Pénzzel vett barátok – gondolatok évközi 25. vasárnapra

1. Halljátok ti, akik eltiporjátok a szegényt!… Ám 8, 4–7)

A júdeai pásztor-próféta erőteljesen emeli fel hangját a szegények mellett. Ő az ószövetség „szociális” prófétája.

2. …Végezzetek imát… minden emberért… (1Tim 2, 1–8)

Az egyház folytatja Krisztus közvetítő szerepét, ezért kötelessége minden emberért imádkozni. A liturgikus ima mindig egyetemes.

3. Egy gazdag embernek volt egy intézője… (Lk 16, 1–13)

Naponta szólnak híradások cégbezárásokról, korrupciós ügyletekről, befolyásos gazdasági szereplőkről, akik csúszópénzt adtak vagy fogadtak el, hogy csődbe ment vállalkozásuk dacára is megszabaduljanak a felelősségre vonástól, és szabadlábon megússzák. Gondolhatunk a sok könyvelési trükkre, számlahamisításra is, melyekkel adómilliókat spórolnának meg azok, akik mindenáron csak gazdagodni akarnak. Semmi új a nap alatt?

Jézus a mai, lukácsi példabeszédben egy ilyen embert dicsér meg. A hűtlen intézőről szóló példabeszédben egy agyafúrt embert állít középpontba, aki még gazdája elismerését is kivívja. A leleplezett, gazdája vagyonát eltékozló sáfár csalárd módon bánik a rábízott javakkal, s mivel bejelentik, hogy kegyvesztett lett, még egyszer s utoljára átveri munkaadóját. Meghamisítja a könyvvitelt, hogy megvásárolhassa adósai rokonszenvét.

Első olvasatra azt hinnénk: nocsak, Jézus is arra buzdítja az állásukat féltő igazgatókat, menedzsereket, íme, így kerüljék el a koldusbotot? Ő is rábólint erre az erkölcstelenségre, hogy így mentsük a bőrünket, ha szorul a hurok? Micsoda meghökkentő jelenet!

Mint megannyi más jézusi történet, ez is kétszintű. Az első szint az általános, egyből érthető tanítás. A világ fiai, a maguk módján okosabbak a világosság fiainál, mondja Jézus. De utána azt is kijelenti: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból… Ha tehát a hamis mammont nem kezelitek hűen, hogyan bízzák rátok az igazit? Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Így válik világossá a példabeszéd másik szintje: Urunk Jézus nem a dörzsölt intéző szabálytalan eljárását hagyja jóvá, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy lám, ő is, aki a világ fiait képviseli, szorult helyzetében rádöbbent: csak barátai segíthetnek rajta. Vagyis rádöbbent arra, hogy a mammon, a pénz nem lehet cél, bálványisten, hanem csak eszköz. Arra való, hogy az embert segítsük, a még nagyobb jót, az örök értékeket elérjük.              

Mai viszonylatban óriáscégek, kereskedelmi csoportok is rájöttek arra, hogy sokkal többet jelent az emberi bizalom, a korrektség, a kapcsolati tőke magánál a pénznél. Ilyen értelemben dicséri meg Jézus a világ fiait és állítja szembe a világosság fiaival. A világ fiait a hatalmat-boldogságot-biztonságot ígérő pénzen keresztül a Sátán babonázza meg és ejti rabságba. Ezzel ellentétben a világosság fiainak Isten országát kell építeniük. A pénz semleges, szívünktől függ, mire, és hogyan használjuk. Akárcsak a föld javait vagy az időt. Pénzzel azonban nem vehetők meg a valódi értékek: sem az egészség, sem a boldogság, sem az örök élet. Ahogyan a hűtlen intéző a maga korrupt módján bebiztosította jövőjét, anyagi egzisztenciáját, nekünk sem érdemes „rossz lóra tenni”, ha a nyertes előre ismerhető. Hiszen Jézus Krisztus megszerezte már az üdvösséget. És ezen a szinten mellékes az a vád is, hogy mire kell nekünk mint egyháznak a pénz, jobban tennénk, ha aszketikus gőggel megvetnénk, lemondanánk róla, és ellenségnek tartanánk. Ezért nem kell megbotránkozni azon sem, amikor egy titoktartásban nem túl állhatatos banki tisztviselő megsúgta egy ismerősének, s így a világnak: mennyi temérdek pénz van a kolduló rend bankszámláján…

Jézus azt akarja tudatosítani, hogy legyünk hűséges intézői az anyagvilágnak. Használjuk fel eszközként a jó, embertársaink szolgálatára. Ne kötődjünk semmihez túlságosan, és ne engedjük, hogy csábító hatalma, befolyása elvegye józan eszünket. A kicsiben való józan egyszerűség, a természetes és becsületes gazdálkodás is Isten országát építi. Fogjuk vissza becsvágyunkat, ne engedjünk a pénzhajhász kísértésnek, ne tekintsük célnak a meggazdagodást, osszuk be ésszerűen, amink van. Tekintsük Isten ajándékának, és ne tévesszük össze az ajándékot az ajándékozóval. Pénzünkkel is Istennek szolgáljunk. Legyen bennünk is olyan kitartás, leleményesség, hogy feltaláljuk magunkat bármilyen helyzetben, és a hátrányt is előnyre fordítsuk. Mint a hűtlen intéző.

A világosság fiai nem boldogulni akarnak, hanem az örök boldogságra törekszenek. De észjárásukban sokszor elleshetnek ötleteket a világ fiaitól, amelyekkel mennyei Uruknak még hűségesebben tudnak szolgálni.

Jézus példabeszédében tehát szó nincs megalkuvásról, inkább átvitt értelemről. Életünk nem üzlet. Isten és ember kapcsolata végképp nem. El kell döntenünk, hogy ki/mi a legfontosabb, és ezt jó előre, hogy a mennyei Gazda, ha kevésben hűek voltunk, ránk bízhassa az igazit.