BIY HU cover 130. nap

130. nap: Nátán elítéli Dávidot

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Királyok kora

Nátán fenyegető szavai; Dávid bűnbánata.

Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt. A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.”

Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel.”

Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává, és kiszabadítottalak Saul kezéből. Neked adtam urad házát, és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hettita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által! Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hettita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen.

Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat, és odaadom őket másvalakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon. Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!”

Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.”

Batseba gyermekének halála; Salamon születése.

Ezzel Nátán elment haza. Az Úr megverte a gyermeket, akit Urija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett.

Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva. Udvarából a főemberek eléje járultak, és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földről, de nem akart, s nem is evett velük. A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: „Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!” De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebből megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitől: „Meghalt a gyerek?” „Meg!” – felelték.

Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, bekente magát olajjal, és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába, és leborult. Ezután ételt tettek elé, és evett. Erre udvari emberei így szóltak hozzá: „Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz.” Ezt válaszolta: „Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek. De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utánamegyek, de ő nem tér hozzám vissza.”
Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá, és együtt hált vele. (Batseba) fogant, és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne, s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.

Rabba elfoglalása.

Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost. Ekkor Joáb hírvivőket küldött Dávidhoz, és azt üzente: „Megtámadtam Rabbát, és elfoglaltam a vízivárost. Gyűjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki.” Erre Dávid hadba szólította az egész sereget, kivonult Rabba ellen, megostromolta és elfoglalta. Levette Milkom fejéről a koronát; egy talentum aranyat nyomott, és egy szép drágakő volt belefoglalva; ez most Dávid fejére került. Rengeteg zsákmányt is szerzett a városban. A népességet meg elhurcolta, hogy a fűrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégető kemencékben dolgoztassa őket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. Amikor Dávid befejezte az égő- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. Azután minden izraelitának – férfinak és nőnek – kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.

A leviták szolgálata a láda körül.

Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék: Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt. Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:

Adjatok hálát az Úrnak,
dicsérjétek a nevét,
hirdessétek tetteit a népek között.

Énekeljetek, zenéljetek előtte,
beszéljetek csodatetteiről.

Dicsekedjetek szent nevével,
öröm az a szívnek, amely őt keresi.

Keressétek az Urat és az ő erejét,
keressétek szüntelen az arcát.

Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt,
a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.

Izrael nemzetsége az ő szolgája,
Jákob fiai az ő választottai.

Ő, az Úr a mi Istenünk,
ítéletei érvényesek az egész földön.

Emlékezzetek mindig szövetségére,
és szavára, amellyel
a nemzedékek ezreihez szólt;

Ábrahámmal kötött egyezségére
és Izsáknak tett esküjére.

Ezt Jákob számára törvénnyé tette,
Izrael számára örök szövetséggé.

Így szólt ugyanis: neked adom
Kánaán földjét örökrészedül,

ahol még megszámlálhattak titeket,
mint gyér számú idegent az országban.

Azután néptől néphez vonultak,
egyik országból a másikba.

De nem engedte senkinek,
hogy szolgaságba vesse őket,
királyokat büntetett meg miattuk:

„Ne bántsátok fölkentemet,
prófétáimat ne zaklassátok.”

Az egész föld dicsőítse az Urat,
naponta hirdessétek üdvösségét.

Beszéljetek fönségéről a népeknek,
és csodatetteiről minden nemzetnek.

Mert nagy az Úr, dicséretre méltó,
és félelmetesebb, mint az összes istenek.

A pogányok istenei semmik,
az Úr pedig az eget alkotta.

Előtte fényesség és fönség,
szentélyében hatalom és öröm.

Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak,
adjátok meg az Úrnak
a dicséretet és a hódolatot.

Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének,
hozzatok és mutassatok be neki áldozatot,
imádjátok az Urat szentélyének udvarán.

Remegjen előtte az egész föld,
ő tette szilárddá a mindenséget.

Örüljön az ég és ujjongjon a föld,
hirdessék a népeknek: Király az Úr!

A nagy tenger, és ami benne van,
örüljön a föld és minden termése.

Az erdő minden fája hangosan ujjongjon
az Úr színe előtt,
mivel jön, ítélkezni a föld felett.

Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó,
mivel szeretete örökre megmarad.

Kiáltsátok: Ments meg minket,
ments ki a pogányok közül,
hogy hálát adjunk szent nevednek,
és dicsekedjünk dicséreteddel.

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökké.

És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően, ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök. Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott. Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök. Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség. Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

BŰNBÁNAT

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára,

amikor Nátán próféta fölkereste,
mivel együtt volt Batsebával.)

Könyörülj rajtam, Istenem,
hiszen irgalmas és jóságos vagy,
mérhetetlen irgalmadban
töröld el gonoszságomat!

Mosd le bűnömet teljesen,
tisztíts meg vétkemtől!

Gonoszságomat beismerem,
bűnöm előttem lebeg szüntelen.

Egyedül teellened vétettem,
ami színed előtt gonosz, azt tettem.
Te igazságosan ítélkezel,
s méltányos vagy végzésedben.

Lásd, én vétekben születtem,
már akkor bűnös voltam,
mikor anyám fogant.

De nézd, te az igaz szívben leled örömöd
– taníts meg hát a bölcsesség titkára!

Hints meg izsóppal és megtisztulok,
moss meg és a hónál fehérebb leszek!

Hadd halljam örömnek
és boldogságnak hírét,
s ujjongani fognak megtört csontjaim.

Fordítsd el arcod bűneimtől,
s töröld el minden gonoszságomat!

Teremts új szívet belém,
s éleszd fel bennem újra
az erős lelkületet!

Ne taszíts el színed elől,
és szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add meg újra üdvösséged örömét,
erősíts meg a készséges lelkületben!

Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek,
és megtérnek hozzád a bűnösök.

Ments meg a vértől, üdvösségem Istene,
s nyelvem áldani fogja igazságosságodat.

Nyisd meg, Uram, ajkamat,
és szám hirdetni fogja dicsőségedet.

Az áldozatok nem szereznek neked
örömet,
ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el.

Áldozatom a bűnbánó lélek,
az alázatos és töredelmes szívet
nem veted meg.

Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz,
építsd fel újra Jeruzsálem falait!

Akkor majd tetszenek neked
az igaz áldozatok,
az égő- és a teljes áldozat,
akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk téged és hálát adunk neked. Köszönjük, hogy bűnbánatra hívsz bennünket. Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket a bűneinkre és arra, hogy rászorulunk irgalmadra. Köszönjük azt is, hogy felajánlod nekünk kegyelmed ajándékát. Urunk, Istenünk, sokszor azon kapjuk magunkat, hogy lejtőre kerülünk, ahogy tegnap Dávidról olvastuk. Eltávolodunk attól a hivatástól, amire te hívtál minket. Messzire kerülünk attól, amire felkentél minket. Olyannyira félresiklunk, hogy a hozzád való ragaszkodástól eljutunk a visszautasításodig. Urunk, hogy megments minket, gyakran feltárod a sebeinket. Azért, hogy megments minket, szembesítesz bennünket a bűneinkkel, világosságra hozod, amit világosságra kell hozni. Tégy meg mindent Uram, amit meg kell tenned az életünkben, csak hogy ne vesszünk el! Engedjük, Urunk, sőt kérjük, hogy tegyél meg bármit az életünkben, csak hogy újra egészen hozzád tartozhassunk! Legyen meg a te akaratod! Jézus nevében kérünk, segíts, Urunk, kimondani ezeket a szavakat. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Már sokszor mondtam, hogy nagyon kedvelem Dávidot. Nem ezért a bűnéért, és nem is azokért, amiket még olvasni fogunk róla… Hiszen a 11., 12. és a következő fejezetekben Dávidot mint bukott hőst, mint megtört, bűnös embert látjuk. De lehet, hogy még ez is példaértékű számomra Dávidban. Természetesen nem a rossz döntései szimpatikusak, amikor a gonoszságot, a bűnt választja, hanem ő elsősorban azt az igazságot erősíti bennem, hogy Isten képesmegmenteni minket. 

Azt hiszem, a bibliai karakterekben könnyen magunkra ismerhetünk. Például Saul királyban, akinek túlontúl fontos volt, hogy mások mit gondolnak róla. Remélhetőleg magunkra ismerünk általa azokban a helyzetekben, amikor a hiúságunk eltávolított attól az embertől, aki mellé Isten elhívott és odaállított minket, s így eltávolodtunk magától Istentől is. Megláthatjuk magunkat Dávidban is, aki kettős identitásban él: van egy rejtett élete és egy másik, nyilvános élete.  Dávid azt választja, hogy a sötétben, rejtekben vétkezik. Erre Isten, azért hogy megmentse, szükségszerűen világosságra hozza a vétkét. 

Tehát ezért szeretem Dávidot. Mert látom benne Isten megmentésének működését. Isten megmentésének a vágyát, még ha fájdalom is az ára. Ez az igazán fontos számunkra. Ezt olvasva tudd, hogy Isten szeret téged! Vannak időszakok, amikor Isten szeretete úgy nyilvánul meg, hogy felfedi, amit mi eltakarunk. A fényre viszi, amit a sötétben tettünk. Ezt nem gyűlöletből teszi, vagy mert szimplán meg akar büntetni, hanem azért, mert szeret. Néha az egyetlen módja annak, hogy megállj a lejtőn az az, hogy megtörj. 

Dávidhoz Nátán prófétát küldi Isten, hogy megállítsa a lejtőn és megtörje. A próféta által Isten nagyon világosan tudtára adja Dávidnak, hogy megbocsát neki, de bűnei következményeit viselnie kell. Ez Dávid esetében azt jelenti, hogy „a kard sose fordul el házadtól” (2Sám 12,10). Már a holnap következő fejezetben hallunk is róla, hogyan kezd Dávid családja szétesni és hogyan vall kudarcot Dávid apaként. Lehet, hogy királyként nagyon sikeres, de apaként sikertelen. Az első kudarcnak már holnap tanúi leszünk. 

A Krónikák első könyvének 16. fejezetével újra oda-vissza megyünk az időben, hasonlóan, mint a Második Törvénykönyv és a Számok könyve párhuzamos olvasásakor. Míg Sámuel második könyvében Dávid már megalapította királyságát Jeruzsálemben, itt, a Krónikák könyvében éppen csak elhelyezi Isten ládáját az általa emelt sátorban. 

Fontos emlékeznünk, hogy a Krónikák első könyve két dolgot helyez előtérbe. Az egyik a királyság, a másik a templomi istentisztelet. Ezek a legfontosabbak a krónikás, Ezdrás számára. Tudja, hogy Isten akarata az, hogy ez a királyság az egész világra kiterjedjen. Ez a királyság megújul, Isten valahogyan újjáalkotja, aminek mikéntjét Ezdrás még nem ismeri – de mi már tudjuk, hogyan valósul meg mindez Jézus Krisztusban. 

Ezdrás hangsúlyozza: Isten arra hívja a népét, hogy különleges módon imádja őt. És itt van Dávid, aki hálaadó dalokat szerez, meghatározza az istentiszteleti rendet és a frigyládát elhelyezi az általa készíttetett sátorban. Továbbá, kijelöl néhány levitát a láda elé, mint szolgálattevőt, akiknek hármas feladatuk van: Izrael Istenét segítségül hívni, neki hálát adni és dicsőíteni Őt. Ez nagyon fontos! 

Bárcsak a mi imáink is ezt a három dolgot foglalnák magukba! A könyörgést: Isten segítségét kérni magunk vagy mások számára. A hálaadást: köszönetet mondani Istennek a kapott ajándékokért, azért, amit az életünkben tett. És dicsőíteni Istent a saját személyéért, önmagáért. Van egy negyedik elem is, amit Dávid a mai, 51. zsoltárban mutat be nekünk – ez a bűnbánat. Mikor Isten helyretesz bennünket, világosságra hozza a bűneinket, azért, hogy elforduljunk a bűntől és visszatérjünk az Úrhoz, ez a bűnbánat. Nagyon jó lenne, ha az imaéletünk ezt a négy elemet tartalmazná: kérést, hálaadást, dicsőítést, bűnbánatot! Nagyon egészséges imaéletünk lenne.

Folytatjuk együtt ezt az utat. Ez a 130. nap. Hihetetlenül jól haladtok! Tényleg, azzal, hogy hűségesek vagytok, kitartotok, és részei vagytok ennek a közösségnek.

Minden egyes nap imádkozom értetek. A ti imáitok kegyelmét én is megtapasztalom, úgyhogy kérlek, imádkozzatok egymásért is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.