Szent István diakónus azt tanítja, hogy a vértanúság születés a mennybe – Leó pápa Úrangyala imája
Szent István diakónus, az első keresztény vértanú példája azt mutatja, hogy választhatjuk az igazságosságot akkor is, ha ez áldozattal jár, a békét részesíthetjük előnyben a félelemmel szemben, önmagunk helyett szolgálhatjuk a szegényeket – fejtette ki XIV. Leó pápa december 26-án délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
A megbocsájtás a fegyvereknél valódibb erő, a kereszténynek nincs ellensége, és még a halálban sem látja csupán a sötétséget. Karácsony misztériuma elhozza számunkra a testvéri szeretet örömét, az újjászületést, a fényhez való visszatérést – tanította katekézisében a Szentatya.
Ma van Szent István vértanú „mennyei születésnapja”, ahogy az első keresztény nemzedékek mondták, akik biztosak voltak abban, hogy nem csak egyszer születünk meg – kezdte beszédét a pápa, az Apostolok Cselekedeteiből vett szentlecke szavaihoz fűzve elmélkedését. A vértanúság születés a mennybe: a hit tekintetével ugyanis még a halálban sem csak a sötétséget látjuk. A világra jövünk, anélkül, hogy döntenénk róla, de aztán sok olyan tapasztalaton megyünk keresztül, amelyek során egyre tudatosabban kérik tőlünk, hogy „jöjjünk a fényre”, válasszuk a fényt – mutatott rá Leó pápa, elemezve az Apostolok Cselekedeteiből vett részletet.
Az ünnep szentleckéjének szavai arról tanúskodnak, hogy aki látta Istvánt a vértanúság felé haladni, meglepődött arcának és szavainak ragyogásán: „…a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét” (ApCsel 6,15). Annak az arca ez, aki nem közömbösen távozik a történelemből, hanem szeretettel néz vele szembe. Mindaz, amit István tesz és mond, a Jézusban megjelent isteni szeretetet képviseli, azt a Fényt, amely felragyogott sötétségünkben.
Az, hogy Isten Fia megszületett közöttünk, arra szólít minket, hogy Isten gyermekeiként éljünk – buzdított rá Leó pápa. Ezt lehetővé teszi az a vonzó erő, amelyet a betlehemi éjszaka óta olyan alázatos emberek tapasztalnak meg, mint Mária, József és a pásztorok. De Jézusnak, és azoknak a szépsége, akik hozzá hasonlóan élnek, egyben egy visszautasított szépség is: éppen mágneses vonzereje váltotta ki a kezdetektől fogva azok reakcióját, akik féltik a saját hatalmukat, azokét, akiknek igazságtalanságát leleplezi egy olyan jóság, amely feltárja a szív gondolatait (vö. Lk 2,35). Azonban idáig még semmilyen hatalom nem tudott győzedelmeskedni Isten műve felett. A világon mindenütt vannak, akik az igazságosságot választják, még akkor is, ha az áldozatokkal jár, akik a békét részesítik előnyben saját félelmeikkel szemben, akik a szegényeket szolgálják önmaguk helyett. Akkor kicsírázik a remény és mindenek ellenére van értelme ünnepelni – szögezte le Leó pápa.
A bizonytalanságok és szenvedések mai világában az öröm lehetetlennek tűnhetne. Azokat, akik ma hisznek a békében, és Jézus és a vértanúk fegyvertelen útját választották, gyakran kigúnyolják, kirekesztik a közbeszédből és nemritkán azzal vádolják őket, hogy az ellenfeleket és az ellenségeket részesítik előnyben. A keresztényeknek azonban nincsenek ellenségeik, hanem fivéreik és nővéreik vannak, akik azok is maradnak, még akkor is, ha nem értik meg egymást. Karácsony misztériuma ezt az örömet hozza el nekünk: egy olyan örömet, amely azoknak kitartásából fakad, akik már megélik a testvériséget, akik még ellenségeikben is felismerik maguk körül Isten fiainak és lányainak elidegeníthetetlen méltóságát.
Ezért István megbocsátva halt meg, mint Jézus, a fegyvereknél egy valódibb erőért, amely ingyenes és már mindenki szívében jelen van. Újjáéled és ellenállhatatlanul terjed, amikor valaki másképpen, figyelmet és elismerést nyújtva kezd tekinteni felebarátjára. Ez az újjászületés, ez jelenti azt, hogy visszatérünk a fényre ez a mi Karácsonyunk!
Beszéde végén Leó pápa arra buzdított, hogy imádkozzunk Máriához és szemléljük őt, aki áldott minden asszony között, akik az életet szolgálják és a gondoskodást állítják szembe az erőszakossággal, a hitet állítják szembe a bizalmatlansággal. Mária vezessen el bennünket saját örömébe, abba az örömbe, amely eloszlat minden félelmet és minden fenyegetést, mint ahogy a hó elolvad a napon.
Szent István első vértanú támogassa a keresztény tanúságtételük miatt szenvedőket – a pápa fohásza
Az Úrangyala elimádkozása után XIV. Leó pápa, utalással Szent István első vértanú ünnepére, arra buzdított mindenkit, akik a konfliktushelyzetekben a békét és a párbeszédet kívánják előmozdítani, hogy kövessék szelídsége, bátorsága és megbocsájtása példáját.
Leó pápa ismételten szívből jövő jókívánságaival fordult a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez. Békét és nyugalmat kívánt mindnyájuknak az Úr Karácsonyának fényében. A Szentatya köszöntötte a római híveket és a számos országból érkezett zarándokokat, majd Szent István első vértanú emlékét idézve arra buzdított, hogy kérjük közbenjárását: erősítse meg hitünket és támogassa azokat a közösségeket, amelyek a legjobban szenvednek keresztény tanúságtételük miatt.
Szelídségének, bátorságának és megbocsátásának példája kísérje mindazokat, akik elkötelezik magukat, hogy a konfliktushelyzetekben előmozdítják a párbeszédet, a megbékélést és a békét.
XIV. Leó pápa végül mindenkinek boldog ünnepeket kívánva búcsúzott a Szent Péter téren összegyűlt hívektől, akik „Viva il Papa!”, „Éljen a pápa!” kiáltással viszonozták jókívánságait.
Forrás: Vatican News, Vatican News
