Hogyan kell helyesen tartani a vécékefét?

Mit tapasztalt Teréz anya és Luccai Szent Zita takarítás, mosás és portörlés közben?

Már régóta tetszik nekem ez a szó: “házvezetőnő”. Sok mindent tartalmaz abból, ami ahhoz kell, hogy otthon érezzük magunkat. Tisztaságot, rendet, szépséget. Naponta több száz különféle dolgot kell megcsinálnunk ahhoz, hogy a környezetünket rendben, takarosan és tisztán tartsuk. De mi van, ha nem megy, mert nincs rá elég időnk, túl sok minden van a listán, vagy mert egyszerűen nem szeretünk takarítani, mosni, port törölni?

Nemrégiben rábukkantam egy középkori szentre, aki szintén ismerte ezeket a kihívásokat, és ezek mentén alakította ki saját lelkiségét. Luccai Szent Zitáról van szó (1212-1271), a cselédlányról, aki Monsagratiban (Pescaglia egyik városrészében) született, és akit 1696-ban avattak szentté.

Zita mindig küzdött azzal, hogy túl sokat vártak el tőle a munkája során, és imádkozott, hogy Isten segítsen rajta. 12 éves volt, amikor dolgozni kezdett a Luccában élő gazdag Fatinelli családnál, amely selyemkereskedelemből élt. Rosszul bántak Zitával, akinek a legszennyesebb és legmegerőltetőbb munkákat kellett végeznie.

Amikor már alig győzte a munkát, röviden imádkozott, és a munkáját tudatosan Istenért végezte, nem pedig azért, hogy az embereknek tetszésére legyen – tudjuk meg tőle magától. Emellett minden nap misére járt a San Frediano templomba, amely csak pár lépésre volt Fatinelliék bejárati ajtajától. Amikor munkaideje alatt volt egy kis ideje, a padlás egyik sarkába osont, hogy ott imádkozzon.

Zitáról a következő csodás történetet mesélik. Miután egyszer betette sülni a kenyereket a sütőbe, felszaladt a padlásra, ahol szívesen imádkozott a csöndben. Teljesen megfeledkezett az időről. Visszarohant a konyhába, és arra számított, hogy a kenyerek mind elégtek. De a csípős füsttel teli konyha képe helyett csodálatosan illatozó kenyerek várták az asztalon – mintha angyalok végezték volna el az ő munkáját, amíg ő Istennel beszélgetett.

Amikor Zita túl fáradtnak és kimerültnek érezte magát egy-egy újabb ablak megtisztításához, azt képzelte maga elé, hogy Isten házát kell kitakarítania. Ez tükrözi azt a hozzáállását, hogy mindent Istenért tett. Idővel a Fatinelli család is rájött, hogy Zita szent életet él. Megbízták őt más feladatokkal is. Zita 48 évig szolgálta a Fatinelli családot, mielőtt 60 éves korában meghalt. Szolgálata még ma is inspiráló: ha egy kicsit utánanézünk, számos olyan takarító céget találunk, amelyek Szent Zitára hivatkoznak, mint például a “Saint Zita Cleaners” nevű cég.

Kalkuttai Szent Teréz anya számára is sokkal több volt a takarítás, mint csupán fárasztó kötelesség. Kalkuttában hihetetlenül nagy volt a piszok, ezért a takarítás a nővérek mindennapjainak része volt, írja a “Teréz anya – A csodálatos történetek” című könyvében Monsignore Fr. Leo Maasburg, aki hosszú éveken át élt a szent mellett.

“Nemcsak a saját házukat takarították, hanem a legszegényebbek otthonait is, amikor meglátogatták őket. Amikor egy-egy takarítás után hazajöttek, először a saját szárijukat kellett kimosniuk. Ez a sok piszok világosan megmutatta, hogy a takarítás a Szentlélek munkája is lehet, hiszen fenntartja az életet. Ha egy olyan városban, mint Kalkutta, nem takarítanak, az élet meghal.”

Maasburg atya következtetése a következő: “Minden, ami fenntartja az életet, a Szentlélektől származik. Így találkozunk a mindennapi életben a takarítás során a Szentlélekkel!” Erről mesél a következő történet is. Egyszer egy elegánsan öltözött férfi jött a kalkuttai haldoklók otthonába, és beszélni akart Teréz anyával. A nővérek elmagyarázták, hogy ő hátrébb éppen a vécéket takarítja.

Maasburg elmondja, hogy amikor a férfi Teréz anya előtt állt, a következő történt: “Teréz anya meglátta, hogy bejött, nyilván azt hitte, hogy önkéntes, és azonnal elmagyarázta neki, hogyan kell helyesen fogni a WC-kefét, és hogyan kell itt mindent megtisztítani úgy, hogy közben a vízzel is takarékoskodjanak. Aztán átadta neki a kefét, és otthagyta állva.

Tizenöt perc múlva a férfi kijött a helyiségből, egyenesen Teréz anyához lépett, és azt kérdezte: „Beszélhetnék önnel?” – „Hát persze, szívesen!” – válaszolta Teréz anya. A férfi elővett egy borítékot a zsebéből, és így szólt: „Teréz anya, a légitársaság igazgatója vagyok, és itt vannak a repülőjegyei. Csak azért jöttem, hogy odaadjam őket.” Később a légitársaság igazgatója újra és újra elmesélte, hogy ez volt élete legfontosabb 20 perce, és soha nem tapasztalt még akkora örömöt, mint azon a napon.

Gyakran említik azt is, hogy Teréz anya szívesen takarított vécéket, amikor repülőn utazott. Egyszer egy nővér megfigyelte ezt, és megkérdezte Teréz anyát, hogy mi az oka annak, hogy többször is kiment a vécére. A rövid válasz így hangzott: “Ördögűzés”.

“Úgy tűnik, mintha épp a vécé tisztításában találta volna meg a gyógyírt az arrogancia minden formájára” – írja Fr. Leo Maasburg. A következő idézetet is Teréz anyának tulajdonítják: “Mosd el a tányért, de nem azért, mert piszkos, vagy mert muszáj elmosnod, hanem mert szereted azt az embert, aki legközelebb használni fogja”.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: kath.net