Robert Barron püspök: „Túl sokáig butítottuk le a hitet!”
Robert Barron, a minnesotai Winona-Rochester püspöke augusztus közepi felszólalásában kifejtette, hogy az olyan rendezvények, mint a nemrég lezárult Ifjúsági Világtalálkozó, nemcsak a Katolikus Egyház számára bírnak nagy jelentőséggel, hanem azért is fontosak, hogy ellensúlyozzák azt a jelenséget, amit ő egyszerűen a „hit elbutításának” nevez, ami szerinte túl sokáig és túl erősen jellemezte az egyházat.
Barron püspök méltán népszerű a „Word on Fire” -ban kifejtett munkájáról. (Az általa alapított katolikus médiaszervezet digitális és hagyományos médiát használ a katolicizmus megismertetésére a tágabb világgal. A ford.) Nevét a közösségi médiában végzett rendszeres „Vasárnapi Prédikációiról” is ismerik. Egyik legutóbbi interjújában az EWTN „News Nightly”-n arról beszélt Colm Flynnek, hogy napjainkban érdekes ellentmondásnak vagyunk tanúi: egyfelől a katolicizmus a világ bizonyos területein hanyatlik, ugyanakkor afrikai és ázsiai országokban virágzik és terjed.
„Bizonyos szempontból kijelenthetjük, hogy a katolikus hit a nyugati világban hanyatlóban van, a világ más részein viszont nem!” – mondta Barron püspök.
„Az Ifjúsági Világtalálkozó egyik jellemzője, hogy a világ minden tájáról találkozhatunk katolikusokkal, ami pedig kiszakít bennünket a dolgok olykor nyugatias, rövidlátó látásából.”
„Nagyszerű látni a lüktető, eleven hitet Afrikában és Ázsiában” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy szerinte mitől olyan különleges az Ifjúsági Világtalálkozó, Barron így válaszolt: „Az emberek ki vannak éhezve Istenre, akár elismerik ezt, akár nem, akár érzik ezt közvetlenül, akár nem”.
„Tehát amikor lehetőség nyílik arra, hogy Isten keresésére és dicsőítésére összejöjjenek, a fiatalok válaszolnak!” – mondta.
Barron elmondása szerint a fiatalok „nem bizonytalan, tétova üzenetekre vágynak. Világos, egyértelmű hívást várnak, és ha azt megkapják, arra válaszolnak.”
„Olyan dologra vágynak, amely szilárd alapokon áll. Túl sokáig butítottuk le a hitünket.” – tette hozzá.
A püspök saját generációjáról elmélkedett. Szerinte ő maga is egy „lebutított, leegyszerűsített katolicizmust kapott”, ami maga volt a „lelkipásztori katasztrófa”.
Barron szerint ez nem csak a saját véleménye, hanem megállapítását számos felmérés támasztja alá, ami azt mutatja, hogy egyre többen távolodnak el katolikus hittől”.
Hangsúlyozta, hogy az egyháznak terjesztenie kell az evangéliumot. Az interjúban felidézte XVI. Benedek pápa útmutatását az egyház három fő céljára vonatkozóan. Ezeket a püspök a következőképpen fogalmazta meg: „Isten imádása, a szegények szolgálata és az evangelizálás”.
A püspök szerint ezek a célok folyamatosan szükségesek, időtlenek, függetlenül attól, hogy kulturálisan sikeresek vagyunk-e vagy éppen gyűlölnek bennünket – a mi feladatunk akkor is Jézus Krisztust, a mi Urunkat hirdetni”.
Barron azzal érvelt, hogy a fiatalokat meg kell tanítani arra, hogy a közösségi média egy „eszköz”lehet, de „nem a valódi világ”.
„A valódi világ Isten imádása, a szegények szolgálata, és az egymással való közösség” – mondta.
„Én magam is kedvelem a közösségi médiát, és használom is” – tette hozzá. “Van azonban egy komolyan negatív aspektusa. A túlzott használata révén a szorongás, a depresszió és az öngyilkossági hajlam mind megugrik a fiatalok körében.”
„Tudom, hogy most nehezebb időket élünk” – mondta Barron a jelenlegi világról, amelyben a fiatalok éppen nagykorúvá válnak. Emiatt nagyobb szükségünk van Krisztusra, mint valaha! Azt szeretném, hogy érezzék azt, hogy Jézus szereti őket, velük van útjukon, és felszabadító módon szeretne életük Ura lenni.”
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Catholic News Agency
INRI,
a meggyözödés átsüt. Ragadós lesz. Sajnos mindegy milyen irányban. Mert az emberek 95%-a azt várja, hogy valagon rúgja öket valaki és akkor abba az irányba repülnek ahova a rúgás sikerült. Persze a landolásnál magukhoz térnek de többnyire csak azután.
Namost ez a mi feladatunk. Krisztust iránti meggyözödéses tetteinket felmutatni. Elsösorban nem másoknak, hanem a környzetünkben. Akkor még keresnek is majd mindket, hogyan? miért? micsoda? honnan az erö? honnan a lelkesedés? mi? öröm? itt? ahol mindenki csak haszonlesö? Az ima a tettekkel egyenénrtékü. Egymást kiegészítik 50-50%-ban. A mise és a szentáldozás viszont csodatevö gyógyszer.
Kultúrálisan? Az mi? Egy darabig tudtam: ami felemel és szeretet sugároz ki, igényesen szórakoztat meg a közösség együttdobbanását elösegíti. Azonban amikor átsütö meggyözödéssel az ember töle teljesen idegen -Isten és Emberellenes- ideológiák szolgálatába áll, valamely vélt elönyökert (többnyire pénzbeli “megbecsülésért”) és azt hiteti el sajnos sokszor sikeresen, hogy az “kultúra” azóta ez a kifejezés semmit sem mond már nekem. Az Isteni 10 parancsoalt, amit Mózes vett át a sinai hegyen töle az nemcsak “kultúra”. Az élet vagy halál. A tékozló fiú nem azért ment haza atyja házába, mert megbánta amit tett. Hanem azért, mert attól félt, hogy új gazdáinál éhen fog halni. Tudta, hogy atyaja házában az olyan állatgondozó szolgáik is mint ö ott és akor lett, nem halhatnak éhen. Lásd: Lukács evangeliuma 15, 11-32 sorait.
Jézus Krisztus Istenfia Megváltó jöjj el még ma…mindenkinek nagy örömére… érdekes, hogy katolikus papok többen figyelmeztettek, hogy ez nem veszélytelen, mert “akkor lesz a világvége”. Én nem félek attól, hogy (másodszor is) eljön a a messiás. Mert tudom, hogy az olyan jó lesz…ha már itt és most is ilyen jó nekem, hogy velem van mert beengedem életembe, mennyivel jobb lesz az nekem majd ráadásnak a személyes találkozásunkkor…
Pedig a Katolikus egyház székhelye Európában van ..
INRI,
igen Rómában van az egyházunk feje=róma püspöke=krisztus földi helytartójának=Péter utódjának székhelye. A katolikus=egyetemes=mindenki egyháza papjának misézö euchrisztikus szavaira a világ minden szentmiséjén megismétlödik a krisztusi utolsó vacsora csodája (az Ö szent teste es vére mint gyogyzser táplaja a az együtt ünneplöket)… Lappföldön, a pigmeusoknál, az összes kontinens hétezer nyelvén és a húszezer nyelvjárás=tájszólas nyelvezetén is. nekünk nem kell Jeruzsálaembe, Mekkába, Rómába zarándokolni, ahoz, hogy vele telélkozhassunk. Hódmezövésárhelykutasipusztán is ugynaz a szentmise értéke, mimt Rómában. Nem azért, mert mi kivételek, vagy mindnekinél jobbak vagyunk, hanem azért, mert a Jézusi megbízatást Péter a szentelések láncolatában tovább adta az idök végezetéig. Bennünket a büntöl való szabudlás vágya köt össze a szentmisén. Mégozzá a 10 parancsolat értékrendje szerint. Isten boldogiótó törvényei szerint, amit köbevéstek. A Mózesi 10 parancsolat a zsidók szerint csakis rájuk érvényes a családon belül. Jézusnak azt köszönöm meg, hogy engem a nemzsidót is részesített ebben a boldogságban, ami már itt és most a mennyek lecseppent darabkája. Nélküle soha sem hallotam volna róla, mert a zsidó nem térítö vallás.