. Még inkább így van ez az ukrán konfliktus esetében, ahol a helyzetet tovább bonyolítja a Moszkvához vagy Kijevhez kötődő ortodoxok és a Rómához hű görög katolikusok közötti vallási kérdés. A római keresztúti kezdeményezést határozottan elítélte mind az ukrán kormány a szentszéki nagyköveten keresztül, mind pedig a vallási hatóságok. Úgy vélték, hogy egy orosz és egy ukrán nő egymás mellé állítása egy szintre helyezi az orosz agresszort és az ukrán megtámadottat, és tagadja Oroszország felelősségét. Aminek tehát egyetemesen az imádság és a testvériség pillanatának kellett volna lennie, az éppen a széthúzás és az elkülönülés oka lett.
Ferenc pápa azonban hű önmagához, amikor elutasítja, hogy falakat húzzanak fel és a világháborút „darabonként” vívják meg. A szentszéki diplomácia munkája magában foglalja a háború utáni időszak újjáépítésének, Ukrajna és Európa újjáépítésének előkészítését is. Ennek pedig egy igazságos békén, megbékélésen és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán kell alapulnia. Ezeket a szavakat nem feltétlenül lehet meghallani háborús időszakokban, de a Szentszék azért sorolja őket, hogy elkerüljön egy olyan felfegyverkezett békét, amely csak új háborúk előszobája lehet.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia