Joseph Strickland, a texasi Tyler püspöke új pásztorlevelet adott ki 2023. szeptember 26-án, amelynek teljes szövegét az alábbiakban adjuk közre.
Krisztusban kedves gyermekeim,
Azért írok ma nektek, hogy részletesebben kifejtsem a negyedik alapigazságot, amelyről már a 2023. augusztus 22-én kiadott első pásztorlevelemben beszéltem. Arra kérlek titeket, hogy gondolkodjunk el mélyebben hitünknek erről a fontos igazságáról: „Minden emberi személy Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, akár férfi, akár nő. Minden embert segíteni kell abban, hogy felfedezze valódi identitását Isten gyermekeként, nem pedig abban a rendezetlen kísérletben támogatni, hogy elutasítsa letagadhatatlan, Istentől kapott biológiai identitását.”
Korunk egyik legmeglepőbb és legpusztítóbb tendenciája az a valós tény, hogy az emberi közösség elveszíti az igazságnak ezt a fonalát. Az Istentől kapott biológiai identitásunk elhagyásából származó zavar és kár abban a modern tendenciában gyökerezik, hogy tagadjuk Isten szuverenitását, sokan pedig még a puszta létezését is tagadják. Elménkben ilyen módon magunkat tesszük „istenekké”. Az igaz Isten tagadása drámai módon mutatkozik meg, mivel apránként elveszítjük annak fonalát, hogy kik is vagyunk. Ahhoz, hogy identitásunk alapvető kérdésére választ kapjunk, Istenhez és az általa kinyilatkoztatott igazsághoz kell fordulnunk. Ha úgy próbálunk meg válaszolni a kérdésre, hogy kik is vagyunk, hogy előzőleg nem keresünk Istentől választ, akkor elsüllyedünk abban a káoszban, amelyet ma magunk körül látunk. Szerencsére Isten gyönyörű képet tár elénk arról, hogy kik vagyunk, és a Szentírás és katolikus hitünk szent hagyománya segít megfestenünk az emberi személy csodálatos képét. „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1, 27)
Az igazság, miszerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, a természetes szinten túl átemel minket abba a természetfeletti sorsba, amelyben mindannyian osztozunk. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa mondja: „Az ember teste részesedik “Isten képmásának” méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen.” (KEK 364)
Szent II. János Pál pápa a Christifideles Laici kezdetű apostoli buzdításában a “férfiasság és a nőiesség antropológiai alapjairól” írt. Kijelentette, hogy „arról a tervről van szó, amely „kezdetben” kitörölhetetlenül vésődött bele az emberi személy – a férfi és a nő – lényegébe, következésképpen jelen van döntő struktúráiban és mély vágyaiban.” (Christifideles Laici, 1988. december 30., 50. p.)
A mai kultúrában sokat foglalkozunk a saját identitásunkkal. Ez pedig az élet értelmét kereső, minden ember szívében és lelkében mélyen rejlő vágyról árulkodik. Megpróbáljuk valamilyen módon, életünk fizikai realitásán át kifejezni a lelkünkben érzett rezdüléseket. Noha az emberi tapasztalatok sokfélék, és minden életben van valami egyedi és megismételhetetlen, mindannyian osztozunk egy egyszerű, világos és mégis felfoghatatlanul mély igazságban: mi vagyunk azok, Akiket Szeretnek, és ez azt jelenti, hogy kapcsolatban állunk Azzal, Aki Szeret. Ez az alapigazság adja meg tulajdonképpen életünknek azt az értelmet, amit valóban keresünk, ha elfogadnánk valódi identitásunkat Istenben, és kapcsolatba lépnénk vele. Saját identitásunkat nem tudjuk megteremteni, és nem is mi teremtjük meg – identitásunk egyedül a Teremtőnktől származik. A Katolikus Egyház Katekizmusa egy gyönyörű idézetet kínál nekünk Sienai Szent Katalintól, amely bepillantást nyújt abba, milyen Isten szemében a mi identitásunk. Szent Katalin ezt írja: “Mi volt az oka, hogy a teremtményt ily nagy méltóságba helyezted? A kimondhatatlan szeretet, mely által önmagadba tekintve beleszerettél teremtményedbe; ezért teremtetted meg őt, e szerelem által, és adtad neki a létet, hogy ízlelje örök javadat, és örvendjen benne.” (KEK 356)
A mai világban sokszor tűzik napirendre az emberi identitással, különösen a “szexuális identitással” kapcsolatos kérdéseket. Egyikük az LMBTQ kérdés, amelyik nagyon is szembeszökő manapság. Amint azt a 2023. szeptember 12-i pásztorlevelemben is megfogalmaztam: „Az Egyház azt tanítja, hogy azok, akik azonos neműekhez való vonzódást vagy nemi diszfóriát éreznek, nem egyszerűen azért vétkeznek, mert ilyen érzéseik vannak, hanem mert érzéseik alapján szabadon cselekszenek, ami bűn, és nincs összhangban Istennek a gyermekei számára készített tervével”.
Mielőtt XVI. Benedek pápává választották volna, Joseph Ratzinger bíboros a következőket vetette papírra: „A Teremtés könyvének harmadik fejezete bemutatja, hogy az emberi személy igazsága, aki Isten képmása, hogyan homályosult el az áteredő bűn következtében. Ennek elháríthatatlan következményeként elveszett azon közösség szövetség jellegének tudata, amelyben ezek a személyek Istennel és egymás között voltak. Habár az emberi test megőrizte „jegyesi jelentését”, de csak a bűn által elhomályosított formában. Így folytatódott tovább a bűnös romlás a szodomai férfiak történetében (vö. Ter 19,1-11). A homoszexuális kapcsolatok felett itt kimondott erkölcsi ítéletet nem lehet kétségbe vonni.” (Joseph Ratzinger bíboros, Levél a katolikus egyház püspökeihez a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 1986. október, bek. 6.)
Ratzinger bíboros így folytatta: „Azonos nemű partnert választani nemi aktushoz azt jelenti, hogy érvénytelenítik a Teremtőnek az emberi nemiségre vonatkozó tervének gazdag szimbolikáját, jelentőségét, hogy a céljáról ne is szóljunk. A homoszexuális aktus nem vezet az egymást kiegészítő egyesüléshez, aminek meg kellene valósulnia, sem az élet továbbadásához, ezért ellentmond annak a hivatásnak, hogy személy voltunkat az önajándékozásban éljük meg, amely az Evangélium szerint maga a keresztény élet lényege. Ez nem akarja azt jelenteni, hogy a homoszexuális személyek nem lehetnek gyakorta nagylelkűek, vagy ne tudnának önzetlenek lenni; de amikor homoszexuális tevékenységben részt vesznek, egyfajta rendetlen nemi hajlamot erősítenek meg magukban, amelyet az önző, önmagáért való gyönyör megszerzése jellemez.” (Joseph Ratzinger bíboros, Levél a katolikus egyház püspökeihez a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 1986. október, bek. 7.)
Ezért szeretettel, de világosan meg kell mondanunk, hogy azoknak, akik az azonos neműek iránti vonzódás terhét hordozzák, nem szabad hajlamaik szerint cselekedniük, mert az ilyen tevékenység ellentétes az egyén Isten adta biológiai identitásával, és ezért minden esetben ellentétes Isten akaratával. Nekünk papjaiknak, a családjuknak és barátaiknak szeretettel és támogatással kell körülvennünk őket, hogy felvehessék keresztjüket és megélhessék hiteles, Isten adta identitásukat.
A transznemű mozgalom az LMBTQ-program egy másik arcát jelenti, amely szintén ellentétes az emberi lény katolikus felfogásával. Ez a mozgalom alapvetően meg akarja változtatni azt, ahogyan világunk az egyes emberek Istentől kapott, biológiai identitására tekint. Egyre több fiatal lesz napjainkban a transzgender mozgalom rabja ahelyett, hogy elmondanák nekik az igazságot arról, hogy kik is ők, mint Isten szeretett gyermekei. Természetesen belátjuk, hogy valakinek összetett okai lehetnek arra, hogy nemi diszfóriát érezzen, de fontos, hogy minden egyes ember megértse, hogy az érzésektől függetlenül az ember biológiai identitását Isten adta, és az ember nem változtathatja meg. A szülőknek nem szabad félniük attól, hogy az adott életkornak megfelelő módon megbeszéljék gyermekeikkel a nemi ideológia hamisságát, és azt is meg kell erősíteniük, hogy noha a hormonok és a műtétek megváltoztathatják az ember külsejét, ezek az orvosi eljárások nem változtathatják meg a test egyetlen sejtjének nemét sem.
Sokan, akik támogatják a “transzgenderizmust”, azt állítják, hogy amikor egy biológiai férfi nőként azonosítja magát és “nemváltoztatáson” esik át, akkor ez igazából valójában “nemi megerősítés”, mivel az illető anatómiája most már tükrözi “valódi nemét”. A Katekizmus azonban azt állítja, hogy „A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test “formájának” kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot.” (KEK 365) Továbbá: „A férfi és a nő teremtve vannak, azaz Isten akarta őket: egyrészt mint emberi személyeket tökéletes egyenlőségben, másrészt saját férfi és női mivoltukban. A “férfiúi lét” és “női lét” jó és Isten akarta valóság.” (KEK 369)
Ezért a nemváltó műtétek vagy a választott orvosi kezelések, amelyek célja, hogy megpróbálják a személyt az Istentől kapott biológiai nemétől eltérő neművé változtatni, súlyos bűnt jelentenek. (Megjegyzés: Vannak ritka orvosi esetek olyan interszexuális személyek esetében, akik nem egyértelmű biológiai nemmel születtek, vagy férfi és női jellemző jegyekkel egyaránt rendelkeznek. Ezek az esetek túlmutatnak e lelkipásztori levél keretein, és a lelkipásztorral, illetve az orvosokkal kell megbeszélni őket).
Fontos itt megjegyezni, hogy MINDIG, de MINDIG tisztelettel, együttérzéssel és belső méltóságának elismerésével kell bánnunk minden emberrel. Ezért a homoszexuális hajlamokkal vagy nemi diszfóriával rendelkező férfiakkal és nőkkel szeretettel és együttérzéssel kell bánni, és mindig úgy kell tisztelni őket, mint Isten értékes gyermekeit, akik ők. Ebben benne van az is, hogy szeretettel megmondjuk nekik az igazat.
Mindez elvezet bennünket a szinodalitásról szóló, közelgő szinódushoz, amely egyesek részéről kísérletként jelenik meg arra, hogy a katolicizmus középpontját a lelkek Krisztusban való örök üdvösségéről áttegyék arra, hogy minden ember megerősítést kapjon, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hozott vagy fog hozni az életben. Az egyik téma, amelyet a hírek szerint meg fognak vitatni a szinóduson, az azonos neműek kapcsolatainak megáldása lesz. Amikor 2023 júliusában a homoszexuális párok megáldásáról kérdezték Victor Manuel Fernandez érseket, a Hittani Dikasztérium prefektusát, kijelentette: “Ha egy áldást úgy adnak, hogy az ne okozzon zavarodást, akkor azt elemezni és megerősíteni kell”. Nekünk azonban az Egyház örök és változatlan tanítását kell szem előtt tartanunk: egy ilyen áldás nem lenne törvényes, és ezért kétségtelenül zavart okozna. Valójában ugyanez a hivatal, a Hittani Kongregáció (a mai Dikasztérium) 2021. március 15-én már kiadott egy válasznyilatkozatot az azonos nemű személyek egyesülésével kapcsolatos dubiumra. [A dubium, magyarul kétely, olyan kérdést jelent, amelyet a Hittani Kongregációnak tesznek fel, és igennel vagy nemmel lehet megválaszolni. – A szerk.] Ebben a válaszban a Kongregáció előző prefektusa, Luis Ladaria bíboros kijelentette, hogy Isten “nem áldja meg, és nem is áldhatja meg a bűnt”, és “a fent említett okok miatt az Egyháznak nincs és nem is lehet hatalma arra, hogy megáldja az azonos neműek egyesüléseit a fentiekben szándékolt értelemben”. Mivel az igazság nem változhat, be kell lássuk, hogy most a Dikasztérium nem juthat eltérő következtetésre, amely érvénytelenítené ugyanannak a hivatalnak az eredeti igazságnyilatkozatát. Az igazság Isten isteni szaván alapul, ahogyan az a Szentírásban és a Szenthagyományban kinyilatkoztatott, és ahogyan azt az Egyház tanítóhivatala őrzi. Ezért minden próbálkozás az azonos neműek egyesülései megáldásának engedélyezésére támadás lenne a hit szent letéteménye ellen.
A fentieken kívül a válaszlevél a következőket is megállapította: „A szentelmények kategóriájához tartoznak az áldások, amelyekkel az Egyház ’az embereket Isten dicséretére hívja, biztatja őket oltalmának kiesdésére, buzdítja őket Isten irgalmának életszentséggel való kiérdemlésére’. Továbbá: ’az áldások, melyeket az Egyház a szentségek mintájára rendelt, mindig és elsősorban bizonyos lelki hatásokat jeleznek, melyeket az Egyház esdeklésére nyernek el’. Következésképpen, hogy hűek legyünk a szentelmények természetéhez, amikor emberi kapcsolatokra áldást adunk, az abban részesedők helyes szándéka mellett szükség van arra is, hogy az, ami áldást kap, objektíven és pozitívan a kegyelem befogadására és kifejezésére rendelt legyen, Istennek a Teremtésbe beleírt és az Úr Krisztus által teljesen kinyilatkoztatott tervei szerint. Ezért csak azok a valóságok összeegyeztethetők az Egyház által adott áldás lényegével, amelyek önmagukban ezeknek a terveknek a szolgálatára vannak elrendelve. Ezen oknál fogva nem megengedett áldást adni olyan párkapcsolatokra, vagy akár stabil élettársi kapcsolatokra, amelyek házasságon (vagyis egy férfinak és egy nőnek a felbonthatatlan, az élet továbbadására önmagában nyitott szövetségén) kívüli szexuális gyakorlattal járnak, mint az azonos nemű személyek párkapcsolatainak esetében. Pozitív elemek megléte ilyen kapcsolatokban, melyek bár önmagukban értékelendők és megbecsülendők, nem képes helyessé, és így jogszerűen egyházi áldás tárgyává tenni őket, minthogy ezek az elemek egy a Teremtő tervének nem megfelelő élettársi kapcsolat szolgálatában állnak.” (A Hittani Kongregáció válaszközleménye a homoszexuális kapcsolatok egyházi megáldhatóságával kapcsolatos dubiumra, 2021. március 15.).
Szeretném megismételni, hogy ez semmiképpen sem az azonos neműek vonzalmának terhét hordozók bárminemű hátrányos megkülönböztetésére irányuló kísérlet, hanem sokkal inkább a liturgikus rítus igazságára és a szentelmények természetére való emlékeztetés. Nem tisztelhetjük úgy Istent, aki maga az igazság, hogy olyan áldásokat próbálunk felajánlani, amelyek ellentétesek az Ő igazságával.
Végezetül azt szeretném mondani azoknak, akik azonos neműekhez vonzódnak vagy nemi diszfóriában szenvednek, hogy Krisztus szeret benneteket, és a katolikus egyház befogad benneteket. Mindannyian küzdünk azért, hogy növekedjünk a szentségben. Arra hívlak benneteket, hogy gyertek és üljetek le velünk, imádkozzatok velünk, hódoljatok együtt velünk, és tapasztaljátok meg velünk együtt Isten szeretetének és irgalmának elsöprő erejét. Az igazság az, hogy létünk középpontjában a Szeretet áll, és nincs olyan hatalom a mennyben vagy a földön, amely megakadályozhatná az Atyát, a Fiút és a Szentlelket abban, hogy teljességgel és tökéletesen szeressen minket. Minden pillanatban meghívást kapunk arra, hogy elfogadjuk az Isten által felajánlott szeretetet, de végtelen bölcsességében és jóságában Ő nem kényszeríti reánk magát. A szeretet választás, és mindig áldozatot is jelent, de ezt az áldozatot először Ő hozta meg értünk, minket pedig arra hív, hogy mi is hozzuk meg érte ezt a döntést. Hulljon le a hályog a szemünkről, lássuk meg végre, mennyire szeret minket Atyánk szeretett gyermekeként, és fussunk mindig Hozzá, mint végső beteljesedésünk forrásához. „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.” (Iz 43, 1).
Áldjon meg benneteket az Úr, és kívánom, hogy megtaláljátok valódi identitásotokat az Ő határtalan szeretetének bőségében.
Alázatos atyátok és szolgálótok,
Joseph E. Strickland főtisztelendő atya
Tyler püspöke, Texas
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: LifeSiteNews
Josefayerbrider
2023. szeptember 30. at 22:15
INRI, igen atyám.