December 8-án, délben Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, Advent második vasárnapján a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében arról a teljes önátadásról beszélt, amellyel Mária Istenre hagyatkozva igent mondott tervére. Nézzünk magunkba, hogy mi hol keressük a biztonságot, a boldogságot? Örvendjünk, mert Mária nekünk ajándékozta üdvösségünket, Jézust!
Kedves testvérek! Szeplőtelen Fogantatás ünnepén az evangélium az emberiség történelmének egyik legfontosabb pillanatát beszéli el (vö. Lk 1,26-38): az angyali üdvözletet, amikor Mária kimondja igenjét Gábor arkangyalnak, és ezáltal lehetővé teszi Isten Fia, Jézus megtestesülését. Ez a jelenet a legnagyobb csodálkozást és meghatottságot váltja ki, mert a Magasságos, Mindenható Isten, az angyal segítségével egy fiatal názáreti nővel beszél, együttműködését kéri üdvösségtervéhez.
Gondoljunk a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójára, amelyen Michelangelo megfestette a jelenetet, amint a mennyei Atya ujja megérint az emberét: éppen így, megváltásunk kezdetén is találkozik az emberi és az isteni, abban az áldott pillanatban, amikor Szűz Mária kimondja igenjét. Egy vidéki kis faluból származó nő a történelem középpontjába kap meghívást: az ő válaszától függ az emberiség sorsa, mely újra mosolyoghat és remélhet, mert sorsa jó kezekben van.
Mária tehát amikor az angyal megszólítja, kegyelemmel teljes (Lk 1,26). A Szeplőtelen teljes egészében Isten szavának szolgálatába állítja magát, mindig az Úrral van, teljesen rábízza magát. Semmi ellenállás nincs benne Isten akaratával, igazságával és szeretetével szemben. Íme az ő boldogsága, amelyet minden nemzedék dicsérni fog. Mi is örvendjünk, mert a Szeplőtelen nekünk ajándékozta Jézust, a mi üdvösségünket! – buzdított Ferenc pápa.
Ezt a misztériumot szemlélve föltehetjük magunknak a kérdést: korunkban, melyet háborúk dúlnak és amely a hatalomra és az uralkodásra törekszik, én hova helyezem a reménységemet? Az erőbe, a pénzbe, a befolyásos barátokba, vagy Isten végtelen irgalmába? A médiában és az interneten látható hamis, csillogó példákkal szemben én hol keresem a boldogságomat? Hol van az én szívem kincse? Abban áll, hogy Isten önzetlenül szeret engem, és ő mindig előbb szeret, kész megbocsátani, ha bűnbánóként visszatérek hozzá? Vagy abban az illúzióban ringatom magam, hogy mindenáron a saját énemet és akaratomat akarjam megvalósítani?
Kedves testvérek, mialatt egyre közeledik a jubileumi szentkapu megnyitása, nyissuk meg szívünk és elménk kapuját az Úr Jézus előtt, aki a Szeplőtelen Máriától született, és könyörögjünk a Szűzanya közbenjárásáért, hogy Jézus eljöhessen és belakja életünket – fohászkodott végül az Úrangyala elimádkozásakor a pápa, majd egy tanáccsal zárta beszédét. A mai egy szép nap arra, hogy elmenjünk gyónni. Ha ma nem tudtok, akkor ezen a héten, vasárnapig menjetek el, nyissátok meg a szíveteket és az Úr mindent megbocsát, mindent. És így Mária kezében boldogabbak leszünk.
Forrás: Vatican News
