Szeressük egymást, ahogy Jézus szeretett bennünket – Leó pápa Regina Coeli imája
Jézus szeretete az, amely felébreszti bennünk az igazi szeretetet, amely örökké hűséges, tiszta és feltétel nélküli, amely önmagát adja, anélkül, hogy cserébe kérne valamit – tanította vasárnap délben XIV. Leó pápa, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott katekézisében.
A Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából üdvözölte a Szent Péter téren összegyűlt mintegy 25 ezer hívőt. Húsvét hatodik vasárnapjának evangéliumi szakaszához fűzve gondolatait arra buzdított, hogy adjunk hálát a Vigasztaló Szentélek ajándékáért, aki olyan szövetségesünk, aki soha nem hagy bennünket cserben.
Az evangéliumban ma azokat a szavakat hallottuk, amelyeket Jézus az Utolsó Vacsorán intéz tanítványaihoz. Miközben a kenyeret és a bort szeretetének élő jelévé változtatja, Krisztus ezt mondja: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,15) – kezdte beszédét XIV. Leó pápa. Ez a kijelentés megszabadít bennünket egy félreértéstől, nevezetesen attól a gondolattól, hogy csak akkor részesülünk szeretetében, ha megtartjuk parancsolatait. Ebben az esetben ugyanis a mi igazságosságunk lenne Isten szeretetének előfeltétele. Azonban éppen ellenkezőleg, Isten szeretete a mi igazságosságunk alapja – mutatott rá a Szentatya. Valójában csak akkor tartjuk meg a parancsolatokat Isten akaratának megfelelően, ha felismerjük irántunk érzett szeretetét, ahogyan azt Krisztus kinyilatkoztatja a világnak. Jézus szavai tehát kapcsolatba lépésre hívnak meg, nem pedig egyfajta zsarolást vagy kételyes felfüggesztést fejeznek ki.
Ezért parancsolja nekünk az Úr, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett bennünket (vö. Jn 13,34) – utalt a pápa János evangéliumának szavaira. Jézus szeretete az, ami felébreszti bennünk a szeretetet és maga Krisztus az igazi szeretet mértéke, az örökké hűséges, tiszta és feltétel nélküli szeretet kritériuma. Azé a szereteté, amely nem ismeri sem azt, hogy „de”, sem azt, hogy „talán”, amely önmagát adja anélkül, hogy birtokolni akarna, amely életet ad anélkül, hogy cserébe bármit is kérne. Mivel Isten szeret minket elsőként, mi is képesek vagyunk a szeretetre és amikor igazán szeretjük Istent, akkor igazán szeretjük egymást is – állapította meg Leó pápa, az élettel hasonlítva össze a szeretetet: csak az élhet, aki megkapta az élet ajándékát, és csak az tud szeretni, akit már szerettek. Az Úr parancsolatai ezért olyan életrendet jelentenek, amely meggyógyít a hamis szeretetektől, olyan lelki életmód, amely az üdvösséghez vezető út – fejtette ki katekézisében a Szentatya.
Az Úr, éppen azért, mert szeret bennünket, nem hagy minket magunkra az élet megpróbáltatásaiban: megígéri nekünk a Paraklétoszt, a Vigasztalót, vagyis a Védelmezőt, az „Igazság Lelkét” (Jn 14,17). Ez egy olyan ajándék, amelyet „a világ nem kaphat meg”, amíg ragaszkodik ahhoz a gonoszsághoz, amely elnyomja a szegényeket, kirekeszti a gyengéket, megöli az ártatlanokat. Aki azonban megfelel Jézus mindenki iránti szeretetének, a Szentlélekben olyan szövetségesre lel, aki soha nem hagy cserben: „Ti ismeritek őt – mondja Jézus –, mert veletek marad, és bennetek lesz”. Így tehát mindig és mindenhol tanúskodhatunk Istenről, aki a szeretet: ez a szó nem egy emberi eszmét fejez ki, hanem az isteni élet valóságát jelenti, amely révén minden a semmiből lett megteremtve és meg lett váltva a haláltól.
Jézus, azáltal, hogy igazi és örök szeretetet kínál fel nekünk, megosztja velünk a szeretett Fiú önazonosságát: „én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek” – idézte az evangéliumi szakasz szavait Leó pápa. Ez a magával ragadó életközösség megcáfolja a Vádlót, a Rágalmazót vagyis a Paraklétosz ellenségét, a mi védelmezőnkkel szemben álló szellemet. Miközben a Szentlélek az igazság ereje, ez a Vádló a „hazugság atyja” (Jn 8,44), aki az embert Isten ellen, az embereket pedig egymás ellen akarja fordítani.
Ez pontosan az ellenkezője annak, amit Jézus tesz, amikor megment minket a gonosztól, és testvérek népeként egyesít bennünket az egyházban – mondta Leó pápa, majd beszéde végén arra buzdított, hogy hálával telve a Szentélek ajándékáért bízzuk magunkat Szűz Mária, az Isteni Szeretet Anyja közbenjárására.
Forrás: Vatican News
