Talán Ön is szenved az akédiától?

„Unalom, lanyhaság, levertség. Minden halott, s nem csupán az érzékek, hanem az akarat szintjén is. Elveszítjük akaratunkat, lendületünket, még az Isten utáni vágyat is. Úgy tűnik, az életnek nincs tovább értelme, nincs mit remélni, egész életünk szomorú és halálosan unalmas.”

Így defininálja Wilfrid Stinissen kármelita atya az akédia nevű lelki betegséget. Jean-Charles Nault bencés teológus, (a csodaszép franciaországi Szent Wandrille apátság apátja) aki könyvet is írt róla, korunk nyomasztó sötétségeként beszél róla. Összetett sötétség ez, amelyben benne van az akarat hiánya, a reménytelenség, a lustaság, a levertség, a fásultság, az örömtelenség, a közöny, az üdvösségbe vetett remény elvesztése.

Az akédiáról elsőként Evagriosz Pontikosz (345–399) szerzetes adott leírást és átfogó tanítást. Szégyenkezve be kell vallanom, eddig még életemben nem hallottam az ő nevét, és talán Önök közül sem sokan ismerik. Nem csoda, hiszen időben és térben is távolra kell nyúlnunk: a 4. században élt a Nílus környéki sivatagban, és kéziratok másolásával tartotta fenn magát. Amikor tehát az Aleteián egy érdekes írásra bukkantam az akédiáról, amely mindjárt a címében a 4. századba küldött vissza, hogy Evagriosz tanácsait kövessem, bizony utána kellett néznem, kiről és miről is van szó.

Evagriosz a keresztény aszkétikus gondolkodás első nagy rendszerezője, akit kiváló pszichológusként is elismernek. Különösen sokat foglalkoztatta őt a fásultság, az életuntság, ami a depresszió egyik formája.

Evagriosz a léleknek ezt a veszélyes betegségét azon nyolc rossz gondolat közé sorolta be, amelyek alattomosan megzavarják a keresztény ember lelki életét. (Ez a nyolc ellenség, éspedig a falánkság, a bujaság vagy paráznaság, a fösvénység vagy nyereségvágy, a szomorúság, a harag, az akédia, a hiú dicsőség és a gőg szolgált aztán alapul Nagy Szent Gergely pápának a hét főbűn megjelöléséhez.)

Nem valami egyszerű restség, lustaság, ahogyan talán gondolnánk, sokkal inkább az örömöt kiölő fásultság, apátia, amikor mindenre csak legyintünk. Pontosan az ellentéte annak, amit Urunk elvár egy hívő embertől, aki – Ferenc pápa megfogalmazása szerint

„élje örömmel az életét, akármilyen legyen is az, és ne legyen életunt, mert az megbénítja őt”.

Az életuntság tünetei Evagriosz felsorolásában a következők lehetnek:

• Túlzott, bénító, szinte őrjítő félelem minden akadálytól.
• Idegenkedés mindentől, ami erőfeszítést igényel.
• Nehézségek a rendnek és a szabályoknak a betartásában, a kitartás hiánya az elkezdett tevékenység befejezésében. Ellenérzés a rendet betartó, lendületes emberekkel szemben.
• A kísértéseknek való ellenállás nehézségei.
• A kíváncsiság kialszik, a szórakozás öröme eltűnik.
• Nyugtalankodás egészségi állapotunk miatt, ami szinte rögeszmévé válik.
• A rossz közérzet vagy betegség külső okának hitt, addig élvezettel végzett munka megutálása. A munka elviselhetetlen teher lesz, a kollégák kellemetlenek, a reggeli felkelés nehéz.
• Rögeszmés rágódás az elszenvedett igazságtalanságok felett, akár valósak voltak, akár nem.
• Bűnbakkeresés, csalódás, „engem nem szeret senki, én nem érek semmit…”
• Hiperaktivitás a nyugtalanság leküzdésére.

Mindezen tünetek enyhítésére Evagriosz azt javasolja, mindig döntsük el, valójában mit miért cselekszünk. Önző célokat követünk-e, csak a saját egoizmusunkat szolgáljuk, csak magunkat szeretjük? Tudnunk kell, hogy az önzés hosszú távon reményvesztéshez, kétségekhez vezet. Fejlesszük türelmünket és az ellenállásra, a kitartásra való képességünket. Kapaszkodjunk bele valamibe, ne meneküljünk, vállaljuk fel a helyzetet, amelyben élünk, ne változtassunk mindig mindenen, építsük belső, lelki stabilitásunkat. És nem utolsó sorban: imádkozzunk. Egyszerű szavakkal, nyugodt csöndben forduljunk Istenhez, és kérjük segítségét, hogy megtaláljuk a békét és a megnyugvást.

Nagyon érdemes elgondolkodnunk egy kínai bölcsességen, amelyet Szenthelyi-Molnár István katolikus pap idéz az „Emberek! Az élet szép” című könyvében:

„Azt nem kerülheted el, hogy a fájdalom madara fejed felett el ne repüljön, de azt megakadályozhatod, hogy fészket rakjon a hajadban.”

Ferenc pápa a gyakorlatban is meg akar mindenkit tanítani az életörömre. Otthonának ajtajára kitett egy feliratot: „PANASZKODNI TILOS!” A táblát Salvo Noè író, pszichológus és pszichoterapeuta adta a Szentatyának még 2017-ben. Kézenfekvő ajándék egy olyan pápának, aki a keresztényeket mindig arra szólítja fel, hogy fogadják el az életet olyannak, amilyen, haladjanak örömmel és zokszó nélkül az utukon. Az Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdítás szerzője számos alkalommal kérte a keresztényeket, hagyják abba a siránkozást, az áldozattá válást.

„Meg akarsz gyógyulni? Boldog akarsz lenni? Jobbítani akarsz az életeden? Akkor kelj fel, fogd az ágyadat és menj!”

– sürget bennünket Ferenc pápa.