Szent XXIII. János pápa: A II. Vatikáni Zsinat összehívója – Szentek élete
Szent XXIII. János pápa
* Sotto il Monte, Itália, 1881. november 25. + Róma, 1963. június 3.
Észak-Itáliában, Bergamo tartomány egy kis városkájában, Sotto il Montéban 1881. november 25-én született a Roncalli család elsőszülött fiaként. Keresztapja nagyapjának nőtlen bátyja Roncalli Xavér lett, aki nagyon jámbor ember volt és kötelességének tartotta, hogy unokaöccseit tisztességre nevelje, ahogy azt a régi nagy pátriárkák tették.
A kis Angelo nagyon korán jelét adta a papsághoz vonzódásnak, s az elemi iskola elvégzése után kisszemináriumba készült. A helybéli papok tanították latinra. 1892-ben lépte át a bergamói kisszeminárium küszöbét, ahol a gimnázium III. osztályába vették fel. Tanulmányilag hamarosan felzárkózott társaihoz, lelkileg pedig annyira érett volt, hogy elöljárói még 14. évének betöltése előtt engedélyezték számára a tonzúra felvételét.
1900 nyarán fejezte be a teológia második évét. Novemberben meg kellett szakítania szemináriumi életét, mert egy évre bevonultatták katonának.
1904 júliusában letette a teológiai doktori szigorlatot, és pappá szentelték. Az új bergamói püspök, maga mellé vette titkárnak. Titkári teendői mellett 1914-ig a szeminárium tanára is volt: egyháztörténetet, patrológiát, apologetikát és fundamentális teológiát tanított, s még a bergamói egyházmegye történetének kutatására is volt ideje. Megkezdte Borromei Szent Károly bergamói egyházlátogatása aktáinak kiadását, ezen egészen 1957-ig dolgozott! Radini püspök mellett komoly lelkipásztori tapasztalatokra is szert tett, de közben mint tanárnak el kellett viselnie, hogy modernizmussal vádolták.
1918 júliusában elvállalta a katonai tüdőkórházat is, tudván milyen fertőzési veszélynek teszi ki magát a tbc-s katonák között.
A háború után spirituális lett a szemináriuban. Ugyanakkor a diákok számára elindított egy, a magyarországi Szent Imre Kollégiumhoz hasonló kezdeményezést.
1925-ben életének újabb szakasza kezdődött: a Szentszék diplomáciájának szolgálatába került, mert XI. Pius pápa apostoli vizitátorrá nevezte ki Bulgáriába. Nagy erőfeszítések árán sikerült újjászerveznie a katolikus egyházat Bulgáriában és normális kapcsolatokat kialakítani a királyi házzal és a kormánnyal.
1934 novemberében Törökország és Görögország apostoli delegátusa lett. E két országnak ekkor nem volt diplomáciai kapcsolata a Szentszékkel.
Még tartott a háború, amikor 1944. december 30-án XII. Pius pápa váratlanul kinevezte párizsi nunciussá, ami a pápai diplomáciának nagyon tekintélyes állása. Párizsban az ideiglenes kormány azt követelte tőle, hogy közel 30 püspököt fosszon meg székétől, mert együttműködtek az előző kormánnyal. Roncalli nucnius higgadt bölcsességének köszönhetően végül csak 3 püspököt fosztottak meg székétől. Baráti kapcsolatokat épített ki a politikusokkal, s diplomáciai küldetése komoly lelkipásztori jelleget is öltött, sok francia egyházmegyét meglátogatott és Algériában is járt. A francia katolikus egyház nagy problémája ebben az időben a munkáspapság ügye volt. Őszinte érdeklődéssel figyelte a nagy kísérletet, s türelmet javasolt mindenkinek, akinek ítéletet kellet alkotnia róla.
1953 tavaszán a pápa bíborossá és velencei pátriárkává nevezte ki.
77 éves volt, amikor 1958. október 28-án megválasztották XII. Pius utódává. A XXIII. János nevet választotta magának. Úgy tűnhetett, hogy a bíborosi testület csak időt akart nyerni egy várhatóan rövid ideig uralkodó pápa megválasztásával. János pápa valójában új korszakot nyitott az Egyház történetében. Újjászervezte a római kúriát, s mintha az egész világ plébánosa volna, lelkipásztori gonddal nyúlt a világegyház problémáihoz. Ugyanakkor kapcsolatot talált a római plébániák híveivel. Összehívta a római egyházmegye zsinatát, hogy a város lelkipásztori ellátását élénkítse és jobbítsa. Pápaságának legnagyobb tette a II. Vatikáni Egytemes Zsinat összehívása volt.
A zsinatot 1959-ben a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában hirdette meg. Megnyitó beszédében, 1962-ben János pápa azt hangsúlyozta, hogy nem új dogmák megalkotását, hanem az Egyház hagyományos tanításának a modern ember számára érthető módon történő megfogalmazását tűzte ki célul. Az egész egyházi életet föl akarta frissíteni, és arra kérte a zsinati atyákat, hogy ne ítélkezni akarjanak a modern világ felett, hanem az irgalmasság szellemében kezdjenek dialógust, hogy az Egyház teljesíteni tudja az egész világhoz szóló küldetését. Ennek jegyében vehettek részt más vallások képviselői is megfigyelőként a zsinat ülésein.
A zsinat második ülésszakán János pápa már nem vehetett részt, 1963. június 3-án halt meg.
