Szinódusi Út Németországban – a frankfurti közgyűlés szavazásai és visszhangja
Mint tudható, a németországi Szinódusi Út utolsó közgyűlésén a múlt héten Frankfurtban 10 szöveggel foglalkoztak: egy általános bevezetővel, egy, „A papi lét ma” címet viselő teológiai alapszöveggel és nyolc ún. „akciószöveggel”. Ezek közül, egy kivétellel, mindegyiket nagyon magas arányban, gyakran 90% fölött szavazták meg és fogadták el. Csak nagyon kevés püspök – Voderholzer, Schwaderlapp és Wörner – szavazott következetesen “nemmel” a vitatott szövegekre. Mindazonáltal, akárcsak 2022 szeptemberében, most is volt egy olyan püspöki mag, amely szkeptikus maradt, vagy egyenesen elutasította a Szinódusi Út követeléseit.
„Ne legyetek új ’Lutherek’!” – könyörgött néhány aktivista a valódi parlamentté alakult impozáns épület bejáratánál. „A forradalmi viharral szemben azonban az ellentétes hangok alig voltak hallhatóak” – írja a Famille Chrétienne, amely úgy látja, a Szinódusi Út kicsúszott Róma ellenőrzése alól. A püspökök egynegyede tehetetlenül próbálta megakadályozni a szövegek elfogadását, de a több mint 200 résztvevős közgyűlésen ez gyakran még a szavazatok 10%-ára sem volt elegendő.
Az egyetlen el nem fogadott akciószöveg a német egyházat felügyelő állandó szinodális tanács felállítására vonatkozott. A kérdéssel egy, a közgyűlésen létrehozott „szinodális bizottság” fog tovább foglalkozni. Róma egyértelműen állást foglalt ezzel a javaslattal szemben, mivel az – a világiakkal közösen hozandó döntések miatt – megnyirbálná a püspökök hatalmát és felelősségét.
Az elfogadott dokumentumok a következők:
„Papi nőtlenség – megerősítés és nyitás”
A Szinódusi Út azt kéri a pápától, hogy vizsgálja felül a papi felszentelés és a kötelező nőtlenség kapcsolatának kérdését, illetve azt, hogy milyen helyet kaphatnak a nősülés miatt laicizált korábbi papok. A pápának már most meg kellene engednie „a viri probati felszentelését”, ahogyan az állandó diakónusok esetében is lehetséges. Továbbá a közgyűlés arra kéri a Szentatyát, hogy amikor a cölibátusi ígéret alóli általános felmentés megtörténik, azt is vizsgálja meg, hogy lehetséges-e a már felszentelt papok számára is ez a felmentés anélkül, hogy le kellene mondaniuk a papság gyakorlásáról”. (5 nem szavazat, 11 tartózkodás a püspökök részéről.)
„Az evangélium hirdetése világiak által az igehirdetésben és a szentségek kiszolgáltatásában”
Ez az akciószöveg azt szorgalmazza, hogy a világiak kiszolgáltathassák a keresztség és a betegek szentségét, és segédkezhessenek a házasságkötéseknél is. Az eredetileg benyújtott szöveg még a világiak által végezhető gyóntatásra is kiterjedt, de ezt a pontot a püspökök megvétózták. Az akciószöveg másik fontos eleme, hogy a világiak – férfiak és nők egyaránt – a szentmise celebrálása során homíliát mondhassanak. Mindehhez a világiaknak megfelelő képzésben kell előtte részt venniük. (6 nem szavazat, 6 tartózkodás.)

„Egymást szerető párok megáldásának celebrálása”
Az akciószöveg az azonos nemű, továbbá az elvált, majd új polgári házasságot kötött párok megáldására ad felhatalmazást. A határozat tesztelésére három év próbaidőt terveztek be, de az áldások megkezdődhetnek, mihelyt a Német Püspöki Konferencia (DBK) meghatározza az áldás imádságának a szövegét. A DBK bejelentette, hogy ebben a flamand püspökök által bevezetett imaszövegre fog támaszkodni. (9 nem szavazat, 11 tartózkodás.)
„A nemi sokszínűség kezelése”
A Szinódusi Út a nemi sokszínűség, a transzszexuális és interszexuális személyek jobb befogadására kéri a pápát. Felhatalmazza a német katolikusokat arra, hogy az „egyéb” megjelölést válasszák a keresztelési anyakönyvekben, és ugyanitt utólagosan megváltoztathassák a nemüket. Rögzíti, hogy „az egyházi felszentelt hivatalokhoz és a lelkipásztori hivatásokhoz való hozzáférést nem szabad általánosságban elzárni az interszexuális és transzgender megkeresztelt és bérmálkozott személyek elől, hanem azt minden egyes esetet külön kell vizsgálni.” (7 nem szavazat, 13 tartózkodás.)
„Nők a felszentelt szolgálatokban – perspektívák a világegyházon belüli párbeszédhez”
Az akciószöveg felszólít arra, hogy a nők legalább a diakonátushoz férjenek hozzá, de a papság nők előtti megnyitását is „kritikai vizsgálatnak kell alávetni”. (10 nem szavazat, 6 tartózkodás.)
Két további akciószöveget, amely a nőkkel szembeni visszaéléseket és az erőszakos szexuális cselekedetek megelőzését és kezelését célozza, a résztvevők 100%-os támogatással fogadtak el.
Egy német dogmatikus véleménye
A Szinódusi Út reformjainak szükségességéről beszélt mély meggyőződéssel az Erfurtban oktató Julia Knop, neves dogmatikus, aki azzal vádolta II. János Pált és XVI. Benedeket, hogy pápaként „hatalmas mértékben kiélezték az egyházban a klerikalizmust, a centralizmust, a nőgyűlöletet és a homofóbiát. Tekintettel az egyház egészének a visszafejlődésére, most örülni kell, ha az egyház 2023-ban visszatér az 1970-es évek állapotaihoz. Az akkori követelések azonban „ma már nem elegendőek, hanem még inkább láthatóvá teszik, hogy milyen nagy a fejlődési elmaradás, mennyire szükség van a reformokra” – mondta.
Knop a püspököket vádolta azzal, hogy „azon a neuralgikus ponton, ahol a gyógyulás valóban elkezdődhetne, elutasították a Szinódusi Utat. Nem hagyják, hogy bármi is történjen a hatalmukkal. A konfliktusok a Szinódusi Úton mindig akkor jelentkeztek, amikor a püspökök szerepéről volt szó: tanítói tekintélyükről, vezetői tekintélyükről, blokkoló kisebbségükről, Rómának való engedelmességükről. Most azonban a Szinódusi Út gyakorlatilag megfordította az egyházban való részvétel elvét. A püspököknek részt kell venniük a teológiai vitákban, érvelniük kell, és többé már nem csak dekrétumokat hozhatnak” – nyilatkozta.

Az osztrák megfigyelő másra számított
Az Osztrák Püspöki Konferencia megbízottja, Raphaela Pallin, aki hivatalos megfigyelőként vett részt a Szinódusi Út közgyűlésén, az esemény végén azt nyilatkozta, hogy az alapvető kérdésekben való eltérés nagyobb volt, mint amire számított. „Nyilvánvalóan erős volt a politikai akarat, hogy bizonyos vitatott kérdéseket ‘átnyomjanak’ – és ez időnként nagy feszültséget okozott. A szövegek el nem fogadása ’kudarcnak’ számított, annak minden érzelmi következményével együtt.”
Pallin bírálta a Szinódusi Út elnökségét (Georg Bätzing püspök és Franz-Josef Bode püspök a DBK részéről, valamint Irme Stetter-Karp és Thomas Söding a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) részéről), amely nagyon erős hatásköröket gyakorolt a tervezés és a végrehajtás során. Megdöbbent azon, hogy milyen kevéssé vették figyelembe más részegyházak kritikai észrevételeit, vagy akár át is értelmezték azokat. „Legalábbis a Rómából érkező többszöri beavatkozás fényében elvártam volna komoly elfogadásukat” – mondta Pallin, aki így zárta nyilatkozatát: „Hogy az itt kidolgozott álláspontok szolgálhatják-e, hogyan és hol a keresztény élet virágzását az egyházban, azt a jövő fogja megmondani.”
A Szinódusi Út jövője …
… Németországban
Ez elsősorban maguktól a német püspököktől függ. Legtöbbjük világosan jelezte, hogy a dokumentumokat útmutatóként kezelik az elkövetkező évekre. Bätzing püspök a közgyűlés végén tartott sajtótájékoztatón elmondta, nem érti a kisszámú ellenkezők motivációját. „De hát mit veszünk el önöktől a határozatokkal?” – tette fel a kérdést, majd így folytatta: „Kérem, nyugodtan éljék meg azt, ami fontos önöknek, mi ezt a szabadságot nem vesszük el önöktől. … Azt hiszem, mindenhol vannak olyan emberek az egyházmegyénk és az ország plébániáin, akiknek különféle okokból nehézséget okoznak a döntések, akik valami mást akarnak. Én azt mondom, hogy ezek gyakran inkább pszichológiai, mint valódi teológiai vagy vallási okok. Tehát mennyire vagyok biztos a hitemben? Mekkora biztonságra van szükségem? Mekkora a mozgáskészségem? Mennyire vagyok szabad?”
A Német Katolikusok Központi Bizottságának egyik tagja azért küldött egy figyelmeztetést, mondván, hogy néhány egyházmegye, például Köln vagy Regensburg, ugyan ellenszegülhet, de most „elmehetünk hozzájuk, és megmutathatjuk nekik, hogy itt azért határozatok születtek.”
A kérdésre, hogy „Mit veszünk el Önöktől a döntéseinkkel?”, Rainer Maria Woelki bíboros egyszerűen így válaszolt: „A pápával való közösséget és az egyház hitbeli orientációját, amely segíteni akarja, hogy mindannyiunk élete sikerüljön”. Legnagyobb kívánsága, hangsúlyozta Woelki, hogy „mi itt Németországban továbbra is egységben legyünk a pápával és az egyetemes egyházzal”.
… Rómában
A Szinódusi Út közismerten sok aggodalmat keltett Rómában az utóbbi hónapokban. Bätzing püspök megerősítette, hogy találkozót kért a Szentszéken, hogy ismertethesse az utolsó közgyűlés eredményeit. A Kúria levele megtette a hatását: pillanatnyilag nem hozták létre az állandó szinodális tanácsot, más határozatok viszont kiválthatják Róma negatív reakcióit. Bätzing püspök bizakodó: ő a Szentlélek inspiráló hatását látja a Szinódusi Út működésében, és úgy véli, Ferenc pápa nyitott a kéréseikre, és meghallgatja azokat.
… és az egyetemes Egyház jövőjére nézve
A Szinodalitásról szóló egyetemes Szinódus, úgy tűnik, tágra nyitja a kapukat a német folyamat előtt. A német képviselők már a kontinentális szakasz prágai ülésén igen elégedettek voltak a fogadtatással és a „szövetségesi hálózat” fontosságáról beszéltek. Úgy látják, melléjük áll Belgium, Svájc, az Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Portugália, Latin-Amerika és Ausztrália is. „Ezeknek a kapcsolatoknak a megerősítésén dolgozunk” – erősítette meg a Német Katolikus Központi Bizottságának elnöke, Irme Stetter-Karp, utalva arra, hogy a közeli hetekben már számos meghívást szétküldenek.

Parolin államtitkár véleménye
Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár március 13-án egy római konferencia keretében kijelentette, hogy a német katolikusok olyan döntéseket hagytak jóvá, amelyek eltérnek az Egyház tanításától. Elsősorban az azonos nemű párok megáldására vonatkozó határozatot kifogásolva, a bíboros úgy fogalmazott, hogy „a Szinódusi Út olyan döntéseket hozott, amelyek nem felelnek meg pontosan annak, ami jelenleg az Egyház tanítása”. A Vatikán tavaly nyáron, majd novemberben és idén januárban is küldött figyelmeztetéseket Németországba, ezek azonban hatástalanok maradtak.
Egy helyi részegyház nem hozhat ilyen döntéseket, mondta Parolin, de hát, lám, mégis meghozták őket – írja a CatholicCulture kommentárja. Parolin bíboros feltehetően arra utalt, hogy a német katolikusok nem rendelkeznek ilyen hatáskörrel. „De akár van megfelelő felhatalmazásuk, akár nincs, a német püspökök egyértelmű többsége támogatta az intézkedéseket.”
„És most mi lesz? … Hogyan fog reagálni a Vatikán? – teszi fel a kérdést a portál. – Eddig a Rómából érkező nyilatkozatok – beleértve Parolin bíboros nyilatkozatát is – óvatosak, megfontoltak voltak, nyilvánvalóan el akarták kerülni a konfrontációt. A német püspökök azonban figyelmen kívül hagyták az óvatosságra intő tanácsokat, és nyomást gyakoroltak. … A Rómából érkező figyelmeztető nyilatkozatokat ma már rutinszerűen figyelmen kívül hagyják. Előbb-utóbb a Vatikánnak meg kell húznia a határt.”