Ne engedd, hogy túl későn legyen

Senki nem tudja, hogy a „holnap” megérkezik-e. Ez talán az utolsó esélyed, hogy valakinek szeretetet adhass. Talán ez az ő utolsó esélye, hogy szeretetet kapjon.

Tudatában vagy-e egyáltalán, mennyi szépség és jó vesz téged körül? Ha néhány emberrel beszélgetünk, hamarosan az a benyomásunk, hogy az élet egyetlen nyomorúság. Persze, nem ez itt a Földön nem a Paradicsom, de ugyanakkor az életünk nem a „pokol”. Körül vagyunk véve jó dolgokkal és jó emberekkel, de sajnos, ez elég ritkán tűnik nekünk fel. Sokkal inkább koncentrálunk a „rossz hírekre”, saját magunk és mások negatív tulajdonságaira és fájdalmainkra, mint a minket körülvevő jókra.

Gyakran azonban az, ahogyan a világot látjuk, inkább belső hozzáállásunk kérdése, mint a tényleges körülményeké. Ezt bizonyítja olyan emberek tanúsága, akik, ha tárgyilagosan nézzük, tényleg szegények és „nyomorúságosak”, ennek ellenére szenvedélyes életöröm árad belőlük.

Az utóbbi hetek és hónapok számunkra talán valós okot adnak arra, hogy búbánatos mentalitásunkat igazolva lássuk – a körülmények azok, amelyek miatt hétköznapjaink oly szürkén és kilátástalanul folynak. Sok baj vesz körül és sokkal jobban szenvedünk, mert hagyjuk magunkat leteperni általuk. Talán itt van éppen a pillanat, hogy körülnézzünk, hol állunk mi és milyen lehetőségeink vannak ezt a világot egy kicsit „jobbá tenni”?

Mi volt az, ami legutóbb ténylegesen örömöt szerzett neked? Egy kis ajándék, egy kedves szó, egy látogatás, talán egyszerűen egy őszinte mosoly?

Talán arra vársz már régóta, hogy megint találkozzál ilyen örömmel. De tudod, hogy hány ember van, akik ugyanúgy várnak, mint te? És tudod, hogy ki lehet ezeknek az örömöknek forrása? Mindegyikünk. Te is ajándékozhatsz ilyen örömöt valakinek. Az Apostolok Cselekedeteiből merített olvasmány azt állítja, hogy nagyobb öröm másokat megajándékozni, mint magad ajándékban részesülni. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20, 35)

Légy tudatában annak, hogy minden pillanat alkalmas arra, hogy valami jót tégy. Lehet, hogy valakit ma látsz utoljára, akit szeretsz? Lehet, hogy valakit ma látsz utoljára, akinek nem bocsájtottál meg? Senki sem tudja, hogy a „holnap” megérkezik-e. Talán most van az utolsó esélyed valakinek szeretetet ajándékozni, talán ez az ő utolsó esélye szeretetet elfogadni. Hogyan alakulna találkozásunk embertársunkkal, ha tudnánk, hogy ez volt az utolsó találkozás vele? Mit mondanék neki?

Milyen gyakran halljuk, hogy valaki bánja, hogy nem beszélt gyakrabban a másikkal, nem bocsájtott meg neki, vagy nem látogatta meg? Gyakran, amikor ezeket halljuk, a szövegben felbukkan: „de most már késő” – ezek szomorú, igen fájdalmas szavak. Kívánom, hogy senkinek ne kelljen ilyen tapasztalatot átélnie.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: kath.net