Satu vérrel olajozva
Nem baj, ha most szenved Európa népe, a szankciók legalább hosszú távon satuba szorítják Putyint és rákényszerítik a békére. Döntenie kell: olaj vagy fegyver. Valahogy így fogalmazott Borell az EU külpolitikai biztosa. S milyen jó, hogy a testvérnép háborúja kiugrasztotta a nyulat. Európa összefog, összezár. Hiszen itt nem is az emberéletekről és a háborúról van szó, hanem liberális nyugati ideálokról és úgynevezett értékekről. Micsoda morál. Nem veszünk véres olajat. Nem vásárolunk tőled, mert arra költöd, hogy embereket gyilkolj. Inkább adunk fegyvert a szomszédnak, s akkor béke lesz. Ha pedig a gázturbinát visszaadja a Siemens, akkor kiváltjátok az ukránok haragját. Eközben Európa népei már a télre készülnek, rettegnek a megfagyástól, az elszegényedéstől. A lengyeleknél elfogyott a szén, a cseheknél a maffiózók már terítik az ukrán fegyvereket a nyugati alvilág megrendelésére, az olaszok már nem szállítanak több fegyvert az ukrán háború sikeréért. A holland gazdák napok óta tüntetnek, mert az egyetlen hazai élelmiszerláncot le akarja törni az amerikai „bió”-multicég. A németek csak visszakapcsolják az atomerőműveket, kitolják a belső égésű autók gyártásának futamidejét, van ahol, jegyrendszert pedzegetnek, az üzemanyagárak az egekben, kínjukban már uszodákat zárnak, be, lekapcsolják a közvilágítást, sőt a jelzőlámpák éjszakai kikapcsolását is fontolgatják. Nem mosnak, nem fürdenek, és kezdik menhelyekké alakítani a sportcsarnokokat. A modern, szabadelvű nyugat, Amerika gyámsága alatt gazdaságilag lassan elvérzik, világjavító eszmerendszere, úgy tűnik, lejárt szavatosságú lesz. A gyakorlatban viszont ez a nyugat kb. 30 ország, szemben a normálisabb 170 országgal, akik józanul gondolkodnak és cselekszenek. Az oroszok pedig lassan megszüntetik az Egyesült Államok által diktált egypólusú világrendet, és a háború száz napja alatt napi egy milliárd dollárral gazdagítják államkasszájukat, még ha olcsóbban is adják az olajat kelet felé, mint nyugati vásárlóiknak. Mi meg csak fogadjuk a naponta tízezrével érkező menekülteket, de nem csak a fehéreket ám, mert akkor megint lekerül a füstszűrős kalap a nyuszikáról.
Az esztelen felsőbbrendűségi érzet, ruszofóbia kellő paraván a szélsőségeknek, sőt még morális dominanciával is büszkélkedik, hetykén odaszólva mindenkinek, aki még labdába rúghatna.
Aminek hiányában a kommunizmus alatt nyögtünk, vagy amiért nyugatra vágyódtunk, az elérhetetlen életszínvonal, jólét, demokrácia, az a szemünk előtt dugába dőlni látszik. Kártyavárként omlik össze. A kovid idején azt hittük, ezt már nem lehet fokozni, de lám, dehogyisnem. Mert a digitális média uralma alatt olyan tökélyre vitték az agymosást, hogy önként, engedelmesen, mindent elviselünk, ha úgy tálalják, hogy az nekünk jó lesz. Hiába értelmetlen ez a keménykedés, hiába a nép áldozata, a korrupt elit úgyis átviszi akaratát, csakhogy hatalmát mentse.
Ilyenkor az emberben gyűlni kezdenek a kérdőjelek: vajon ilyen könnyen bele kell nyugodnunk a sorsunkba? Nincs más megoldás? Nem lehetne másként, másképp gondolkodni? Nem lehetne Oroszországgal is egyenrangú félként tárgyalni, őt elismerni államként, aggályait komolyan venni és vele szövetséget kötni? Ez nem annyira fontos lenne, mint a Nato-hadviselés?… Jó ez nekünk, hogy ennyire a dolgokba, az árukba, a civilizációs eszközökbe vetjük bizalmunkat? Nem lehetne, nem kellene felelősségre vonni környezetünkben azokat, akik nekünk hazudnak, akik megtévesztenek? Hol vannak azok az értelmiségiek, akik, ha kell a média, a politikum paneljeit, üres bikkfanyelvét félresöprik, szembesítve a hatalom birtokosait az igazsággal? Ezek a jelenségek vajon nem azt jelzik, hogy a finomkodó, elmaszatoló véleményvezérek megoldásai, választott képviselőink döntései nem a nép javát, a közösség nemzeti-hitbeli önbecsülését teszik tönkre? Nem kellene egyenesebben és őszintébben beszélni a néppel? Kell ehhez a háború, az olajmécses, a fagyos hideg is?
Ha a védelemhez, a békéhez is erőt kell felmutatni, kezdjük mindjárt az igazság, a szeretet erejével. Mert a szeretet nem épülhet hazugságra. Az igazság motorját a szeretet olajozza. Ahhoz viszont előbb kell a tartalékolaj. Mert ha jön a Vőlegény, akkor késő drága olajért szaladni. Főleg ha a csapot már elzárták.