hands 5441201 Custom

Megköszönni, imádkozni, hálát adni – egy francia pap gondolatai három újabb igéről

Előző írásait követően a francia Michel Martin-Prével atya ismét olyan igéket keresett nekünk, melyek kalauzolnak minket hitéletünkben. Igéket, melyek összefoglalják az egész keresztény életet.

Megköszönni

A gyönyörű „köszönöm” szavunk sokszor megreked a torkunkban, talán csupán öntudatlanul gondoljuk, de nem mondjuk ki elég gyakran. De miért hanyagoljuk, amikor annyi jótékony hatása van? Pedig olyan, mint egy varázsszó, az is örül, aki kimondja és az is, akinek mondják. A hála önmagában is áldásos mindenkire nézve, de hatása még inkább fokozódik, ha általános szabállyá válik a társadalomban, a családban. Valójában sosem mondunk elégszer köszönetet, inkább hagyjuk, hogy a fásultság, a zsörtölődési vágy, a valóság és a másokkal szembeni jóindulat elutasítása, a féltékenység, az elégedetlenség és a jókedvünk egyéb torpedói vegyenek erőt rajtunk. Lehet, hogy mi sajátosan éljük meg a hála érzését, és nagyon is el tudunk fogadni valami jót anélkül is, hogy megköszönnénk annak a személynek, aki azt nekünk adta. De egy egyszerű „köszönöm” rengeteget tudna segíteni!

Azok közé tartozunk, akiknek minden „jár”, vagy azok közé, akik felismerik, hogy minden ajándék, és hogy minden jótétemény mögött egy ajándékozó áll? „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). A legnagyobb hála érzését élhetjük át, ha értelmünkkel tudatosítjuk a kapott ajándékot, ha szeretetünk meg tud örvendezni benne, akaratunk pedig arra indít, hogy ezt megköszönjük. Eképpen mondhatja Aquinói Szent Tamás is, hogy egy köszönetnyilvánítás „a hálának az a külső megnyilvánulása, mely arra tart igényt, ami a szívünk legmélyéből jön”.

Vajon – spirituális szinten – az Úr szemével nézzük azt, ami velünk történik, és keressük a benne rejlő üdvösség útjait? Isten elég gyakran beavatkozik az életünkbe, ez ösztönözhet bennünket arra, hogy hálát adjunk a jelenlétéért, még a megpróbáltatások idején is. Ne a megpróbáltatásért adjunk hálát, hanem azért, amit ez hozhat, és előre adjunk hálát azért, ami ezután fog érni minket. A legfőbb hálaadási aktus az Eucharisztia; e görög eredetű szó jelentésében a megtört test és a kiontott vér révén hálát adunk Isten kegyelmi adományaiért. „A világnak szüksége van a reményre, és a hálával, azzal a hozzáállással, hogy képesek vagyunk köszönetet mondani, közvetítjük ezt a reményt” – mondja Ferenc pápa.

Imádkozni

Úgy tűnik, az imádkozás a leginkább közös dolog minden emberben, különösen a pánik vagy az egyéb katasztrófák idején. Ezért mondjuk, hogy az ember imádkozásra teremtetett, ez az Istennel való kapcsolatának kifejeződése, ami – akár tudja, akár nem – az ő éltetője. Sajnos mégsem imádkozunk mindig, és az imádság gyakorlatáért gyakran meg is kell küzdenünk. „Ahhoz, hogy megtanulj imádkozni, el kell kezdened imádkozni” (Johannes Climacus, Létrás Szent János). A gyakorlat teszi tökéletessé. Egy szobanövényt sem hagyunk elpusztulni, hasonlóképpen a lelkünk is rászorul a napi táplálékra…, és persze a testünk is, amelyet viszont nem felejtünk el minden nap táplálni. „Ha imádkozni szeretnél, ha szüntelenül imádkozni akarsz, folyton vágynod kell erre” (Szent Ágoston). Ha azt mondjuk: „Nincs rá időnk”, az azt jelenti, hogy nem fogtuk fel, mennyire szükségünk van rá. A dicsőítő vagy hálaadó ima egyben könyörgő ima is, közbenjárás a mi és testvéreink, az emberiség szükségleteiért.

A szent történetírás tele van olyan könyörgésekkel, amelyek a megpróbáltatások idején hittel, bizalommal és kitartással emelkedtek Istenhez. Amíg Mózes karjait kitárva az ég felé könyörgött, Józsué győzelmet aratott a síkságon. Az özvegyasszony pedig addig rágta az igazságtalan bíró fülét, míg az igazságot nem szolgáltatott neki. A zsoltárok, amelyek a bibliai szereplők különböző helyzetekre és érzelmekre adott imáinak gyűjteménye, igen gazdag alapját képezik az egyház és minden hívő liturgiájának. A Miatyánkkal tudjuk a legjobban összefoglalni imáinkat, úgy, ahogy azt Jézus kifejezetten nekünk adta: három hálaadó ima és négy kérő ima a mindennapi kenyérért, a bűnbocsánatért, a megpróbáltatásokból és a gonosztól való szabadulásért. Mindenekelőtt szeretettel fordulunk mennyei Atyánkhoz, hogy az ő irgalmas akarata szerinti valódi jót keressük. „Az ima a szeretet remegő nővére” (Victor Hugo). Remegő, mert egy gyermek lelkületével engedjük magunkhoz közel Istent. „Imádkozni annyi, mint szeretni és hagyni, hogy viszontszeressenek” (Szentháromságról nevezett Szent Erzsébet).

Hálát adni

Lehet a hálaadás egy módja a kegyelem bevonzásának? A kegyelem szó mindazt jelenti, amit Isten tiszta szeretetből ad nekünk. A kegyelem egyszerre az ajándék forrása és az ajándék hatása minden egyes ember számára. A gratia latinul kedvezményt, szívességet jelent, de azt is, ahogyan az alany viszonozza ezt, elismerést és hálát. A hálaadás egy köszönetnyilvánító magatartás Afelé, akitől minden adomány érkezik. Az ingyenesség, a viszonzatlanság gondolata is benne van. „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 10,8). Kétféle ember van a világon, azok, akik mindenért hálát adnak, és azok, akik mindenre úgy tekintenek, mintha az nekik járna – mondja Ferenc pápa. A hálaadás a szeretetről és az igazságosságról, a kedvességről, az elengedésről és az adakozás öröméről szól. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35).

Hálát adni annyit tesz, hogy ápolunk magunkban egy jótékony erényt, amelyet a pszichológusok is újra felfedeztek, hiszen a béke, a jólét és az optimizmus sokféle gyümölcse révén nagymértékben javítja az emberek fizikai és mentális állapotát. Tegyük hozzá ehhez a remény spirituális aspektusát is. A hálával elismerünk egy kapott szolgálatot vagy jótéteményt. Nemcsak a viszonzás vagy a köszönetnyilvánítás aktusával tesszük, hanem a meghatottság érzésével, a kapott ajándék csodálatában is. „Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.” (Zsolt 138,14). Így jutunk el a dicsőítéshez, amely lelki orvosság a depresszió és a csüggedés ellen, és fegyver a megpróbáltatások elleni küzdelemben. Belső gyermekünk, aki égbe kiáltja a végtelen utáni vágyát és szeretetszomját, a hálaadásban találja meg a mennybe vezető utat. „Aki hálát ad, az kegyelmet vonz” – mondja Keresztes Szent János. Így hát, a karácsonyi angyalok és pásztorok szózatának mintájára mi is felkiálthatunk: „Gloria in excelsis deo!”

Összeállította és fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteai, Aleteai, Aleteai

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük