Péter és Júdás azzal tűnik ki az evangéliumi történetből, hogy mindketten elárulták Jézust azon a végzetes csütörtökön. Mindkét férfi kritikus választás elé került.
Annyi mindent lehet szeretni Szent Péterben, az alázatos halászban, aki oly gyakran reagált meggondolatlanul Jézus szavaira, de mindig gyorsan bocsánatot kért és újra próbálkozott! Hűséges kitartása alkalmassá tette arra, hogy az első pápa legyen.
Történetének egyik leginkább magával ragadó része az, amikor elárulta Krisztust a keresztre feszítés előtt, de ami a legfontosabb, hogy mit tett az árulás után.
Péter és Júdás mindketten elárulták Jézust azon a végzetes csütörtöki napon. Júdás 30 ezüstért adta el az Urat (Mt 26,15), Péter pedig háromszor tagadta meg aznap este (Lk 22,54-62).
Miután ilyen mélyre süllyedt mindkét férfi, kritikus választás elé kerültek, hogy ezután hogyan reagálnak a cselekedetük következményeire. Megbánhatják a bűneiket, és Isten bocsánatáért könyöröghetnek, ami nagy alázatot igényel, vagy még tovább keményíthetik a szívüket, azt gondolván, hogy bűnük meghaladja Isten megbocsátó képességét, ami arra mutat rá, hogy büszkék és nem bíznak Istenben. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Péter az előbbit választotta, míg Júdás az utóbbit.
Ezért Péter az Egyház nagy szentje és első pápája lett, míg Júdás neve örök időkre „árulót” jelent.
Hasonló az árulásuk, de az arra adott különböző válaszuk elgondolkodtatásra késztet. Ferenc pápa ugyanis többször beszélt arról, hogy figyeljünk a szívünkben megbúvó „kis Júdásokra”.
A két férfi történetének van néhány, számunkra nagyon fontos tanulsága.
1. Hűség a kis dolgokban
Júdás egy rejtélyes figura. Hogyan válhatott ilyen gonosszá az, aki annyira közel állt Jézushoz? A Katolikus Enciklopédia így magyarázza ezt:
Bár semmi sem enyhítheti a nagy árulás bűntudatát, érthetőbbé válhat, ha úgy tekintünk rá, mint a kisebb dolgokban fokozatosan bekövetkező kudarcok következményeire.
Nem csoda, hogy Jézus gyakran figyelmezteti tanítványait, hogy legyenek hűségesek a kis dolgokban. „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.” (Lk 16,10)
Amikor apró dolgokban hűtlenekké válunk Isten akaratához, akkor ezek a dolgok lassan, de biztosan kicsúsznak az ellenőrzésünk alól, és nagyobb bűnökké válhatnak.
2. Alázatosan kérni Isten irgalmát
Van egyfajta ostoba büszkeség bennünk, ha azt gondoljuk, hogy bűnünk túl nagy ahhoz, hogy Isten megbocsásson. Jézus újra és újra világossá tette, hogy egyetlen tett sem állhat az ő irgalmán kívül, ahogy a Katekizmus fogalmaz:
„Isten irgalmának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által felajánlott üdvösségét. Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz.” (1864)
Milyen az Isten felé nyitott, „gyengéd szív”? Olyan lelkület, amely beengedi Isten irgalmát a szív legrejtettebb zugaiba is, amelyekről gyakran azt mondjuk, nem is léteznek.
Kérjük Szent Péter közbenjárását és útmutatását, hogy hogyan bízzuk magunkat Urunk határtalan és végtelen irgalmára.
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia.org
Josefayerbrider
2023. július 27. at 23:17
INRI,
elöször is Júdás árulására semmi szükség nem volt. Jézust ellenfelei külsöleg olyan jól ismerték személyesen, mint a barátai. Talán a Júdás Iskariót tette arra lehet jó figyelmeztetés, hogy a tanult ember könyebben helyezi néha-néha vélt elönyeit elötérbe, mint az analfabéta kétkezi halász, aki valahogy inkább a tényekhez ragaszkodik. A katolikus egyházam 474 jó papját ismerem személyesen, levelezö teológiát végeztem-hitóktatói tanfolyammal zártam össz. 8 féléven át 79 vizsgát tettem le. Remek professzoraim voltak. Nehány név: Rózsa Huba, Bolberitz Pál, Nyíri tamás, Fila Béla, Tarjányi Béla stb. de egyik sem mondta azt, hogy “Júdás neve örök időkre „árulót” jelent”- ahogyan ebben a fenti cikkben áll. Söt Fila professzor mondta nekem, hogy még Júdásról nem állítja az egyház, hogy biztosan elkárhozott, mert azt eldöntei egyedül a Jóteremtö illetékessége. A nevekre oda kell figyelni. Júdás Iskariot=Jehudi=zsidó-Kariótból. Jézus egy másik kedvenc apostola is Júdás=Júdás-Tádé=Jehudi=zsidó-bátor. Azt, hogy valakinek a neve “zsidó” jómagam a Júdás Tádé=Jehudi=zsidó-bátor- kifejezéssel szeretem használni, ahogyan a Pétert meg kösziklaként.
Sokak szerint a 12-böl Júdás volt az egyetlen tanult ember- aki nem volt analfabéta, söt több nyelvet is beszélt, úgymond könyvelö-pénzügyes volt, annak minden szakmai ártalmát el is kapta. Miért nem választott Jézus olvasni tudókat, tanult embereket, esetleg teológusokat, politikusokat, diplomatákat a jeshivájába (rabbitanodájába)? Mert azokra inkább jellemzö, hogy féltik a megélhetésüket, elöfordul, hogy jobban ragaszkodnak a dizszpozíciójukhoz, feletteseik kiszolgálásához, mint a tényekhez amit a szemükkel látnak és a kezükkel tapintanak. Ráadásul megélnek a kétkezi munkájukból és nem féltik a karrierjüket, mint az “értelmiségi semmittevök”…Jézusnak nem kellett teológus-tudós-írásolvasó-diszpozícióosztogatófönök-sem híresektöl való diploma, ezeket maga adta magának, meg barátainak.
Péter a kedvencem, mert elhitte amit a szemével látott, kezével tapintott és nem félt (persze csak pünkösd után) mindezt megvallani a zsidó testvéreinek. De érthetö módon félt – egykicsit – a nemzsidóknak való evangeliumhirdetéstöl és analfabéta lévén a tanúlt emberektöl is- mindegy mit is állítottak. Azonban engem a nemzsidót a Jótermtö boldogító 10 parancsolata által elöször a teológus-farizeus-írástudó, a Gamaliel tanítványa, a római polgár Saulus-Paulus tett egyenlövé a zsidókkal a kiválasztottságban, a Jézus terve szerint, mert nélküle talánn soha nem is hallottam volna felöle.
KőváriLászló
2024. április 7. at 07:00
Én Székely Jánost hallgattam … Nem voltak teljesen analfabéták, hiszen már abban az időben létezett zsinagógai oktatás-már csak azért is, hogy az imákat legyen ki vezetni tudja….