Techno zene és buli. A székesegyházban?! – VIDEÓ
A gregoriántól az elektrozenéig – egy bazilika életútja
Metz (ejtsd: Messz) Moselle megye székhelye Lotaringiában, Franciaország északkeleti részén. Kétezer éves város, már a kelták által lakott település, a Karolingok alatt már püspöki székhely, fontos kereskedelmi és pénzügyi központ volt. Mára több mint 100.00 lakossal Strasbourg és Reims után a harmadik legnagyobb város ebben a régióban.
Jártunk mi már errefelé, amikor 917-ben, 926-ban, 937-ben a kalandozó magyarok átkeltek a Rajnán és benyomultak Lotaringiába. 954-ben, az utolsó nagy sikeres nyugati hadjárat idején pedig éppen a lotaringiai herceg hívására érkeztek ide I. Ottó német király ellen, aki aztán egy évre rá Augsburgnál olyan döntő vereséget mért a magyar seregre…
A lovas magyarok nyilaitól rettegett Európa, de itt Metzben bizony már száz évvel korábban, a 9. században létezett egy szerény katolikus kápolna, amelynek a bortermelők által tisztelt Zaragozai Szent Vince lett a védőszentje, hiszen a környéken virágzott a szőlőtermelés. A 9. század végén a kápolna helyén impozáns bencés apátságot alapított I. Thierry püspök. Idehozatta Szent Vince és Szent Lucia ereklyéit, s az apátság hamarosan a germán és észak-európai vidékeken is hírneves zarándokhellyé vált, amely az oktató szerzetesek munkájára támaszkodva iskolákat is fenntartott.
Az épület újraépítését Warin apát határozta el 1248-ban. A Champagne-i gótika stílusában történő rekonstrukció több mint 100 évig tartott, és a gyönyörű, kéttornyú templomot 1376-ban szentelték fel.
1785-1786-ban a templomot lefoglalták: ezentúl szénaraktár lett belőle. Ennek ellenére az istentiszteletek tovább folytak. A francia forradalom idején aztán használaton kívül helyezték, gazdag berendezését széthordták, a szerzeteseket elkergették. Raktárként, katonai műhelyként és börtönként hasznosították, végül pedig beteg lovak ispotályát rendezték be benne.
A 19. században a templom ismét gyakorolhatta küldetését, a szerzetesi épületrészeket pedig iskolává alakították át. A Fabert gimnázium máig itt működik. A templom viszont megőrizte eredeti szakrális hivatását. 1866-ban felújították, majd 1933-ban XI. Pius pápától megkapta a bazilika címet.
Gyönyörű, ugye? Nosza, keljünk útra, mondjunk el benne egy imát! Hogyan? Hogy már nem lehet?? Nem bizony, mert az 1980-as években használaton kívül helyezték, és az év hat hónapjában ugyan látogatható maradt a turisták számára, de miséket már nem tartottak benne. Aztán 2012 májusában a templomot deszakralizálták, azaz … vajon milyen szó fejezi ki a „felszentelték” ellentétét? Megfosztották szentségétől? Immár végérvényesen nem templom, hanem rendezvényterem: kiállításokat, koncerteket és mindenféle előadásokat fogad.
A „mindenféle előadások” közül érdemes egyet kiemelnünk. Igaz, lassan már nem is számít Franciaországban ritkaságnak az efféle esemény. 2016 márciusában, Húsvét vasárnapján itt tartották az Elektronikus Metz elnevezésű elektrozenei fesztivált.
Igen, ahogyan az újságíró fogalmazott, „ezen a húsvéti vasárnapon a diszkzsokék helyettesítették a papot, amikor lemezeiket a Szent Vince Bazilika oltárján feltették a lemezjátszóra.” Remegtek az üvegablakok, dübörgött a kórusról az elektrozene, a szervező egyenesen varázslatosnak nevezte a helyszínt, édesanyja pedig, aki szintén eljött táncolni, lelkesen a hagyomány és a modernitás keveredéseként írta le a bulit, ahol feltámadhat az a helyszín, ahol már nincs élet.
Voltak azért olyanok is, akiknek felborzolódtak az idegeik. „Azért mégis levehették volna a Krisztus-szobrot” – morogta egy járókelő. Az épület megtekintését rendszeresen megszervező Szent Vince Bazilika Baráti Kör alelnöke pedig így fogalmazott: „Én személy szerint nem szeretem annyira ezt a zenét. Az jó dolog, ha megnyitjuk a templomot a művészetek és a kultúra előtt, de nem szabad benne akármit csinálni.”
És mit láthatunk a rendezvényről beszámoló videofelvételen? 30-40 fiatal rázza magát, iszogat, ugrál, hadonászik, esetleg leül a kereszthajóban levő ócska piros fotelekbe, szemben a büfével. Nekem a bejárati boltív alatt elhelyezett Toi Toi bódék tetszettek a legjobban…
A rendezvényhez persze számos komment érkezett. Volt, aki francia Szodomának nevezte az eseményt, amely Isten bosszújáért kiált. Mások nem gondolják, hogy ez a zene istenkáromlás lenne. Örülnek, hogy a templom végre jó valamire. Volt, aki röviden annyit írt: Lám, Isten a DJ. És volt, aki feltette az elgondolkodtató kérdést: vajon miért ürülnek ki a franciaországi templomok, miért nem gyakorolják vallásukat az emberek. A kommentelők azonban erre nem tudtak választ adni.
