Újjáéled-e a vallási élet a pápalátogatásra készülő Uruguayban?

Miközben Leó pápa pápasága leghosszabb útjára készül, uruguayi egyházi vezetők rámutatnak: az egyházfő egy erősen szekularizált kultúrával fog találkozni egy olyan országban, amelynek katolikus történelme jelentősen eltér számos dél-amerikai szomszédjáétól.

Az országban 1988 óta nem járt pápa, és a The Pillar online platformnak nyilatkozó vezetők szerint – bár mutatkoznak jelei egyfajta szerény vallási újjáéledésnek –, égető szükség van az evangelizációra.

Az „amerikai kontinens Svájcaként” is emlegetett Uruguay Latin-Amerika egyik legstabilabb országa, ugyanakkor a kontinens legszekularizáltabb államának is tartják: a katolikusok körében a misére járók százalékos aránya egyszámjegyű, és a lakosság több mint fele pedig nem hívőnek vallja magát. Uruguay volt Latin-Amerika egyik első országa, amely legalizálta az azonos neműek házasságát, az abortuszt és az eutanáziát.

Megfigyelők szerint az ország sok tekintetben inkább hasonlít Európára, mint a kontinens többi részére; bár a legtöbb latin-amerikai országban szintén zajlik a szekularizáció folyamata, ám korántsem olyan mértékben, mint Uruguayban.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

„Uruguayban későn kezdődött az evangelizáció, a szekularizáció viszont korán megjelent. Nálunk az első egyházmegyét 1878-ban alapították, miközben a legtöbb latin-amerikai országban már évszázadok óta léteztek egyházmegyék. Nem sokkal később pedig az ország egy igen agresszív szekularizációs folyamaton ment keresztül, amely többek között az oktatásból is kiszorította az egyházat” – mondta Milton Tróccoli, Maldonado-Punta del Este y Minas püspöke, az Uruguayi Püspöki Konferencia elnöke, majd hozzátette: „Latin-Amerikában Uruguayban a legmagasabb az öngyilkossági ráta. Nem állítom, hogy a hit hiánya az egyetlen tényező, de a transzcendencia hiánya mindenképpen nyomot hagyott az ország kultúráján.”

Az Uruguayi Katolikus Egyetem rektora, Julio Fernández Techera SJ elmondta, hogy Uruguay igen ritkán lakott ország: a Hollandiánál nagyobb területen mindössze 3,4 millióan élnek, miközben Hollandia lakossága körülbelül ötször ekkora. Ezt a térséget az európaiak csak későn gyarmatosították. Montevideót például mindössze 300 éve alapították. Ráadásul ezeken a területeken az őslakos népesség is igen csekély volt, mintegy 5000 fő, akik apró törzsekbe szétszórva, egymástól igen nagy távolságra éltek. Amikor az ország függetlenné vált, hivatalosan ugyan katolikusnak számított, de nem voltak sem püspökei, sem szerzetesrendjei. Ráadásul sok papot éppen azért küldtek Uruguayba, mert nem éltek különösebben szent életet.

Uruguay a 19. század végén kezdte meg a hivatalos szekularizációs folyamatot az egyház és az állami kormányzati szervek szétválasztásával. A 20. század elején betiltották a vallásoktatást az állami iskolákban, majd 1919-ben szekularizálták a vallási ünnepeket. Uruguayban ma vízkereszt ugyan munkaszüneti nap, de hivatalosan „gyermeknapnak” nevezik; a nagyhét „turisztikai hét”, a karácsony pedig „családi nap” néven szerepel.

„Uruguayban kevés volt a pap, akik ráadásul hiányos képzésben részesültek; szerzetesi élet szinte egyáltalán nem létezett, és az a néhány elkötelezett világi hívő sem részesült megfelelő hitoktatásban. Ez termékeny talajt biztosított az antiklerikális – és tágabb értelemben vallásellenes – eszmék számára. Véres üldöztetésre azonban, ahogy az Mexikóban történt, sosem került sor; Uruguayban nem voltak mártírjaink. Nemrég egy közvélemény-kutató intézet friss adatokat tett közzé az uruguayi vallási helyzetről. Az uruguayiak 32%-a vallja magát katolikusnak, de csupán 9%-uk állítja, hogy gyakorolja is a hitét. Ha azonban a szentmisén való részvételt nézzük, az arány még ennél is alacsonyabb: 6–7%” – mondta el Sebastián Alcorta atya, a montevideói szeminárium egyik oktatója, akinek véleménye szerint Uruguay ma gyakorlatilag missziós területnek számít. Noha létezik egy jelentős, mintegy 80 katolikus iskolából álló hálózat, ezek többsége kicsi, 150-200 tanulóval, emellett két nagy katolikus egyetem is működik: az egyiket a jezsuiták, a másikat az Opus Dei tartja fönn.

„Ez egy kicsi és gyönyörű egyház; az egész országban kevesebb, mint 400 pap szolgál. Az egész országban összesen 16 papnövendék tanul az egyetlen országos szemináriumban” – mondta Alcorta atya, aki azonban optimista a jövőt illetően.

„Minden évben érkeznek fiatalok a szemináriumba: idén nyolcan, tavaly öten, jövőre pedig újabb öten jönnek. Úgy vélem, elértük a mélypontot, ahonnan már csak felfelé vezethet az út; a kispapok és a fiatal papok körében nagyon jó a légkör, és mélyen átérzik hivatásukat” – mondta.

Tróccoli püspök pedig elmondta, hogy az országban számos európai országhoz hasonlóan növekszik a felnőtt keresztelések száma, és egyre többen térnek vissza a hithez életük egy későbbi szakaszában.

„Pontos adataink még nincsenek, de a jelenség szembetűnő, és biztató jel arra nézve, hogy az evangelizációnak azok felé kell fordulnia, akik még nem találkoztak Krisztussal, akiknek a családja talán sosem adta tovább nekik a hitet, de akikben ott él az Isten utáni vágy. Ám ebben nem a számok a legfontosabbak, hanem az, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk a felnőttek hitoktatására, hogy azáltal olyan meggyőződéses keresztények szülessenek, akik szilárd tudással és lelki élettel rendelkeznek” – tette hozzá.

Fernández Techera atya úgy véli: „még nem beszélhetünk »újjáéledésről«; inkább arról van szó, hogy vannak bizonyos erős mozgalmak, és vannak fiatal papok, akik igen aktívak.”

Leo pápa lesz az első pápa, aki Uruguayba látogat Szent II. János Pál pápa látogatása óta, aki 1987-ben néhány órára, majd 1988-ban két napra kereste fel az országot.

„II. János Pál pápa az egyetlen, aki már pápaként látogatott el ide; IX. Piusz azonban még jóval pápasága előtt, 1824-ben egy chilei diplomáciai látogatásra tartva járt az országban. Hasonlóképpen tett XII. Piusz is 1934-ben, amikor államtitkárként, az abban az évben Buenos Airesben tartott Eucharisztikus Kongresszusról hazafelé tartva érintette az országot. Érdekesség, hogy bár Ferenc pápa élete nagy részét Buenos Airesben töltötte, a feljegyzések szerint csupán egyszer járt Montevideóban – még fiatalon, jezsuita képzése idején. Úgy tűnik, Leó pápa sosem járt Uruguayban; ő maga is úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik arra, hogy valaha is járt volna itt, noha egy évtizeden át az ágostonosok elöljárója volt, és Uruguayban is működnek ágostonos közösségek” – mondta Fernández Techera.

Techera atya azt is elmondta, hogy II. János Pál pápának az országban tett látogatásai maradandó nyomot hagytak.

„Első alkalommal valójában Argentínába és Chilébe tartott, hogy megemlékezzen a két ország között Montevideóban aláírt békeszerződésről; és bár kevesebb, mint 24 órát töltött Montevideóban, a látogatás mégis intenzív volt. Az egész várost ellepték a pápa fényképei, amelyeket az emberek a házaikra kifüggesztettek. A székesegyházban találkozott papokkal és szerzetesekkel, majd egy óriási szentmisét mutatott be a fővárosban, egy hatalmas téren. Érdekes módon a szentmiséhez készült fémkeresztet eredetileg csak ideiglenesnek szánták, és a szertartás után el kellett volna távolítani, de Uruguay akkori elnöke, az agnosztikus Julio Sanguinetti azt javasolta, hogy a kereszt maradjon meg a pápa látogatásának emlékműveként. Ez vitát váltott ki a parlamentben, mivel sokan úgy vélték, hogy a javaslat sérti az egyház és az állam szétválasztásának elvét. Végül azonban megszavazták, hogy a kereszt maradhasson, és a mai napig is ott áll.”

II. János Pál a következő évben ismét ellátogatott az országba, ahol három napot töltött.

„Négy városba látogatott el, ami egy olyan ország esetében, mint Uruguay, jelentős számnak számít: Montevideóba, Floridába, Melóba és Saltóba. Korábban egyetlen külföldi államfő vagy más közszereplő sem jutott el ilyen mélyen az ország belsejébe, pláne nem ennyi különböző helyre. Rendkívül jelentős esemény volt. Úgy vélem, II. János Pál e látogatásai mindazok emlékezetében élnek, akik átélték azokat – még a nem vallásos emberekében is –, hiszen rengetegen mentek ki, hogy lássák őt” – mondta Fernández Techera.

Floridában Leó pápa is megáll majd november 8-án, hogy a „floridai Szűzanya” (Harminchárom hazafi Szűzanyja – Nuestra Señora de los Treinta y Tres), az ország védőszentje ünnepnapján szentmisét mutasson be a kegyhelyen. A „harminchárom keleti” azok a férfiak voltak, akik 1825-ben, amikor Uruguay Brazíliától való függetlenségéért harcolt, Floridában kikiáltották a függetlenséget és felajánlották az országot a Szűzanyának, akit később XXIII. János pápa Uruguay patrónájává nyilvánított.

Tróccoli hozzátette: a szekularizáció és a média részéről tapasztalható kihívások ellenére a látogatásra adott reakció elsöprően pozitív, még a nem vallásos vagy vallásukat nem gyakorló uruguayiak körében is. Az eseményt nagy várakozás övezi, sokan elmennek majd, hogy lássák a pápát, a kormány pedig mindenben a szervezők rendelkezésére állt.

„A látogatás az öröm és a remény hullámát indította el hívők és nem hívők körében egyaránt; látni akarják a pápát itt, Uruguayban, hallani akarják, mit mond majd nekünk, milyen üzenetet hoz számunkra. Úgy vélem, ez az egyháznak is nagyon hasznos lesz: erőt és bátorítást fog adni nekünk, és biztatást és lendületet ad majd az egyháznak és az evangelizációnak.”

Alcorta atya elmondta: a látogatás révén az egyház olyan lehetőséghez jut majd a közbeszédben és a médiában, amilyet egyébként nem szokott kapni.

„Az utóbbi időben több papot is láttam nyilatkozni a televízióban – ami egyébként nem jellemző –, a látogatás pedig rávilágít majd az egyház által az ország szegényeiért végzett számos olyan szociális tevékenységre, amelyről az emberek többsége egyszerűen nem tud. Ez tehát remek alkalom az evangelizációra, valamint arra, hogy az egyház és munkája ismertebbé váljon az országban.”

Fernández Techera atya egyetértett ezzel, és így fogalmazott: „Az uruguayi egyház kétségkívül igen jelentős társadalmi jelenléttel bír, ám ez olykor nem szembetűnő. Látogatása során azonban a pápa Montevideo legszegényebb negyedeibe is ellátogat, ahol az egyház számos plébániát, iskolát és egyéb szociális intézményt működtet, és ahol sok híve él. Így nyilvánvalóvá válik majd az egyház elkötelezettsége a szegények iránt.”

„Ha jól élünk a lehetőséggel, a pápai látogatás a kegyelem pillanata lehet, amely újraéleszti hitünket. Az uruguayi egyháznak megújulásra, nagyobb apostoli lelkesedésre és több erőre van szüksége. Ajándék, hogy egy olyan kis ország, mint Uruguay, három különböző városban, két teljes napon át fogadhatja a pápát; nagyon izgatottan várjuk ezt” – mondta Fernández Techera atya.

Fordította és az összefoglalót készítette: Tüskés Tünde
Forrás: The Pillar