Szent Juan Diego: A Guadalupei Szűzanya látnoka és egy nép megtérésének hajnala – Szentek élete
Szent Juan Diego – indián, a Guadalupei Szűzanya látnoka
* Cuautlitlán (2005-ben Mexikóváros), 1474. + Cuautlitlán, 1548.
Juan Diego, Guadalupei Szűzanya látnoka, a hagyomány szerint a csicsimeka indián törzsben a mai Mexikóváros területén született 1474-ben. Élete szorosan összekapcsolódott Mexikó megtérésével. A csicsimeka indiánok nyelvén a neve azt jelenti: Aki a sassal beszél.
Ötvenévesen tért meg a Mexikóvárosban misszionáló ferencesek hatására. A keresztségben a Juan Diego nevet kapta. Öt év múlva, 1529-ben meghalt a felesége, ezután egyedül folytatta mélyen hívő életét. Hittanórákra, szentmisékre járt, gyakran áldozott. 1531. decemberében épp szentmisére igyekezett, amikor a város közelében lévő Tepeyac-dombon megjelent neki a Szűzanya. Úgy mutatkozott be, hogy ő a ‘Kígyótipró Asszony’.
A Szűzanya kérte, hogy a jelenés helyén építsenek számára templomot. Juan elment Zumárraga püspökhöz, és közvetítette a kérést. A püspök azt mondta, megfontolja a dolgot. Juan hazaindult, de a Tepeyac-dombon ismét megjelent a Szűzanya, és visszaküldte a püspökhöz. A főpap ezúttal égi jelet kért a jelenés hitelességének bizonyítására. Kérésére a Szűzanya – a tél közepén, decemberben – friss virágokat küldött a püspöknek. Juan kötényében vitte el a virágokát a püspöknek. Miután átadta, a kötényen csodálatos módon kirajzolódott Szűz Mária képe, bizonyságaként annak, hogy a virágok az ő ajándékai. Az ilyen, nem emberi kéz alkotta kép, keletkezése természetes módon nem magyarázható.
A Szűzanya még aznap megjelent Juan halálosan beteg nagybátyjának is, és meggyógyította. Mikor pedig a püspök kérésére Juan megmutatta a jelenés helyét, csodatévő forrás fakadt. A Mária-képet kiállították a püspök magánkápolnájában, ahol ezrek keresték fel.
A jelenés helyén, a Tepeyac-dombon a Szűzanya kérését teljesítve kis kápolnát építettek, s december 26-án körmenetben vitték oda a városból a kegyképet. Juan a püspök engedélyével eladta mindenét és a kápolna mellé költözött. Imádságban és a zarándokok szolgálatában telt élete. A környékbeliek között szólásmondás lett: „Bárcsak olyan fiam lenne, mint Juan Diego!”
1533-ban fölépült a nagyobb kápolna. A csodák hatására 1539-ben Mexikó lakosságának megtérítése lényegében befejeződött: nyolc millió azték indián fogadta el a katolikus hitet. – A Guadalupei Szent Szűz bazilikáját 1709 áprilisában szentelték föl, ma is itt őrzik a kegyképet.
1737. december 12-én a Szűzanya negyedik megjelenésének és a virágcsodának, azaz a kép keletkezésének napját egyházi és polgári ünnepnappá tették. 1754-ben XIV. Benedek pápa Mexikó pátrónájának nyilvánította a Guadalupei Szűzanyát.
