Szent Meszrop (Mastoc): A betűk apostola Örményországban – Szentek élete
Szent Meszrop (Mastoc) – áldozópap
* Hacikk, Örményország, 361 körül + 440. február 7.
Örményországban született 361 körül.
A kereszténység már a 2-3. évszázadban jelen volt Örményországban, és 300 körül Világosító Szent Gergelynek sikerült Tiridat királyt, a fejedelmeket és a népből is sokakat megnyernie a katolikus vallás számára, és megszerveznie az örmény egyházat. Az örmény hegyvidék félreeső völgyeiben azonban még sokfelé megmaradt a pogányság. A nép számára az is nehezítette az új tanítás befogadását, hogy a Biblia és a liturgia csak szír vagy görög nyelven állt rendelkezésre; hiányzott ugyanis még az örmény ábécé és vele annak lehetősége, hogy örmény szövegeket leírhassanak.
Örményország a 4. században elvesztette önállóságát; 384-ben felosztották Róma és Perzsia között. Különösen a perzsák fáradoztak ettől kezdve azon, hogy Örményországot megnyerjék a vallásuknak, Zarathusztra tanításának és tűzkultuszuknak.
Ebben az időben született meg az, aki arra volt hivatott, hogy őrizze és terjessze a kereszténységet Örményországban s megalkossa az örmény ábécét. Ez tette lehetővé az örmény irodalom létrejöttét, az örmény népben pedig, amely – egy rövid megszakítástól eltekintve – többé nem jutott politikai önállóságra, tudatosította nyelvi és vallási összetartozását, s ezt az évszázadok óta az egész világba szétszórt népet mindmáig megtartotta népiségében és sajátosságában.
Az a férfi, akinek mindezt köszönheti az örmény nép és az örmény egyház, Mastoc, aki később Meszrop néven vált ismertté. Életéről jól és megbízhatóan tudósít tanítványának, Koriunnak életrajza.
Meszrop 361 körül született Taron tartományban, a Van-tótól nyugatra (ma Törökország keleti része), amely 384-ben, Örményország felosztásakor a perzsáknak jutott. Ezen a területen találkozott és hatotta át egymást a görög és a szír kultúra. A Perzsiához csatolás után erősen érezhetővé vált a perzsa befolyás is kulturális és vallási területen egyaránt. Így ismerte meg a fiatal Meszrop az itt egymással találkozott kultúrákat és nyelveket.
Először katona lett. Átfogó ismeretei azután lehetővé tették számára, hogy Örményország perzsa helytartójának a titkára legyen. Mindez azonban nem elégítette ki a fiatalembert. Visszavonult a magányba, szerzetes lett. Társaival eljutott Örményország legtávolabbi vidékeire is misszionálni.
Csakhamar megvilágosodott számára, hogy missziója milyen hátrányban van az örmény írás és az örmény nyelvű irodalom hiánya miatt. Ilyenképpen feladatának ismerte föl az örmény ábécé megalkotását. Bizonyára előtte sem hiányoztak a kísérletek, hogy a hangokban gazdag örmény nyelvet az ismert ábécék segítségével leírják, ezeknek a kísérleteknek azonban nem lett tartós sikerük. Hosszú fáradozás után Meszropnak végül sikerült megalkotnia a teljesen kielégítő ábécét az örmény nyelv harminchat hangjának rögzítésére. Ezzel szabaddá vált az út az örmény irodalom számára.
A 407. év körül megkezdődhetett az írói munka örmény nyelven: Meszrop és néhány általa kiképzett, az örmény írást és idegen nyelvet ismerő fiatalember – köztük volt Koriun, a későbbi életrajzíró is – elkészítette a Biblia, a liturgia s a görög és szír egyházatyák legfontosabb műveinek fordítását olyan nyelven, amelynek tisztaságát és szépségét később is megcsodálták. Az örmény irodalom kezdete így egyben aranykorát is jelenti.
Meszrop eközben iskolákat alapított, hogy az örmények közül lehetőleg sokan, mindenekelőtt tehetséges fiatalemberek, megismerkedhessenek az örmény írással és irodalommal. E törekvéseiben Nagy Szahak katholikosz és Vramsapuh király is támogatta. Meszrop maga utazott Konstantinápolyba II. Teodósziosz császárhoz, gondoskodott az örményre fordításhoz szükséges megbízható kéziratokról, és fordítókat küldött külföldre. Néhány évtized alatt a szent fordítók csoportja átültette örmény nyelvre a görög és szír keresztény irodalom legfontosabb műveit. Csakhamar örmények is előálltak saját műveikkel, mint például Koghbi Esznik Az eretnekségek ellen című munkájával, vagy Koriun Szent Meszrop életével. Végső soron mindez Meszrop tevékenységének volt köszönhető.
Nagy Szahak katholikosz halála (439) után helyettesként átvette az örmény egyház vezetését, s úgy tűnt, senki sem hivatottabb erre nála, de már hat hónap múlva, 440. február 7-én meghalt. Emlékét beszédek, himnuszok és a nevét viselő rituálé örökítették meg.
