Udvardy György érsek: Ferenc pápa elismerte Bódi Mária Magdolna vértanúságáról szóló dekrétumot

Az alábbiakban Udvardy György érsek levelét olvashatják:

Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy Ferenc pápa 2024. május 23-án a Bódi Mária Magdolna vértanúságáról szóló dekrétumot aláírásával elismerte.

Ez azt jelenti, hogy az Egyház az oltárra emeli és a boldogok sorában fogja tisztelni Bódi Mária Magdolnát, aki tisztaságával, szolgáló szeretetével és alázatosságával munkálkodott embertársainak testi és lelki gazdagodásában. A történelem egyik legvérzivatarosabb időszakában életének fő célja volt a lelkek vezetése Krisztushoz.

Ezentúl tehát hivatalosan is vértanúnak nevezhetjük őt.

Az 1945-ben elindult kanonizáció, a több évtized imádság és munka után különös kegyelem és ajándék számunkra Ferenc pápa elismerése. Ezért hálás köszönetet mondunk Szentatyánknak és tovább folytatjuk imádságunkat, melyben kérjük Bódi Mária Magdolna közbenjárását.
Külön ajándék a Veszprémi Főegyházmegye számára, hogy a pápai elismerés Mindszenty József – aki elindította Magdi boldoggá avatási eljárását – veszprémi püspök kinevezésének 80. évfordulója évében történt.

Veszprém, 2024. május 23. A mi Urunk Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén

Dr. Udvardy György
veszprémi érsek

---

Bodi Mária Magdolna életrajzi áttekintése

Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. A szülők nem köthettek házasságot, így Bódi Magdolna „törvénytelen”, házasságon kívül született gyermek volt, két testvérével együtt. Szülei nem kaptak, így nem is tudtak vallásos nevelést adni.

Magdi ennek ellenére elsőáldozó lett, ami után Jézus iránti elkötelezettsége fokozódott. Szeretett olvasni, ezért folyamatosan kért és kapott kölcsön könyveket a plébániától, így komoly teológiai tudásra tett szert. Tizenhét esztendős volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Szerzetes szeretett volna lenni, de ebben egyházjogilag törvénytelen származása akadályt jelentett.

A második világháború idején a nők sorsáról aggasztó híreket hallott, ezért tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát.

A szovjet csapatok 1945. március 23-án érkeztek Litérre. Az asszonyok az óvóhely lejáratában tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona odament. Egyikük a bunkerban megtámadta a társait védelmező Magdit. A lány ellenállt, és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette: „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.” Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyoma. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta.

Halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek, és életük végéig vallásosan éltek.