Szentek, akik politikusok voltak
A politikusi szakma magasztos hivatás, és „a szeretet egyik legmagasabb formája”. Azonban rengeteg kísértéssel is jár, melynek legyőzésében a következő férfiak és nők igencsak jeleskedtek.
Minden embernek szüksége van megtérésre, talán leginkább azoknak, akik nemzeteket kormányoznak. A közszereplés miatt rájuk nehezedő hatalmas nyomás párosul azzal, hogy választóiknak folyamatosan meg kell feleljenek, és ezt tetézi a hatalommal együtt járó állandó kísértés a korrupcióra. Nos, beláthatjuk, a politikában szentnek lenni rettentően nehéz dolog. Mégis, a politikai hivatásban nagy lehetőségek rejlenek a szentségi életre. Ferenc pápa így fogalmazott: „a politika, annak ellenére, hogy gyakran bemocskolódik, egy igazán magasztos hivatás, és az egyik legnagyobb lehetőség a szeretetszolgálatra, hiszen gyakorlóik a közjóért dolgoznak” (Evangelii Gaudium 205). És valóban, sok szentet politikai tetteik miatt avattak szentté. Közbenjárásuk révén talán ez minden politikusra jellemzővé válhatna.
Szent Pulkheria (399-453) a keletrómai császár legidősebb gyermeke volt. Édesapja 408-ban bekövetkezett halála után Theodosius öccsét császárrá koronázták és régenst állítottak mellé. Az akkor 9 éves Pulkheria gondoskodott öccse neveléséről. 15 évesen Pulkheria lett a régens. Húgaival együtt szüzességi fogadalmat tett. Ő uralkodott Theodosius nevében, amíg a fiú nagykorú nem lett 416-ban, ezt követően pedig vele együtt uralkodott császárnőként. Pulkheria az állam vezetésével járó feladatait mély imaélettel egyensúlyozta, és a császári palota egyfajta kolostorrá vált. Testvére halála után Pulkheria továbbra is császárnőként kormányzott, noha a birodalom stabilitása érdekében (szüzességi) házasságra lépett Marcian tábornokkal. Két évvel később bekövetkezett halála előtt Nagy Szent Leó Pápa meghívta az Egyetemes Khalkedóni / Kalcedoni Zsinatra (451), és megkérte, hogy segítsen a püspököknek megérteni Krisztus kettős természetét.
Boldog Francis Taylor (1550-1621) ír nemesember volt, aki elvette feleségül Boldog Margaret Ball lányunokáját. Taylor politikai karrierje akkor érte el tetőpontját, amikor Dublin polgármesterévé választották. Egy cikluson keresztül városbíróként, hét cikluson át kincstárnokként, míg több, mint harminc évig városatyaként szolgált. Amikor Taylor egy másik katolikussal együtt az Ír Parlament tagja lett, az angol képviselők nem igazán örültek a két dublini katolikusnak. A választási eredményt módosították, helyükre két protestánst tettek, aminek lázadás lett a következménye. Taylort később letartóztatták katolikusságáért, annak ellenére, hogy hitét jól ismerték volt a korábbi évtizedek során, amikor hivatalban szolgált, még a Parlamentbe való belépési kísérlete előtt. Hét évet töltött börtönben, mindvégig visszautasítva azt, hogy megtagadja hitét, s végül a börtönben is hunyt el, hátrahagyva özvegyét és hat gyermekét.
Boldog Keresztelő János Nam Chong-Sam (1812-1866) egy előkelő koreai kormánytisztviselő örökbefogadott fia volt. Nam atyja végül rájött, milyen nehéz egyszerre kereszténynek, és állami hivatalnoknak is lenni. Elhagyta a pozícióját, de Namnak nem voltak ilyen aggályai. Folytatta tanulmányait, és 39 évesen kormányzó lett. Sajnos, a pozíciójából adódóan köteles volt az ősöket imádó állami szertartásokon részt venni és különféle ünnepségekre járnia, amelyeken nagy nehézségekkel megőrizte szüzességét. Megpróbálta összeegyeztetni hitét és a munkáját számos rokona érdekében, akiket pénzügyileg támogatott. Végül másokhoz hasonlóan Nam is belátta, hogy maga mögött kell hagynia politikai karrierjét. Külföldi misszionáriusokat kezdett koreai nyelvre tanítani, és kínai irodalmat oktatott az állami hivatalnokok gyermekeinek. Hite ismert volt sok hivatalnok előtt, így amikor az üldözések 1866-ban elkezdődtek, letartóztatták, és mártírhalált halt.
Boldog Miguel Gómez Loza (1888-1928) fiatal ügyvéd volt, aki a mexikói forradalom alatt nemzeti kongresszust szervezett a mexikói katolikus munkásoknak. Legtöbb idejét a kormánnyal szembeni tüntetések szervezésére fordította, ami miatt 59 alkalommal tartóztatták le. A Cristero-háború előtt a diáktüntetők jogi tanácsadója volt, és gazdasági bojkottot vezetett az egyházellenes törvények ellen tiltakozva. Amikor a Union Popular háborút kezdett Calles ellen, Gómez lett a terület polgári vezetője (vezette a népet és bátorította a csapatokat, miközben nem fogott fegyvert), majd Jalisco kormányzója lett. Férjként és három gyermek édesapjaként az erőszakmentesség mellett kötelezte el magát, bár a cristerók katonai erőfeszítéseit nem próbálta meg meghiúsítani. Egy évig volt kormányzó, mielőtt felfedezték és mártírhalált halt.
Julius Nyererét, Isten Szolgáját (1922-1999) „Tanzánia Alapító Atyjaként” tisztelik, és több mint 20 évig volt az ország elnöke. Egy Zanaki főnök fiaként Ugandában és Skóciában végezte tanulmányait, majd hazatérve a brit elnyomás elleni függetlenségi törekvések mellett kampányolt. A függetlenség 1961-es elnyerése előtt a gyarmati kormányban szolgált, akkor miniszterelnökké választották, majd hazája elnöke lett. 20 évesen tért meg, megházasodott és hét gyermeke született. Verseket költött, Shakespeare műveket fordított szuahéli nyelvre, és napi áldozó volt. Nagy politikai sikerét az Eucharisztiától kapott kegyelemnek tulajdonította. Bár a poszt-gyarmatiTanzániában szocialista államformát hozott létre, Nyerere szocializmusa nem Marx tanaiban gyökerezett, hanem az afrikai közösségi életben. Számos keletafrikai országot támogatott függetlenségi törekvéseikben, de miután egypárti államát megfertőzte a korrupció, úgy döntött, hogy lemond, és segíti a többpártrendszerű kormányba való átalakulás folyamatát. Végtelenül szerény ember volt, aki később egy kicsiny faluba vonult vissza, ahol továbbra is naponta vett részt szentmisén.
Forrás: Aleteia
Fordította: Kántorné Polonyi Anna